Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

80 Az országgyűlés képviselőházának véreinkre gondolok. A Felvidéken a helyzet lénye­ges változás felé közeledik. Eddigelé a csehek egy szerződés alapján állit.iák, hogy jogos urai a Fel­vidéknek. Ilyen szerződés szerintem nincs. (Görgey István előadó : Ugy is lejárt!) Ilyen szerződéit kötni a tót nép nevében nem áíltiatott jogában senkinek. Senkinek nem volt választás alapján felhatalmazása arra. hogy a tót nép akaratát jut­tassa kifejezésre, hogy a tót nép nevében irjon alá akármilyen megállapodást. De még a cseh fikció szerint is lejár az ősszel ez a megállapodás. Az a jogi alap, amely szerintünk sohasem létezett, már a csehek állitása szerint sem fog létezni november elseje után. (Jánossy Gábor: Halottak napjától!) Tény az, hogy akkor Cseh-szlovákiában a tótok szempontiából a jogmegszünés állapota követke­zik be. Tény az, hogy a tótok a Felvidéken attól a pillanattól kezdve még a cseh rabulisztikus állitás szerint is csak de facto, csak a tényleges hatalom, c-ak a tényleges erőszak alapján lehetnek a tótságnak politikai urai. Azt hiszem, a világ, amely az igazság eszmé­jét hirdeti és vallja, amely ma a civilizációnak ilyen magas fokán áll, látja, hogy a hazugság Kö/.ép-Európában és ezzel a világ életében milyen óriási katasztrófát idézett elő, látja azt, hogy az életen erőszakot büntetlenül elkövetni nem lehet. Kell, hogy lássa, kell, hogy belássa azt és kell, hogy • annak konzekvenciáit levonja, hogy az ezredéves Magyarország, ez a történelmi tény csak biológiai alapon élhetett ilyen egységes állami életet ezer éven keresztül, csak élő biológiai erő alapján lehetett képes arra, hogy ennyi ezer viszály és viszontagság között, annyi támadással szemben ennyi erőt tudjon felmutatni s meglud­jon élni és megmaradni. Kell, hogy a világ belássa azt, hogy az a gazdasági helyzet, mely Közép-Európának ezen szaggatottsága következtében beállott és amely alatt a munkanélküliség jegyében szenvednek a békét egykor diktált államok, hogy ez a szagga­tottság csak ugy állitható helyre, ha az élet igaz­ságait tesszük Közép-Európában úrrá. Az élet igaz­ságainak urrátétele a magyar követelések respek­tálása, az élet igazsága és az erkölcsi rend köve­teli azt, hogy a tótság ügyével a világ az igazság és saját érdekében foglalkozzék, hogy a világ meg­lássa azt, hogy nem testvért csatolt testvérhez Cseh-Szlovákiában, hanem hogy Masaryk és Benes politikáját engedte csalafinta eszközökkel diadalra jutni a Felvidékkel szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Amely uralom nem a testvériség jegyében gyakorolta tik (Ugy van! Ugy van!), hanem ellenkezőleg, a gyűlölet, a zsarnokság formáját öltötte magára. (Ugy van ! Ugy van !) Mert első ténye az volt, hogy a Fel­vidéknek gazdasági értékeit pusztitotta el, (Ugy van ! Ugy van !) annak gazdag erdeit vágatta ki (Ugy van ! Ugy van !) és a kivágott erdők árát a prágai nemzeti bankban helyezte el, (Ugy van ! Ugy van!) a Felvidék gazdag iparát tette tönkre, hogy gyarmattá, nem termelő, de egyszerűen fogyasztó piacává tegye a tótságot a cseh ipar­nak. (Ugy van ! Ugy van !) T. Képviselőház ! Én ugy találom, hogy a nap innen kell, hogy felkeljen, az égbekiáltó sérelem itt a leghangosabb. Ezt a hangot keli hogy meghallják azok, akik felelősek azért a hely­zetért, amelyet itten teremtettek. Hiszem azt, hogy a mi panaszunk és követelésünk szavát meghallja a világ, annál is inkább, mert hiszen ez a panasz a mi tót testvéreink panasza is. {Ugy van ! Ugy van ! y Annál is inkább hiszem ezt, mert Középeurópa és az általános világpolitikai helyzet mikénti alakulása alapján jobban tudom remélni, hogy megértésre fogunk találni, mert hiszen ez nemcsak az igazság, de a civilizáció problémája is­155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. Igenis, a mi diplomáciánknak legnagyobb ered­ménye az, hogy higgadt munkájával egy olyan atmoszférát teremtett Magyarország számára, amely ma kedvező a magyar problémák tárgya­lása szempontjából. Én remélem, hogy ennek a diplomáciai helyzetnek — mint ahogy mindig mondottam volt — elsősorban az olasz támogatás alapján meg lesz a maga gyümölcse, meg lesz a békének igazságos, helyes revíziója. Az elmondottak alapján a kormány iránt bizalommal viseltetem, és a költségvetést elfo­gadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Héjj Imre ! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Következik ? Szabó Zoltán jegyző : Szabó Sándor ! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröl­tetik. Következik? Szabó Zoltán jegyző : östör József ! Elnök : A képviselő ur nemiévén jelen, töröl­tetik. Következik ? Szabó Zoltán jegyző : Lukács György ! Lukács György : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk. / jobbfelől.) Néhány héttel ezelőtt több képviselőtársammal együtt megbizást kaptam a képviselőháztól, hogy a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából Amerikára távozó nemzeti küldött­ségben a képviselőházat képviseljük. (Éljenzés jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy most, a külügyi költségvetés tárgyalásánál helye van annak, hogy az ebből az alkalomból szerzett tapasztalatainkról a képviselőháznak legalább is dióhéjban, röviden beszámoljunk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Előre kivánom bocsátani, hogy senkitől megbizást nem nyertem, sem magának a zarándoktársaságnak nevében, sem a kiküldött képviselők nevében nem nyilatkozhatom, kizárólag tehát a saját nézetemet kivánom tolmácsolni akkor, amikor röviden érin­teni óhajtom azokat a tapasztalatokat, amelyeket ennek az útnak alkalmából szereztem. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) T. Képviselőház ! Miután egészen személyes tapasztalataimról van szó, legyen szabad előre­bocsátanom egészen röviden azokat az indokokat is, amelyek engem arra birtak, hogy a képviselő­ház parancsának engedelmeskedve, ebben a kirán­dulásban, amelynek politikai jelentősége eminens, a magam csekélysége is ré^ztvegyen. Én eredeti­leg nem szándékoztam ebben a kirándulásban résztvenni, nem azért, mintha a Kossuth-kultusz­nak és a Kossuth-kérdésnek óriási világjelentő­ségét a maga egész nagyságánan nem ismerném és nem tudnám méltányolni, hanem azért, mert hiszen sokan voltak hivatottak, akik ebből az al­kalomból a nemzetet képviselhetik odaát a ten­gereken túl. Felmerült azonban egy kérdés, amely 'az én érdeklődésemet különösen kihivta, amely­nek tanulmányozása szempontjából szántam rá magamat elsősorban arra, hogy ebben a megbíza­tásban részt vegyek és hogy a képviselőház meg­tisztelő parancsának engedelmeskedjem. T. i. már régen felmerült társadalmi téren a Külügyi Tár­saság tanácskozásai során az az eszme, hogy a magyarságot, amely szerte-szét van szórva a vi­lágban, össze kell fogni, mert ez a magyarság összefogva és együttartva olyan hatalmas, nagy erőt képvisel, amely fölött nem lehet könnyedén napirendre térni, amelyet a világ intézőköreinek igenis számba kell venniök, s amelynek a szavát az egész világnak meg kell hallania. Hiszen, t. Képviselőház, a csonka hazában usque nyolcadfél millió magyar, tősgyökeres magyar lakik ; merném mondani, hogy ugyan­annyi magyar lakik szerte-szétszórva a világban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom