Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 71 Az elvesztett Fiúméért éljen? — Györki Imre: Majd megcsalják őket, amint becsapták annakidején ! Hátba támadják ! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem sejtés, nem utalás ... (János* y Gábor: Hagyják? 'beszélni, mindíjáirt lejár az ideje szegénynek!) Kérem a t. ministerelnök u,rat, hogy nem célzás-e ez valamelyes titkos katonai konvencióra, amely esetleg ugyanabba; a helyzetbe hozza megint a magyar népet, (Zaj a jobboldalon.) amelyben 1914-ben vóltuník, amikor a magyar nép milliói egy szerződési következtében tőlük teljesen idegen célokért úgyszólván elvérezni voltaik kénytelenek. (Egy hang a> közéven: Hol az a hadsereg, amelynek segítségével katonai konvenciót lehet kötnif!) Amilyen hivei vagyunk mi, szociáldemokraták, a trianoni szerződés revíziójának, olyan ellenségei vagyunk minden kardcsörtető politikának és minden titkos konventikulumnak. (Simon András: Ami nincs, azt nem lehet csörtetni!) Még meg kell állapitanom a titkos konventikulumoknál azt, hogy Gömbös Gyula igen t. képviselőtársaim tegnap azt mondotta, hogy hiszen a kis állaimoknak érdekük elsősorban az, hogy diplomáciaijuk titkos legyen, mert csak igy lehet eredményes diplomáciai tevékenységet \kifejteni . Mi a titkos diplomáciát nemcsak úgy értjük, hogy ez, zárt ajtók mögött történjék, a titkos diplomáciának ismérvei megvannak itt nálunk Magyarországon is, nevezetesen abban, hogy a nép, a nép képviselői egyáltalán nem tudnak semmit arról, amit a diplomácia boszorkánykonyháján összefőznek. Hébe-hóba öszszehivják a külügyi bizottságot, ott azután egy nagy általános vastag mártással felteritve van itt-ott egy darabka, amiből sejthetnek valamit, de egyébként ez az egész külpolitikai misztérium a magyar képviselők előtt, nem tudnak róla semmit. Innen vannak azután azok a sejtések, amelyeknek kifejezést adtam. Tisztelettel kérdem, mit jelent ez, a kifejezés, hogy az Olaszországgal fennálló barátsági szerződésnél erősebb szálak is kötnek össze? (Görgey István előadó: A kölcsönös szimpátiát!) A kölcsönös szimpátiától még nem ijedt meg a világon senki, de aki egyszer megégette magát, az már többet nem tartja kezét a tűznek. (Jánossy Gábor: Befogadták Kossuth Lajost!) Magyarország 1914. évben eléggé megégette magát és semmiféle olyan diplomáciát nem kér, nem akar, amely kardcsörtetéssel jár, és azért minden tiszteletünk mellett, amellyel az, olasz nép iránt viseltetünk és minden szeretetünk mellett, amellyé? az olasz népet Garibaldi és Mazzini népét innen is elhalmozzuk, bizalmatlansággal és gyanakodással nézzük azt a vastag barátságot, amely önöket az olasz fascizmus vezérével öszszeköti, mert ez a száj jártató és kardcsörtető politika veszélyezteti Európa békéjét anélkül, hogy ennek a szerencsétlen Magyarországnak valamit is használna. (Zaj a jobboldalon.) Akésőbi események bizonyitani fogják ezt. A Dalmáciára vonatkozó aspirációkban, a Jugoszlávia felé törő aspirációkban nem akarunk faltörő kosok lenni, nekünk elég volt, hogy a német imperializmus érdekeiért, nem a német nép érdekeiért, amelynek érdekeiért 'én is csatába szállnék, de a német imperializmus érdekeiért összeégettük magunkat. Ebből nem kérünk, nem kérünk az ilyen politikából és épen ezért vagyunk bizalmatlanok azzal a politikával szemben, amelyért harcolnak. Még egy ilyen kérdést. Lord Rothermere is rámutat arra, hogy azoknak az uj határoknak, amelyek ő szerinte felállitandók lennének, hozzánk visszakapcsolása sem történhetik egyszerű diplomáciai alakulással, hanem ezt meg kell valaminek előznie és ő erre sejtésszerüen utal holmi népszavazásra. Még világosabban fejezte ki magát Radies, a horvát néppártnak, az Istenben boldogult magyar kisgazdapártnak ottani (Görgey István előadó: Exponense!) nem exponense, de ottani — mondjuk igy — nagyatádi Szabó Istvánja, mert körülbelül ugyanazok a gondolatok, amelyek nagyatádi Szabó István megboldogult képviselőtársunkat és minister urat fűtötték, fűtik Radicsot is: önálló Horvátország, Jugoszlávia keretén belül, demokratikus kisgazdapolitika — nem akarom parasztpolitikának mondani, mert megsérteném a kisgazdatársadalmat Ez a Radies, aki most bekerült a kormányba, nem lehet komolytalan ember; én például nagyon komoly embernek ismerem őt. Ez a Radies is azt mondja, nem lehetetlen a határok megváltoztatása. A Prágai Magyar Hirlapban látott napvilágot egy intervjuja, amelyben azt mondja: A trianoni béke revíziójának szükségességét ő is hangoztatja^. Kijelenti, hogy a neki tulajdonitott nyilatkozatok nem helytálók. Nem beszélt a trianoni békeszerződés közvetlen vagy közvetett módosításának lehetőségeiről, hanem azt mondotta, hogy lehet szó határkiigazitásról, — tehát körülbelül ugyanazt mondta, amit lord Rothermere — de csak olyan feltétel alatt, ha a határkiigazitást az arra illetékes nemzetközi fórum mondja ki és az illető területek lakossága népszavazás által ugy dönt. Az illetékes fórum ebben az esetben alighanem az a fórum, amelyhez már lord Rothermere is és Mussolini is utasított bennünket: a Népszövetség. Ebben a tekintetben tehát nem volna baj, mert én bízom a Népszövetség bölcseségében, hogyha odáig érnek a dolgok, hogy odakerülnek a Népszövetség elé, akkor majd megtalálja azt a moduszt, amely szerint a Magyarországtól elcsatolt részek visszakerülhetnek hozzánk. Hogy mikor és hogyan, azt nem tudom ebben a pereiben, de én bizom a Népszövetség bölcseségében és bizom abban, hogy az európai béke fentartása és az igazságosság érdekében ezt a lépést megteszik. De uraim, nem gondolják Önök, hogy amennyiben a Népszövetség népszavazást rendelne el, e körül bajok lennének? (líogya János: Nem!) Majd leszek bátor valamire rámutatni épen t. képviselőtársam kerületének szomszédságában. Tessék egyszer a Dunán lefelé jönni. Jobboldalon van a magyar Komárom, baloldalon van a jelenleg Cseh-Szlovákiához tartozó Komárom. 1000 évig egy állami életet éltünk, egyforma szálak fűztek össze bennünket, egy a kultúránk, egy a lakásunk, egy a betegségünk: a tüdőbaj, egy az életünk, egyszóval egyek voltunk 1000 évig. A trianoni szerződés elszakította Komárom egy részét.^ A jobboldalon lakó komáromiak Magyarországhoz tartoznak, a baloldali Komáromban lévő magyarok Cseh-Szlovákiához tartoznak. A Csehszlovákiához tartozó magyarok általános, titkos, egyenlő választójoggal választják képviselőnket és szenátoraikat s titkos választáson választják polgármesterüket is, ebben az esetben dr. Csizmadia elvtársam személyében. (Esztergályos János: Nem doktor; egy vasas!) Tévedtem. Mondom, Csizmadia elvtársam személyében polgármesterüket is titkos szavazással választották meg. A munkások részt vehetnek a községi életben, gyűléseiket a rendőrségen nem kell bejelentemiök. Egy gyűlésen, amelyen 30 munkás jön össze azért, hogy megbeszéljék, hogyan lehetne az órabért 2 fillérrel
