Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
72; Az országgyűlés képviselőházának felemelni, nem jelenik meg 3 rendőrfogalmazó és 8'rendőr 15 deteklivvel, mint itt szokott az megtörténni., Egyszóval az állampolgári jogok birtokában vannak. Ezzel szemben a jobboldali Komáromban nyilt szavazási rendszer van, spékelve hatósági terrorral, spékelye a jellegzetes magyar közigazgatással. A községi életbe annak a munkásnak, aki a jobboldali Komáromban lakik, semmi belebeszélni valója nincs, nem hogy polgármesterét nem választhatja meg, de még a községi tanácsban sem foglal helyet. Ha helyzete javítására gyűlést akar tartani, szemben találja magát a közigazgatás egész brutális hatalmával. Egyébként annyi joga van neki, hogy megfizetheti adóját, s ha szabad ideje van, elmehet a templomba. Ezzel azután készen is vagyunk az állampolgári jogokkal. Nem gondolják azt, t. Képviselőház, hogy ilyen körülmények között nem várhatnak az urak valami nagy eredményt a népszavazástól ? (Bogya János : Komolyan téved a képviselő ur ! Nagyon jó eredményt várunk!) Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy jó eredményt várhatunk. (Bogya János: Még a szocialisták is ide húznak!) Én ott voltam a soproni népszavazáson, hallottam miket Ígértek annak a soproni népnek. Ha csak tizedrészét megtartanák az urak annak, amit annak idején Sopron népének ígértek azért, hogy Magyarország mellett foglaljon állást, akkor Sopron nem volna abban a nyomorúságos helyzetben, amelyben ma van, (Ellenmondások jobb felől.) Megállapították már, hogy a jó külpolitika előfeltétele a jó belpolitika, előfeltétele egy egészséges, a liberalizmus és a demokrácia szellemétől áthatott magyar közélet, ez pedig nincs- Mi Trianonról beszélünk, ezzel szemben a cseh-szlovákok kiadnak egy röpiratot, amelyben teljesen száraz, tárgyilagos adatokkal leirják azokat a dolgokat, amelyek itt történnek, ismertetik az itteni választójogot, leirják a legutóbbi választások eredményét, s ezt terjesztik magyar, német és szlovák nyelven. Még azt sem mondhatjuk, hogy a csehek rágalmaznak, mert hiszen a valót irják meg- Nem méltóztatnak gondolni, hogy akik odaát vannak s nemzetiségükben mélyen sértve érzik magukat, akik nemzeti kisebbségnek tudják magukat és ennek minden nyomorúságát viselni kénytelenek, ha az élet reális követelményeit veszik figyelembe, mégis csak meggondolják, hogy hova tartozzanak. Rassay t. képviselőtársam azt mondotta, hogy minden politikának oda kell irányulnia, hogy Trianont megváltoztassuk. Az a politika, főképen az a külpolitika azonban, amelyet a magyar kormány csinál, nem szolgálja Trianon jóvátételét. Mert odakapcsolódunk égy olyan államhoz, amelyben nem a népképviselet uralkodik, hanem egy embernek az akarata irányadó, egy embernek a szeszélye, egy embernek a változható felfogásához kapcsoljuk tehát hozzá politikánkat ; amellett még az az egy ember állandóan minden alkalmat megragad a kardcsörtetésre, amely magábanvéve is veszedelmes. Barátok nélkül állunk egész Európában, a diplomácia nem tud nekünk barátokat szerezni, még azt sem tudjuk elérni, hogy Európa demokratikus gondolkozású népeinek a szeretetét magunkra vonjuk és ha egyes lapvállalatok, vagy egyes emberek, mint pl. Nagy Emil képviselőtársunk magánszorgalomból nem igyekeznének Trianon borzalmasságát ébrentartani, akkor egész Európában rólunk senki nem beszélne, mert a tartózkodás, amelyet az ilyen dolgokban tanúsítani szoktak, ezeknél közönyt, érdektelenséget jelent így nem fogjuk Trianont szolgálni, legkevésbé azzal a reakciós belpolitikával, amely Magyarországon vanMég csak három kérdéssel akarok a minister úrhoz fordulni. Az egyik az, hogy a külföldi 155. "ülése 1928 április 18-án, szerdán. propagandára szánt összegek — ha ezek bizalmas természetűek is, annyit mégis meg lehetne tudni róluk, ' — hogyan használtatnak fel ! Azoknak eredményeit ugyanis egyáltalában nem látom. Nem azt gondolom én, hogy telesirjük a világot, hanem, hogy Magyarország népének szenvedéseiről, valóságos helyzetéről tiszta képet kapjon Európa. Ezzel szemben azt találjuk, hogy a külföldi sajtó-propaganda kiéli magát az egységespárt dicséretében, a miniszterelnök óriási tetteinek dicséretében, „kiéli magát azoknak az intézkedéseknek a diesoitésében, amelyek a nép és a dolgozó munkásság ellen történnek és ezt elnevezik a magyar nemzet érdekében történő külföldi sajtópropagandának és elköltenek rá egy csomó pénzt. A másik kérdésem az, hogy történt-e intézkedés az iránt, hogy ( Romániába ismét lehessen gyermekeket bevinni'? Egy időben ugyanis nem lehetett oda gyermekeket bevinni, mert a románok állitólag valamiféle gyermekbetegség terjedésétől féltek. Végül vagyok bátor a minister ur figyelmébe ajánlani a Törökországba utazott munkások kálváriáját. Valamikor a békeidőben szokás volt Romániába elcsalni a munkásokat. Ezeket, amikor odaértek, szívesen fogadták, a szerencsétlenek el is végezték a munkájukat, de amikor pénzt kértek, a román bojárok uszitására jól elverték őket, be is csukták és azután Tömösnél pénz nélkül átdobták a határon. Ezt a politikát, amelyet annak idején a román bojárok űztek a magyar munkásokkal, magyar gépészekkel, vette át most Törökország. Itthon viszont nem lehet megélni és az előadó ur szerint is lelkiismeretlen ügynökök által terjesztett kivándorlási láz van. Törökországba is mennek ki munkások, ott azonban nagyon kevés ideig dolgoznak, mert a világ egyik legigénytelenebb népével, a barnámmal kell konkurrenciát folytatniok. Amikor azután pénzükhöz akarnak jutni, egyszerűen kinevezik őket kommunistáknak és átdobják őket a határon, illetőleg hosszú szenvedések után érhetik csak el a magyar követségét, ahol az ismert magyar mentalitásnál fogva, amellyel a kommunistákkal szemben viseltetnek, nem valami barátságos fogadtatásra találnak, így ezek az emberek minden ártatlanságuk mellett is csak hosszas szenvedés után tudnak visszajönni. Ezen a téren kellene valamit csinálni ; elvégre nem tisztességes dolog az, hogy amikor ezek a munkásemberek megszolgált bérüket kérik, egyszerűen kinevezik őket kommunistáknak és ezen a címen kiutasítják őket. Végül a kivándorlásról óhajtok röviden szólni, bár nem szorosan függ össze ezzel a tárcával, hiszen a belügyministeri tárcánál kell erről beszélni. De mert az igen t. előadó ur is beszélt róla, nekem is meg kell mondanom azt, hogy én egyet csodálok a kivándorlással kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy itt ügynökök járnak-kelnek és csábitják az embereket a kivándorlásra. Hogy kik azok, azt én is tudom. Az egyik ügynök az élelmiszerdrágaság, a másik ügynököt alacsony munkabérnek hivják, a harmadikat elnyomó közigazgatásnak hivják. Ezek mind olyan ügynökök, amelyek vérlázító módon csábitják a népet kivándorlásra. Csak azt csodálom, hogy sem egy bankigazgatót, sem egy nagybirtokost még nem birtak arra csábítani, hogy kivándoroljanak. Pont csak a szegény embereket azért, mert a szegény ember nem találja meg saját honában a megélhetését és kénytelen kivándorolni. (Rothenstein Mór : Bankigazgató csak akkor, ha szökik. Mozgás a jobboldalon.) Vicián t. képviselő ur, én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ön nem fog kivándorolni innen, ellenben az ön választói közül igen sok vándorolna ki, ha meg volna annak lehetősége, mert önnel együtt az a
