Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

82 Az országgyűlés képviselőházának fogadtatásban, amely a legfényesebb külsőségek­ben nyilvánult meg. amelyeket itt részletezni nem kivánok, amelyekből azonban egy szeretettel teljes mozzanatot mégis ki akarok emelni, azt, hogy Pittsburg és Buffalo városok a város arany­kulcsát több példányban adományozták a zarán­dokoknak, ami szimbolice annyit tesz, hogy kulcsot adtak nekünk, amellyel az ő városuk szivét kinyithassuk, és ami polgári nyelven annyit tesz, hogy azok, akik azt a kulcsot kapták, az illető városok díszpolgárai. (Éljenzés a jobb­oldalon.) Ilyen magas, ilyen szeretettel teljes kitüntetést az amerikai városok más nemzet fiainak még nem adományoztak. Oly unikum ez, amely ránk nézve mindenkor megbecsülhetetlen marad. (Éljenzés és taps a jobboldalon ) De ez a bensőséges fogadtatás nemcsak a városok részéről nyilatkozott meg hivatalosan, megnyilatkozott maga az elnök részéről is, akivel a törvényhozás tagjainak alkalmuk volt a szoká­sos amerikai kézszoritást kicserélni, és lehetetlen ez alkalommal meg nem emlékeznem arról a roppant nagy kitüntetésről, amely egyenesen történelmi jelentőségű. Hasonlatos esemény folyt le, mint amelynek ma délelőtt itt tanúi voltunk. Amidőn a magyar törvényhozás tagjai a kong­resszus képviselőházának karzatára felmentek, a házban felolvasták a magyar képviselőház elnöké­nek üdvözlő iratát, amelyet a kongresszus kép­viselőházához intézett, és amidőn ez a felolvasás megtörtént, a hatalmas Észak-amerikai Egyesült­Államok kongresszusának képviselőháza, mint egy ember állott fel és viharos tapssal üdvözölte a karzaton levő magyar törvényhozási tagokat. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ugyanaz a jele­net ment végbe ott a tengereken túl, Magyaror­szág és Észak-amerikai Egyesült-Államok Uniója között, mint amely jelenet ma délelőtt ebben a diszes csarnokban lefolyt Magyarország és Olasz­ország között (Éljenzés jobbfelöl.) A különbség az, hogy a megnyilatkozás odaát egyhangú volt az amerikaiak részéről. (Farkasfalvi Farkas Géza : Itt is egyhangú volt !) Itt nálunk az egyhangú­ságot, mondhatnám, egy alig egy-két százalékos ellennézet zavarta meg, ami azonban egyáltalában nem befolyásolja a szimpátiának azon hatalmas megnyilvánulását, amely Magyarország részéről a mai napon Olaszországgal szemben kifejezésre jutott. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szégyen volt I — Esztergályos János : JNTe provokálták vo'na az urak ! — Farkasfalvi Farkas Géza : A vendégek­kel szemben kvalifikálhatatlan ! — Esztergályos János : A vendégek jelenlétét se tessék felhasz­nálni provokálásra !) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Jánossy Gábor: Halljuk a Kossuth-zarándoklatot!) Lukács György: Nehogy félreértés történjék, megereditem, hogy a kongresszusnak másik házá­ban, a szenátusban is nagyon méltó fogadtatásra talált a magyar felsőház elnökének üdvözlése; kevésbé viharos és kevésbé meleg tüntetésben, azonban komoly méltóságteljes tudomásulvételben részesült. Azért kivánom ezt megemliteni, nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha a törvényhozás­nak csak egyik háza fogadta volna szimpátiával a magyar küldötteket. Egyéb tereken is megnyilvánult a magyarok iránt való szimpátia, igy elsősorban a kereske­delmi kamarák ülésein, amelyek különben alkal­mat szolgáltattak a magyaroknak arra, hogy Magyarország iparának és kereskedelmének hely­zetét nagyon alaposan megismertessék az érdek­lődő amerikaiakkal. Ennek első következménye az lesz, hogy az érdeklődők Amerikából tömege­sebben fognak átjönni, hogy a magyar ipar és kereskedelem helyzetét a helyszínen tanulmányoz­155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. hassák, és igy a kölcsönfolyamat az Unió és Magyarország között hatványozottabban fog meg­indulni. (Görgey István előadó: Nagyon örven­detes!) Az ünnepségek között fel kell emlitenem azt is, amelynek megemlítésénél talán nem fogok tel­jesen egyhangú fogadtatásra találni nézeteimmel. Értem a szabadkőmivesék által Newyorkban tör­tént fogadtatást. A szabadkőmivesség odaát tudva­lévőleg hatalmas nagy áramlat, — nemzeti áram­lat amellett, amelynek a közügyek vitelére is jelentékeny befolyása van. Hogy a helyzetet né­mileg ismertessem, előre kell bocsátanom, hogy azon a lakomán, amelyet a szabadkőm ivesség a magyarság tiszteletére adott, a lakomát — amint Amerikában általában dicséretes szokás, — imá­val, illetőleg áldással kezdették meg. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Nálunk is elférne!) Ki kell emelnem azt is, hogy a szabadkőmivesség nagymestere, aki ott beszédet mondott, kiemelte, hogy az amerikai szabadkőmivesség hű hazájá­hoz és kormányát mindenben támogatja, tehát nemzeti alapon áll. (Görgey István előadó : Ilyet mi is elfogadnánk ! — (Jánossy Gábor : Vallás­erkölcsi és hazafias alapon állót !) Egyébként — nem akarok tanácsot adni a királyi kormánynak — a magam igénytelen szempontjából csupán annak a szerény nézetnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy talán elérke­zett már az ideje Magyarországon is annak, hogy a változott viszonyok folytán revízió alá vehetnők azt az álláspontot, amelyet az utóbbi években a kormány a szabadkőmivességgel szem­ben, amely világáramlat és világintézmény, itthon elfoglalt. (Jánossy Gábor : Majd meglátjuk !) Az ünnepségek között meg kell emlitenem, mint különösen jelentőségeseket, azokat az szűkebb­körü együttléteket, amelyekben Amerikának szel­lemi intelligenciájával jutottunk szorosabb kon­taktusba. Különösen ki kell emelnem az ismert­nevü Duggan tanárral való együttlétet, aki a nemzetközi nevelésügyi intézet igazgatója. Ezen a helyen ugy Duggan tanár, mint Brown tanár részéről a legnagyobb szeretet nyilvánult meg Magyarország iránt, és azt hiszem, együttlétünk annyiban fog jelentékeny gyümölcsöket teremni, mert a magyar-amerikai ta a ár- és tanuló-csere­kérdésnek ebből az együttlétből kifolyólag nagyobb lendületet, hatványozott kifejlesztést fogunk ad­hatni. Ez mindenesetre nagyon lényeges, mert az ifjúságé a jövő, ha pedig az amerikai ifjúságba be lehet vinni a magyar igazság gondolatát, ezzel a jövőbe építünk. (Ugy van ! Ugy van !) Ki kell emelnem továbbá az amerikai inter­konfesszionális bizottságot. Ott t. i. a különböző vallásfelekezetek küldtek Erdélybe megbízottakat, hogy az itteni elsősorban protestáns, de azonkívül egyéb felekezetek viszonyait is megvizsgálják. Ezek a kiküldöttek működésükről már két kötetet adtak ki, a harmadik kötet a legrövidebb időn belül meg fog jelenni. Ezek a jelentések a leg­élénkebb színekkel ecsetelik azokat a szörnyűsé­geket, amelyeket az alantas román impérium a fejlett magyarsággal és a fejlett magyar feleke­zetekkel szemben napról-napra elkövet. (Ugy van! Ugy van!) Ezek az amerikai jelentések többet használnak nekünk, mint évtizedek munkája. Ezek az amerikai jelentések ott kézről-kézre járnak, és ezeknek az eredménye az a nagymérvű elfordulás, amely keleti szomszédunkkal szemben a legutóbbi években Amerikában megnyilatkozott. Ennek a felekezetközi bizottságnak az élén Cornish unitárius elnök áll, tiszteletreméltó férfiú, akinek nevét itt a magyar törvényhozás házában is le­szögezni kivánom. (Éljenzés a jobboldalon.) Megemlitendőnek tartom még azt, hogy az amerikai pénzvilág is szűkebb körben Speyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom