Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

54 Az országgyűlés képviselőházának telepitvényeken helyezték el, ahol azok legnagyobb része elpusztult, A magyar külügyi hatóságok működése tehát elsősorban odairányul, hogy kivándorolt véreinket lehetőleg visszatartsák attól, hogy tovább vándoroljanak az ország belsejébe (Gáspárdy Elemér: Ehhez konzulátus is elég lett volna!) és lehetőleg a kulturált vidékeiken, (elsősorban a tengerpart közelében lévő nagyobb ipari gócpontokon tartsák vissza őket, másrészt pedig azokat, akik már az; ország belsejében vannak, igyekezzenek szintén megmenteni és visszahozni a kulturált vidékre, a nagyobb városokba. Nem mintha ezeken a helyeken is igen rózsás lenne a magyar kivándoroltak sorsa, mert a kivándorlók legnagyobb tömege mint ipari munkás keresi kenyerét, a megélhetési viszonyok és kereseti lehetőségek pedig oly rosszak, hogy a legmegfeszitettebb munkával sem képes arra, hogy magának tartalékot gyűjtsön, hanem boldog lehet, ha a családjával nagy nehézségek és küzködés mellett meg tud élni. Kedvezőbb helyzete van az intelligens^ embernek, főleg a mérnöknek és más szakképzettséggel biroknak, nemkülönben az önálló iparosoknak, akik munkájukat jobban tudják odakint értékesíteni. Ezek a szempontok azok, amelyek feltétlenül szükségessé tették a délamerikai államokban külügyi képviseleteink fokozatos kiépítését. (Gáspárdy Elemér: Konzulátus is elég lett volna!) Gáspárdy igen t. képviselőtársaim közbeszólására a következőket bátorkodom válaszolni. Épen, mivel a kivándorlók érdekeinek és az állampolgársági kérdések tisztázásának ügye igen sokszor tapintatos diplomáciai tárgyalásokat igényelt a brazíliai kormánnyal, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a meglévő konzulátusok nem voltak képesek ennek a nehéz missziónak ellátására és épen ezért kellett Rióban követséget felállítanunk, hogy ezeket: a sokszor kényes kérdéseket az ottani kormányzattal el tudjuk intézni. Meg kell még emlékeznem a kivándorlással kapcsolatosan ottani elszakadt véreink gyermekeinek iskoláztatásáról is. Brazíliában ugyanis ma még a lakosság 85%-a analfabéta és mivel igen kevés iskola van odakünn és ezek is legnagyobb részben portugálnyelvü iskolák, a kivándorolt magyarok gyermekei egyszerűen nem jártak iskolába. A magyar kormányzat felismerte azt anagy veszedelmet, amely ebben rejlik és már két iskolát és napközi otthont állított fel Sao Paoloban, ahol tudvalevően csoportosan laknak a magyarok — mert egyedül Sao Paoloban mintegy 60.000 magyar él már ezidőszerint — és további nyolc iskola felállítás a. tervbe van véve. Ezek az iskolák kizárólag magyar nyelvén tanitanak. és ezzel az intézkedéssel lehetővé fog válni a magyarságot teljes összességében megtartani. Amint már emiitettem azonban, a kivándorlási kérdések mellett gazdasági érdekeink is vannak Dél-Amerikában és amint emiitettem volt, magunk is meggyőződést szereztünk arról, hogy megfelelő szervezéssel, gazdasági kapcsolataink megfelelő kiépítésével nekünk igenis lehetne igen jelentős exportunk DélAmerika felé. A múltban igen jelentékeny volt például _ a lisztexportunk és a magyar lisztnek renoméja még ma is felette áll az argentínai és egyéb lisztek konkurrenciájának. Azonkívül azt is tapasztaltuk, hogy az európai államokból, nevezetesen legfőképen Olaszországból és Spanyolországból nagy mennyiségben exportálnak Braziliába olyan mezőgazdasági cikkeket is, melyekben véleményünk szerint a ma155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. gyár mezőgazdaság is féltétlenül versenyképes. Hogy csak néhány ilyen cikket említsek, itt van például a paradicsom, amelyből igen ; nagy a fogyasztás Dél-Amerikában, vagy a hagyma és a paprika, nemkülönben a bor is, miután nézetem szerint a magyar bornak igenis lehet Dél-Amerikában piacot teremteni, mert a magyar borókat ma is különösen kedvelik, különösen szeretik. Ennélfogva jó minőségű magyar borért lényegesen magasabb árak érhetők el, mint az erősen elterjedt spanyol és az olasz borokért. E mellett azonban — megfelelő organizációval — iparcikkeinknek is kétségtelenül lenne Dél-Amerikában export-piaca, mert hiszen már a múltban is gépek, főleg elektromosgépek és készülékek elég jelentékeny számban exportáltattak oda, hatalmas építési konjunktúra folytán pedig igen nagy mennyiségű cementre van Dél-Amerikában szükség. Ezt a szükségletét pedig Dél-Amerika teljes egészében Európából biztosítja. Ezenkívül még textiláruk és egyéb ipari termékek is tekintetbe jöhetnek. Én tehát ebből a szempontból, gazdasági érdekeinkre : való tekintettel, fölötte kívánatosnak tartanám, hogyha Dél-Amerikában a, már eddigi külügyi képviseleteink mellett és ezeken felül : mielőbb tovább kiépíttetnék konzuli hálózatunk is, mert ugyancsak tapasztaltuk azt is, hogy a legtöbb európai állam, — és főleg itt a kisebb európai államokra utalok, amelyek nem akarnak hivatásos konzulátusokat fentartani, mert azok költségesek, — minden nagyobb és fontosabb kikötővárosban tiszteletbeli konzulátusokat állított fel és ezeknek a tiszteletbeli konzuloknak a segélyével építették ki a gazdasági összeköttetést. A távolságok ugyanis olyan nagyok, hogy nem elég, ha egyik vagy másik kikötővárosban megbizunk egy konzult a magyar érdekek képviseletével, mert az nem^ ismeri egyrészt a tőle legalább 2—3 napi távolságra lévő többi városnak r gazdasági viszonyait, de meg nines is módjában a rossz közlekedési viszonyok folytán több vidéknek ügyeit egységesen ellátni. Épen ezért nézetem szerint igen kívánatos volna, ha nemcsak Braziliában, hanem Argentínában és Urugayban is, ahol nekünk szintén igen jelentékeny exportérdekeink lehetnek mielőbb kiépítenénk tiszteletbeli konzulátusainkat is. Igen t. Képviselőház! Ezek után legyen szabad röviden a külügyi költségvetés részletes ismertetésére áttérnem. A külügyi költségvetés nagyjában a múlt évi keretek között mozog. A takarékosság ebben az évben is az egész vonalon keresztül vitetett és a külügyministeriumnak összes kiadása ennek megfelelően 10,344.920 pengőben van előirányozva. Igaz, hogy a múlt évvel szemben egy 1,013.270 pengős többlet mutatkozik, ennek a többletnek azonban egyrészt a mi külügyi hálózatunknak további kiépítése adja a magyarázatát, másrészt pedig a dologi kiadások terén azokból a szükségszerű drágulásokból folyik, amelyeket minden tárcánál megtalálunk. Ha azonban figyelembe vesszük hogy ennek a tárcának a tároaibevételeí, amelyek a vizűm díjakból és egyéb konzuli illetményekből adódnak, ug-yjancsak emelkedést mutatnak, amenynyiben a tároabevételek 2,908.000 pengőben vannak előirányozva, 388.000 pengővel magasabban, mint a múlt évben, a tárea.bevételt pedig levonjuk a külügyi tárca, kiadásaiból akkor lafzt tapasztaljuk, hölgy külügyi adminisztrációnk Összesen esiak 7,436.920 pengőbe kerül, vagyis ezidei költségvetésünknek, egész állami közigazgatása kiadásunknak nem egészen