Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 69 potából ki kellene eimelni az, európai béke' érdekében. Hogy tehát valahogy Mussolini az angol közvéleménynél Wells és Bernard. Shaw cikkei hatását letompítsa, ennélfogva tette Lord Rothermere előtt azt a nyilatkozatot, amelyet itt nagy hozsannával fogadtak, ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy épen a Rothermere-lapok voltak azok, amelyek helyet adtak, Bernard Shaw gyilkos cikkeinek, amelyekkel nekitámadt a fasizmusnak; 'épen a Rothermere-lapok adtak helyet Wells világraszóló cikkeinek, amelyek pőrére vetkőztették a fa: sizmust. E cikkek rossz hatásának ellensúlyozására szolgált ez az interjú, másfelől pedig kissé megveregette a jámbor magyar vállát: j vigasztalódj^ magyar, terád is gondolok^ Emellett kijelentem, hogyha döntésre kerül a sor, elsősorban Mussolini ur volna az, aki ráverne kardjaira, szavalna tremolóban, vagy ahogy tetszik, a békeszerződések szentségéről ; és sérthetetlenségéről. (Bogya János: Ezek l nyakatokért szofizmák!) Egyáltalán nem nyakatekertek. Mint mondottam, ez a vastag barátkozás Olaszországgal csak nyugtalanságot kelt a népben, 'de különösen nyugtalanságot keltett az a kiruccanás, amelyet állitólag a ministerelnök ur tett volna hamis útlevéllel, (Jánossy Gábor: Nono!) vagy mondjuk így: álnév alatt. Ezt • nem sértő szándékkal mondom. (Jánossy Gábor: Még tréfásan sem szabad ilyet mondani a magyar ministerelnökről. — Esztergályos János: Kossuth-szakállt ragasz- : tott fel magának és ugy ment Itálliábá! — Pintér LáíJiló: Fekete inget. vett magára. — Derültség.) Nem vett magára fekete inget, mert ez veszedelmes lett volna sok minden oknál fogva, de hogy esetleg Kossuth-szakállt ragasztott volna fel, azt nem vonom 'kétségbe. (Derültség.) Annyi iaizonban bizonyos, hogy nem a saját neve alatt volt kint Milánóban titkos tárgyalást folytatni. Nem hiszem, hogy jó hatást keltett volna ez az utazás, hiszen rettenetes visszahatása volt idehaza, de nyugtalanságot keltett külföldön is. (Jánossy Gábor: Nem, mert nem volt ott!) A. magyar nép széles rétegei nem. tudnak kifejezést adni ennek az érzelmüknek, mert ezt a mai köz- . igazgatási rendszer és a mai gyülekezési jog úgyszólván lehetetlenné teszi, de ösztönösen L éirzi a magyar ember, hogy veszedelem szár- ; mazik ebből az olasz barátságból. Háborús szagot érez a magyar ember, mert tudja és ; érzi azt, hogy minden reakciós kormánynak, minden diktatórikus rendszernek belpolitikai meddőségét .külpolitikailag kardcsörtetéssel kell elnémitania. (Jánossy Gábor: Ezt csak a szónok ur érzi! — Simon András: Ezt a szovjet-rendszer teszi!) Ezt tapasztaljuk Szov- i jet-Oroszországban, ott is ugyanez játszódott le. Amint Anglia kitette a szovjet kereske- ! delmi társaságot, a szovjet azonnal repülőgépdemonstrációkat és katonai parádékat rendezett és Stalin nem tudta eléggé erélyesen hangoztatni, hogy ime^ újra háború lesz. A belpolitikai sikertelenséget eltompítandó pengette meg ; ezt a háborús hangot. Ugyanezt találjuk Olasz- j országban, amikor elhangzott az a gyönyörű jelszó: »Tőrt a fogak közé és bombát a kezekbe!« [ (Esztergályos János: Ki mondta ezt 1 ? — Felkiáltások jobb felől: Ugy tesz, mintha nem tudná!) Mussolini. Ez a kijelentés bizonyára' nem az olasz nép ellen irányul, mely a földön fekszik, retteg minden nap és nem tudja, hogy mikor kerül börtönbe. Nem az! olasz.nép ellen szólott tehát ez a kijelentés, hanem csak azért hangzott el, hogy elterelje a figyelmet arról a gazdasági meddőségről,'amelybe a fascizmus Olaszországot juttatta. (Simon András: Nagyon elszigetelten áll a képviselő ur ezzel a véleményével! — Bogya János: Ez nem is vélemény!) A magyar nép ösztönösen érzi, hogy ebből a barátságból számára áldás nem fakad, mert szomszédainkat megvadítja, elsősorban Jugoszláviát, amellyel pedig barátságban, békességben kellene élnünk, de megvadítja az egész kiséntente-t is. A magyar nép is bizonyos bizalmatlansággal nézi ezeket az állapotokat. .. Meg kell még azt is mondanom: téved a ministerelnök ur, ha azt hiszi, hogy külpolitikája mögött az egész magyar nép, az egész magyar nemzet sorakozik. (Ellenmondások a jobboldalon.) Téved azért, mert a magyar nemzet, a magyar nép békés külpolitikát akar, olyan külpolitikát, amely nem jár kardcsörtetéssel, olyan külpolitikát, amely nem vadítja ellenünk ellenfeleinket. (Simon András: Nincs kardunk, amivel csörtessünk!) Tartozom kijelenteni, hogy mi is a magyar nép, a magyar nemzet egyeteméhez tartozóknak valljuk magunkat, mi is vagyunk egynéhányan Magyarországon, mi pedig — kijelentem — a legélesebb bizalmatlansággal viseltetünk a kormány külpolitikája iwánt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát ne tessék azt hangoztatni, hogy az egész magyar nép egységesen áll a kormány külpolitikája mellett, mert mégegyszer kijelentem és hangsúlyozottan aláhúzom azt, hogy mi is a magyar nemzethez, a magyar néphez tartozóknak valljuk magunkat, mi is egy része vagyunk ennek a magyar nemzetnek és mi nagyon éies bizalmatlansággal kisérjük figyelemmel ennek a kormánynak külpolitikai szereplését. (Simon András: Dehát az igazi békét maguk is akarják!) : ' Rá kell néhány szóval térnem a mi követeink szereplésére és meg kell mondanom, hogy annak a meddőségnek, amely külpolitikai téren, gazdasági téren tapasztalható, nem utolsó oka áz is, hogy a mi -követeinket, —..még. a fiatalabb évjáratokat is, — teljesen a levitézlett ballplatzi szellem hatja át. Nem elég egy diplomatának az allűröket felvenni, az allűrökhöz még más is kell. Sajnos, ez a más hiányzik. Ennek a hiánynak eredményéről nagyon meggyőzően beszélt ma Beck Lajos igen t. képviselőtársam. Társadalmilag pedig ugy áll a helyzet, hogy a mi követségeink a levitézlett arisztokrácia gyülőhelyei, valahogyan! ugy fest a helyzet, mintha valamennyi • koldusgrófja csak van Európának, az mind a mi követségünk szárnya alatt állana és ott találna támogatást. . (Görgey István előadó: Alig van gróf! — Felkiáltások jobbfelől: Alig van köztük gróf! Zaj.) Bocsánatot kérek, nem ugy értem, hogy a mi követeink között a grófok és mágnások vannak túlysúlyban, ellenben ilyen szellem tölti el követségeinket és innen táplálkozik az a szellem, amelynek eredménye, hogy legutóbb egy fiatalember kiadta magát grófnak, és amiért hetekig kunyeráltak mások, azt a trafikengedélyjt öt perc alatt ki tudta eszközölni csak azért, mert gróf. Minden ajtó kitárult előtte csak azért, mert gróf, mindenki hasravágódik előtte, mert gróf. (Záj. — Pintér László: Tömörynek nem imponál egy gróf! Nem olyan ember!) Ez a szellem sugárzik ki innen, ez a szellem tölti el a követségek termeit és épen ez az, ami bántó és épen innen van az az eredmény, amelyet sajnosán konstatálnunk kell, hogy mai külképviseleti módszerünknél, legalább követsé10*
