Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
r Az országgyűlés Jcépviselöházánah 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. 51 T. Ház! Számításaim szerint a jelenleg több mint 194 millió pengőben előirányzott ebből a nyugdíjteherből a normál nyugdíjteher* mely tehát a magyar állam rendes kiadása, figyelembe véve az ország területében és lakosságában bekövetkezett fogyatkozást és a nyugdíjtehernek békebeli összegéit, több mint 40—45 millió pengő a csonkaország költségvetését alig terhelheti, és igy vagy 150 millió pengőre tehető az^ az összeg, mely a békeszerződés következményeképen és az utódállamok magatartása folytán nehezedik most költségvetésünkre. Kétsésrkivül oly hatalmas összeg, hogy annak felszabadulása esetén jutna abból elegendő a nyugdíjasok helyzetének orvoslá, Sara, cl tényleges közszolgálati alkalmazottak illetményeinek végleges rendezésére, de meg vagyok róla győződve, hogy az adófizetők terheinek a csökkentésére is. Teljes bizalommal a mélyen t. ministerelnök ur iránt, tisztelettel kérem, méltóztassék szerény észrevételeimet bölcs megfontolás tárgyává tenni és a lehetőséghez képest minden erővel odahatni, hogy a magyar állam költségvetése ettől a Trianon folytán előállott súlyos tehertől — természetesen a nyugdíjasok érdiekéinek legteljesebb megóvása mellett — valamilyen módon mielőbb megszabadittassék, A tárgyalás alatt álló tételt egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan, üdvözlik) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 ? (Ne-m!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Képviselőház!T. képviselőtársam egy igen fontos problémáját vetette fel a pénzügyeknek, amelyek évek óta foglalkoztatják a kormányt, mert hiszen tudjuk, hogy az a. nyugdíjteher, amely a magyar államot az utódállamok magatartása folytán terheli, igen súlyos, olyan teher, amelytől szabadulni — amennyiben ezt keresztül lehet vinni — igen kívánatos volna. A kormány régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. Elég, ha e tekintetben utalok arra, hogy már évekkel ezelőtt, amikor a szanálási javaslatokat tárgyaltuk itt a Házban és Genfben a Népszövetség előtt, foglalkoztunk a magyar budget kérdéseivel, egyetlenegy alkalmat sem mulasztottunk el, hogy Genfben rá ne mutassunk arra, miszerint a magyar állam az utódállamok magatartása folytán olyan nyugdíiterheket visel, amelyekre a trianoni szerződés értelmében kötelezhető nem volna. Abban az időben ez a teherszámitásunk szerint 60—65 millió pengőt tett ki, ma azonban a nyugdíjellátások rendezése folytán az utolsó évben ez a teher lényegesen emelkedett, de emelkedett azért is, mert hiszen azóta is szaporodott azok száma, akik a tőlünk elszakított területekről kénytelenek voltak idejönni étei nyugdíjukat kérni. A magyar államot ma terhelő összeg ezen a címen körülbelül 90—95 millió pengőt tesz ki. Már ennek a tételnek nagysága is mutatja, milyen nagy érdekek fűződnek a\hhoz, hogy ezt a kérdést valahogy rendezni kéjesek legyünk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Rámutattam arra, hogy Genfben kisérletet tettünk megnyerni a Népszövetséget arra, hogy az utódállamok konferenciáját hivja össze, hogy ott ez a kérdés megtárgyaltassék. Ugy látszik, abban az időben a Népszövetség erre még nem volt hajlandó és ezért mi tárgyalásokat folytattunk és folytatunk jelenleg" is az egyes utódállamokkal erre a kérdésre nézve, de ki kell jelentenem, hogy ebben a tekintetben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. csekély remény áll fenn, hogy kielégítő megegyezésekhez juthassunk. Ha azt fogjuk látni,. hogy ezen a téren direkt tárgyalások utján nem tudunk eredményekhez jutni, kénytelenek leszünk — és ettől nem is fogunk visszariadni — újból a Népszövetséghez fordulni azon^ a címen, hogy a Népszövetség közbenjárását kérjük ennek a kérdésnek kielégítő megoldása végett. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) En azonban addig is nyugellátásoknak két kategóriára való felosztását, mint ahogy ezt t. képviselőtársam nem épen javaslatba hozza, de helyesnek tartotta volna beszéde szerint, a magam részéről nem tartanám helyesnek. Annak megállapítása, hogy milyen nyugdíj teher terheli Magyarországot az utódállamok magatartása folytán, nem olyan egyszerű dolog, mert hiszen, ahogy t. képviselőtársam is rámutatott erre, a magyar államot ezen a címen tulajdonképen azoknak nyugdíja terheli, akik de facto előzetesen a tőlünk elszakított területeken teljesítettek szolgálatot. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ezenkívül egy sora van a tisztviselőknek, akik onnan jöttek, itt elhelyezést nyertek és helyettük mások kerültek B-listára, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) úgyhogy nagyon nehéz volna itt bizonyos kategóriákat felállitva két csoportot megkülönböztetni a nyugdíjasok között a nélkül, hogy e felett viták meg ne indulnának, vagy ez különösen a külföldről bizonyos megtámadtatásokban ne részesülne. Én nem is tartom ezt fontosnak és célszerűnek. A fontos az, hogy a kérdéssel foglalkozzunk és lehetőleg vagy ; direkt tárgyalások utján, vagy a Népszövetség közbejöttével a kérdést megoldáshoz vigyük. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ebben a tekintetben a kormány részéről meg van a szándék és ezért kérem t. barátomat, méltóztassék ezt megnyugvással tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. címet nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház a ministerelnöki tárca költségvetését és vele kapcsolatban a költségvetés I—VIII. fejezeteit részleteiben is letárgyalta. (Éljenzés a jobboldalon.) ••'.'•: Következik a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Régi parlamenti szokás volt, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a külügyi tárca előadója rendes külügyi expozét tartott, amelyben az összes aktuális külpolitikai kérdéseket érintette. Azt hiszem, ettől a szokástól ez alkalommal bátran eltekinthetek, egyrészt, mert az ország közvéleménye^ .az aktuális külpolitikai kérdések felől a sajtó utján kellőképen tájékoztatva van, másrészt pedig azért, mert a ministerelnök ur és a külügyminister ur a legutóbbi időben, a Képviselőházat és ezen keresztül a közvéleményt is részletesen tájékoztatta mindazokról a külpolitikai vonatkozású kérdésekről, amelyek Magyarországot közelebbről érintik. De szükségtelennek tartom ezenfelül már csak azért is, mert a képviselőház küHigyi bizottsága tudvalevőleg havonkénti üléseiben minden egyes kérdéssel alaposan foglalkozik és ott tárgyalja le a fontosabb külpolitikai kérdéseket. A magam részéről tehát kizárólag annak megállapitására szorítkozom, hogy az idő, illetőleg a már eddig is bekövetkezett ese-.
