Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
82 Az országgyűlés képviselőházának fogadtatásban, amely a legfényesebb külsőségekben nyilvánult meg. amelyeket itt részletezni nem kivánok, amelyekből azonban egy szeretettel teljes mozzanatot mégis ki akarok emelni, azt, hogy Pittsburg és Buffalo városok a város aranykulcsát több példányban adományozták a zarándokoknak, ami szimbolice annyit tesz, hogy kulcsot adtak nekünk, amellyel az ő városuk szivét kinyithassuk, és ami polgári nyelven annyit tesz, hogy azok, akik azt a kulcsot kapták, az illető városok díszpolgárai. (Éljenzés a jobboldalon.) Ilyen magas, ilyen szeretettel teljes kitüntetést az amerikai városok más nemzet fiainak még nem adományoztak. Oly unikum ez, amely ránk nézve mindenkor megbecsülhetetlen marad. (Éljenzés és taps a jobboldalon ) De ez a bensőséges fogadtatás nemcsak a városok részéről nyilatkozott meg hivatalosan, megnyilatkozott maga az elnök részéről is, akivel a törvényhozás tagjainak alkalmuk volt a szokásos amerikai kézszoritást kicserélni, és lehetetlen ez alkalommal meg nem emlékeznem arról a roppant nagy kitüntetésről, amely egyenesen történelmi jelentőségű. Hasonlatos esemény folyt le, mint amelynek ma délelőtt itt tanúi voltunk. Amidőn a magyar törvényhozás tagjai a kongresszus képviselőházának karzatára felmentek, a házban felolvasták a magyar képviselőház elnökének üdvözlő iratát, amelyet a kongresszus képviselőházához intézett, és amidőn ez a felolvasás megtörtént, a hatalmas Észak-amerikai EgyesültÁllamok kongresszusának képviselőháza, mint egy ember állott fel és viharos tapssal üdvözölte a karzaton levő magyar törvényhozási tagokat. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ugyanaz a jelenet ment végbe ott a tengereken túl, Magyarország és Észak-amerikai Egyesült-Államok Uniója között, mint amely jelenet ma délelőtt ebben a diszes csarnokban lefolyt Magyarország és Olaszország között (Éljenzés jobbfelöl.) A különbség az, hogy a megnyilatkozás odaát egyhangú volt az amerikaiak részéről. (Farkasfalvi Farkas Géza : Itt is egyhangú volt !) Itt nálunk az egyhangúságot, mondhatnám, egy alig egy-két százalékos ellennézet zavarta meg, ami azonban egyáltalában nem befolyásolja a szimpátiának azon hatalmas megnyilvánulását, amely Magyarország részéről a mai napon Olaszországgal szemben kifejezésre jutott. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szégyen volt I — Esztergályos János : JNTe provokálták vo'na az urak ! — Farkasfalvi Farkas Géza : A vendégekkel szemben kvalifikálhatatlan ! — Esztergályos János : A vendégek jelenlétét se tessék felhasználni provokálásra !) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Jánossy Gábor: Halljuk a Kossuth-zarándoklatot!) Lukács György: Nehogy félreértés történjék, megereditem, hogy a kongresszusnak másik házában, a szenátusban is nagyon méltó fogadtatásra talált a magyar felsőház elnökének üdvözlése; kevésbé viharos és kevésbé meleg tüntetésben, azonban komoly méltóságteljes tudomásulvételben részesült. Azért kivánom ezt megemliteni, nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha a törvényhozásnak csak egyik háza fogadta volna szimpátiával a magyar küldötteket. Egyéb tereken is megnyilvánult a magyarok iránt való szimpátia, igy elsősorban a kereskedelmi kamarák ülésein, amelyek különben alkalmat szolgáltattak a magyaroknak arra, hogy Magyarország iparának és kereskedelmének helyzetét nagyon alaposan megismertessék az érdeklődő amerikaiakkal. Ennek első következménye az lesz, hogy az érdeklődők Amerikából tömegesebben fognak átjönni, hogy a magyar ipar és kereskedelem helyzetét a helyszínen tanulmányoz155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. hassák, és igy a kölcsönfolyamat az Unió és Magyarország között hatványozottabban fog megindulni. (Görgey István előadó: Nagyon örvendetes!) Az ünnepségek között fel kell emlitenem azt is, amelynek megemlítésénél talán nem fogok teljesen egyhangú fogadtatásra találni nézeteimmel. Értem a szabadkőmivesék által Newyorkban történt fogadtatást. A szabadkőmivesség odaát tudvalévőleg hatalmas nagy áramlat, — nemzeti áramlat amellett, amelynek a közügyek vitelére is jelentékeny befolyása van. Hogy a helyzetet némileg ismertessem, előre kell bocsátanom, hogy azon a lakomán, amelyet a szabadkőm ivesség a magyarság tiszteletére adott, a lakomát — amint Amerikában általában dicséretes szokás, — imával, illetőleg áldással kezdették meg. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Nálunk is elférne!) Ki kell emelnem azt is, hogy a szabadkőmivesség nagymestere, aki ott beszédet mondott, kiemelte, hogy az amerikai szabadkőmivesség hű hazájához és kormányát mindenben támogatja, tehát nemzeti alapon áll. (Görgey István előadó : Ilyet mi is elfogadnánk ! — (Jánossy Gábor : Valláserkölcsi és hazafias alapon állót !) Egyébként — nem akarok tanácsot adni a királyi kormánynak — a magam igénytelen szempontjából csupán annak a szerény nézetnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy talán elérkezett már az ideje Magyarországon is annak, hogy a változott viszonyok folytán revízió alá vehetnők azt az álláspontot, amelyet az utóbbi években a kormány a szabadkőmivességgel szemben, amely világáramlat és világintézmény, itthon elfoglalt. (Jánossy Gábor : Majd meglátjuk !) Az ünnepségek között meg kell emlitenem, mint különösen jelentőségeseket, azokat az szűkebbkörü együttléteket, amelyekben Amerikának szellemi intelligenciájával jutottunk szorosabb kontaktusba. Különösen ki kell emelnem az ismertnevü Duggan tanárral való együttlétet, aki a nemzetközi nevelésügyi intézet igazgatója. Ezen a helyen ugy Duggan tanár, mint Brown tanár részéről a legnagyobb szeretet nyilvánult meg Magyarország iránt, és azt hiszem, együttlétünk annyiban fog jelentékeny gyümölcsöket teremni, mert a magyar-amerikai ta a ár- és tanuló-cserekérdésnek ebből az együttlétből kifolyólag nagyobb lendületet, hatványozott kifejlesztést fogunk adhatni. Ez mindenesetre nagyon lényeges, mert az ifjúságé a jövő, ha pedig az amerikai ifjúságba be lehet vinni a magyar igazság gondolatát, ezzel a jövőbe építünk. (Ugy van ! Ugy van !) Ki kell emelnem továbbá az amerikai interkonfesszionális bizottságot. Ott t. i. a különböző vallásfelekezetek küldtek Erdélybe megbízottakat, hogy az itteni elsősorban protestáns, de azonkívül egyéb felekezetek viszonyait is megvizsgálják. Ezek a kiküldöttek működésükről már két kötetet adtak ki, a harmadik kötet a legrövidebb időn belül meg fog jelenni. Ezek a jelentések a legélénkebb színekkel ecsetelik azokat a szörnyűségeket, amelyeket az alantas román impérium a fejlett magyarsággal és a fejlett magyar felekezetekkel szemben napról-napra elkövet. (Ugy van! Ugy van!) Ezek az amerikai jelentések többet használnak nekünk, mint évtizedek munkája. Ezek az amerikai jelentések ott kézről-kézre járnak, és ezeknek az eredménye az a nagymérvű elfordulás, amely keleti szomszédunkkal szemben a legutóbbi években Amerikában megnyilatkozott. Ennek a felekezetközi bizottságnak az élén Cornish unitárius elnök áll, tiszteletreméltó férfiú, akinek nevét itt a magyar törvényhozás házában is leszögezni kivánom. (Éljenzés a jobboldalon.) Megemlitendőnek tartom még azt, hogy az amerikai pénzvilág is szűkebb körben Speyer
