Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

70 Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. geinknél, azt tapasztaljuk, hogy azok nein egyebek, mint a régi ballplatzi szellemnek rosszabb kiadása. Hogy ne mondják az urak azt, hogy csak ugy a vakvilágba beszélek, errenézve fel fogok olvasni egy estélyről szóló kis jelentést, amely az egyik lapban jelent meg. Ez azt mondja (olvassa): »Két estélyről szóló tudósitás fékszik előttünk. Az egyiket szerdán tartotta a bécsi magyar követ a bécsi magyar követség bankgassei fényes termeiben:.« A tudósitás a jelenvoltak közül felsorol két herceget, egy máirikit, egy márkinőt, 11 grófot, 20 grófnőt, egy őrgrófot, egy grófkisasszonyt, egy őrgrófnőt, 21 bárót, 21 bárónőt és egy bárókisasszonyt. Az osztrák közélet vezető férfiainak neveit azonban nagyitóüveggel sem tudjuk felfedezni, azok léhát nem voltak ott, ellenben a bécsi német követség estélyen jelen volt az osztrák közélet minden nevezetes egyénisége. Ha eltekintünk Bécstől, ha megnézzük, hogy mi van Párizsban, ugyanazt fogjuk találni. A levitézlett royalisták, akik odahaza, Franciaországban se nem osztanak se nem szoroznak, azok ülnek össze a mi követünk szalonjában « ott csinálnak politikát. Ez a politika annyira eredményes, mint Sanyarú Vendel kirakatelőtti jajongása: De jó volna ebből a sonkából enni! Ez a fecsegés is annyit ér, amit ebben a szalonban folytatnak. Ugyanezt el lehet mondani berlini követségünkről is. Berlini követünk közismert arról, hogy roppant szereti a szélsőjobboldalt, főleg a Hackenkreutzereket, ia horógkereszteseket, szereti a Jugendsordnungot és hasonló jobboldali alakulatokat, amelyeknek vezéregyéniségei állandó látogatói az ő szalonjának. De kérem szépen ezek az urak odahaza se nem osztanak, se nem szoroznak, ezeknek az uraknak egész szórakozásuk abból áll, hogy összeülvén ebben a szalonban, álmodoznak arról, hogy majd ismét el fog jönni az imperátor Doornból, el fog jönni, megcsinálja a hatalmas német birodalmat, összekovácsolja ott barátait és ismét bőven bugyogni fog a magyar vér azokért az érdekekért, amelyek ezeket az urakat fűtik. (Jánossy Gáborj Erről álmodoznak! Ejnye de jó dolguk van! — Derültség.) Ilyen felfogással, a német demokrácia vezetőegyénis%einek negligálásával nem lehet jó külpolitikát csinálni és egy cseppet sem csodálkozom azon, ha a nétmet szerződés ügye nem megy előbbre, s ha mi Németországban nem tudunk magunk iránt szimpátiát támasztani. Egy cseppet se csodálkozunk a helyzeten, ha az látjuk, hogy a mi német követünk vastag barátságot tart fenn német jobboldali körökkel, akik —- még egyszer kijelentem — odahaza sem nem osztanak, sem nem szoroznak, és akik a legközelebbi választáson nem képletesen, hanem <a; valóságban egy omnibuszban el fognak férni. Jellemző aa állapotokra a következő is. Newyorki követünk estélyt tartott és arra meghivást kanták a magyar Kossuth-zarándo kőik. Nagyszerű estély volt és ezen az estélyen, miután exterritoriális területen volt, (Jánossy Gábor: Bort is ihattak!) bajor sört mértek. (Jánossy Gábor: Nem rossz az sem! — Esztergályos János: Birkagulyást ettek túrós csuszával! — Jánossy Gábor: Mi kifogása van ellene! — Simon András: Csak elég demokratikus menü volt?! — Derültség. — Jánossy Gábor: Haljuk a komoly dolgait !i) Magyarországon világhirü sörgyártás van, Magyarországon nagyszerű borok vannak, ne vegyék tehát tőlem kicsinyes dolognak, ha megmondom, hogy a követ ur nem érzi súlyos voltát annaií, ha Magyarország söriparát ennyire negligálja, ha Magyarország szőlőgazdaságát, borgazdaságát ennyire félretolja? Mi szükség volt arra, hogy a Kossuth-zarándokoknak müncheni sört adjanak? (Jánossy Gábor: Osztozom a fájdalmukban! — Derültség.) Ez az egész kicsiny eset azt mutatja, hogy követeink túlnyomó része feudális allűrökkel tetszeleg, hogy ezeket a feudális allűröket az itthoni állapotok még jobban fűtik, úgyhogy ezek a szerencsétlen maniákusok azt hiszik, hogy ezekkel a feduáliis allűrökkel az európai demokráciának imponálni fognak. IIa sikertelenség van gazdasági téren és ha azok az adatok, amelyeket Beck Lajos t. képviselőtársam ma felhozott, valók, akkor mindez elsősorban annak a szellemnek tudható be, amely k>veteink túlnyomó részét eltölti. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Hiába minden siránkozás, mert ameddig ezeken az állapotokon nem változtatunk, addig itt a helyzet javulni nem, fog. Szintén csak jellemzésül mondom el a következő esetet. Az egységes párt tagjai, azt hiszem a múlt évben, vagy két évvel ezelőtt — nem emlékszem határozottan — kint jártak Finnországban, meglátogatták a finn testvérnépet. Nem igen tettek jelentést a látottakról, de körülbelül sejtjük, hogy mi lett az eredmény. Most viszontlátogatásul meghivták a finn képviselőházat és a finn képviselőház többsége kimondotta, hogy nem kér ebből a látogatásból, mert nem akarja meglátogatni & magyar nép elnyomóit. (Görgey István előadó: Itt van a jelentés, hogy június 4-ikén itt lesznek!) Téved, mert én is kaptam jelentést, hogy nem jönnek. (Jánossy Gábor: Kinek higyjünk! — Görgey István előadó: Az összes pártok képviseltetik magukat!) Majd meglátjuk! (Jánossy Gábor: Addig várjunk! — Simon András: Addig ne mondja meg véleményéti) Még csak egyet alkarok mondani, ami szorosan ehhez tartozik. Ha nem jönnek ezek az urak, (Jánossy Gábor: Isten hozza őket!) ez bizonyára azért történik, mert nem akarják itt önöket, a magyar nép elnyomóit üdvözölni, mert tisztában vámnak azzal a rendszerrel, amelyet az urak az országban képviselnek. Most még egyet ajánlok az urak figyelmébe. Gondolják meg csak: Finnországban kommunizmus volt, ezt a kommunizmust követte egy fehér terror Mannerheim tábornok vezetése alatt, amely elsőnek drótsövények mögé internálta a bolsevista lázadásban résztvetteket. Azóta azonban teljes, százszázalékos kibékülés állt elő, mert a németek kivonulása után és Mannerheim ur eltűnése után, aMfinn földművespártok összeálltak a finn szociáldemokrata párttal és megcsinálták a világ legdemokratikusabb választójogát, megcsináltak egy parlamentet, amelynek egyideig egy finn szocialista szövetkezet igazgatója volt az elnöke. Ettől a kis északi rokonnéptől tehát mi tanulhatunk demokráciát, tanulhatunk külpolitikai képviseletet, mert ez a nép nem helyezi ambicióját abba, hogy olyan egyéneket küldjön ki követnek, akik feudális allűrökkel tetszelegve teljesen meddő külpolitikát csinálnak. Az igen t. külügyminister ur figyelmét felhiivom arra

1

, hogy itthon Magyarorszár gon, a dolgozó nép körében meglehetős kinos feltűnést keltett Bethlen ministerelnök urnák debreceni beszédében előforduló az a passzus, hogy bennünket Olaszországgal barátsági szerződésnél is erősebb szálak kötneík össze. (Éljenzés a középen. — Esztergályos János: Ma^Jd a falnak mennek tőle! — Kabók Lajos;