Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

52 Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. menyek fényesen igazolták Bethlen István gróf ministerelnök ur által hirdetett és követ­kezetesen végre is hajtott annak a politikának helyességét, hogy a mi külpolitikai irányunk csakis az lehet, hogy az. ország 1 belső rendjének megszilárdításával kapcsolatban erősitsük kül­politikai helyzetünket és építsük ki fokozato­san külpolitikai összeköttetéseinket. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert amikor a külföld meggyőződést szer­zett arról, hogy a mi barátságunk az ő szá­márja értéket jelent, amidőn a. mi eddigi visel­kedésünk: beigazolta, azt, hogy mi békés szán­dékokkal törekszünk hazánk sorsát újból rendbejhoznii, akor mem, kell nekünk barátok utáni szalad mink. mert a mi értékünket, fel" isimenve^ a mi 'barátságiinkért önként jelent­keznek. Hiszen ha csak az elmúlt esztendő esemé­nyeire tekintünk vissza, megállapíthatom, hog:v ezalatt az idő alatt is örvendetesen javultak a viszonyok, amiit nemcsak £LZ ti tény mutat, hogy laz egyiik vezető európai nagyhatalom, a nemes olasz nemzet nyiltan baráti jobbot nyúj­tott ennek a szegény, szerencsétlen magyar nemeztnek és velünk barátsági szerződést kö­tött, hanem HZ cl tény is, 'amelyet örvendetesen kell konstatálnunk, hogy Magyarország iránt a világ közvéleménye általánosan érdeklődést kezd tanúsítani és igaz halrátainak száma min­denütt szaptalrodüik. A nemzetközi közvélemény pedig máris egyrie sürgősebben követeli a ma­gyar kérdés mielőbbi rendezését, mert ettől varja Euróspa békéiének végleges megszilárdi­tását. Megállapíthatjuk tehát, hogy az az akció, amelyet Magyarország lelkes barátja, lórid Rotherimere inditott noes. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) a világ közvéleményét fel­rázta, ési mi. szerencsétlen magyarok bízva te­kinthetünk a jövőbe. Hogy az események igy alakultak, hogy a világ közvéleménye pár év alatt egészen meg­változott Magyarországgal szemben, ebben az érdem kétségtelenül elsősorban S& miagyar nem­zeté, amely megmutatta, és bebizonvitoitta azt, hogy képes volt saját erejéből igen nehéz vi­szonyok között étniakarásának és életképes­ségének tanújelét adni. De hervadhatatlan ér­dem illeti meg gróf Bethlen Istvánt és segítő­társait, aki minden alkalmiaft megragadott, hogy a. magyar ügy apostola» szószólója le­gyen a világ közvéleménye előtt, E felvilágo­sító és a magyar igazságot mindenütt hirdettí munkából kétségtelenül kivették részüket a mi külügyi képviseleteink is és épen ezért — nézetem szerint — nem lehet és nem szabad a má külügyi adminisztrációnkat abból a szem­pontból kritika tárgyává tenni, hogy egy ilyen szegény állaimnak, mint Malgyarország, nincs szüksége olyan kiterjedt és olyan költséges kül­ügyi képviseletre, mint amilyent tényleg feri­tartunk. T. Képviselőház! Erről a helyről hirdetem, hogy olyan nemzetnék amelynek minden esz­közt meg kell ragadni arra, hogy a saját igazát mentől szélesebb körben hirdesse és propagálja, amelynek minden egyes külügyi tisztviselője nemzeti propagandát, hittérítő missziót fejt ki a saját állomáshelyén, semmiféle összeg nem lehet eléar nagy és semilyien összeg sem lenét felesleges, amit erre a célra fordítunk. (Ugy van! Ugy van! a Ház jobboldalán.) A külügyi költségvetés ismertetésével kap­csolatosan csak két gazdasági, illetőleg szo­ciális vonatkozású kérdést tartok szükségesnek megemlíteni. A mi külügyi képviseleteink foko­zatos kiépítése ugyanis azokban az irányokban halad, ahol azt a mi magyar érdekeink azt első­sorban teszik kívánatossá. Amint a költségve­tés indokolásából méltóztatik látni, a múlt év­ben újból két helyen, úgymint Dél-Amerikában Braziliában, Rio de Janeiroban és Egyiptom­ban állítottunk fel uj követséget. Egyiptomban azért volt szükség égyuj kö­vetség felállítására, mert az úgynevezett kapi­tulációs jogok minket ott még megilletnek és igy a magyar állampolgárok érdekeinek kellő megóvhatása céljából vált szükségessé Egyip­tomban egy követség felállítása. Épen ezért bizatott meg ennek a követségnek vezetésével berni követünk, aki tudvalevőleg azelőtt hosz­szabb időt töltött szolgálatban a Balkán álla­mokban és igy a konzuli bíráskodás jogszabá­lyait teljesen ismeri. Ezenfelül azonban két­ségtelenül igen nagy gazdasági érdekeink is fűződnek nekünk Kelet felé, az úgynevezett Levante felé. Most, amikor kereskedelmi mérle­günk aggasztó passzivitása sürgetően irja elő a kormányzatnak, hogy minden lehető eszköz­zel igyekezzék exportunkat megszervezniés fej­leszteni, ennél a megszervező és irányító mun­kánál elsősorban részint azokra a piacokra kell tekintettel lennünk, amelyek már a háború előtt is> a mi piacaink voltak, részint pedig azokra, amely irányban exportunknak meg­szervezése a legtöbb eredménnyel kecsegtet. Ilyen export-piacok: a Kelet piacai, az úgy­nevezett Levante, Görögország, Törökország és Egyiptom. Az a körülmény, hogy fiumei egye­düli magyar kikötőnket elveszitetiük és hogy Jugoszlávia a Műméhez való hozzájutást az első időben úgyszólván lehetetlenné tette, sőt még ma is a vasúti tarifái is differenciák ked­vezőtlenebb helyzetbe hozzák a mi exportunkat a többi konkurrens állam exportjánál, teszi in­dokolttá, hogy néhány szóval foglalkozzam azokkal a lehetőségekkel, amelyek a Balkán felé irányuló exportot remélhetőleg mégis le­hetővé fogják tenni. Az adriai export tekintetében feltétlenül szükségünk van a fiumei és a trieszti kikötőkre, mert elsősorban ezeken keresztül tudunk az emiitett piacokra kijutni. Amikor a kompetens tényezők ezt a kérdést tárgyalták, a többi számbavehető kikötő is szóba került, igy első sorban Spalato, másodsorban Szaloniki, ame­lyek azonban alapos gazdasági megfontolás után komoly versenykikötőkké nem válhattak. Nem válhattak pedig egyszerűen azért, mert bármilyen messzemenő vasúti tarifális kedvez­ményeket és egyéb kedvezményeket is biz­tosítana Jugoszlávia " a spalatoi kikötő igénybevétele esetén és ha az a szállí­tási disparitás, amely fenforog azért, mert Spalato mintegy 200 kilométerrel távo­labb fekszik, mint Fiume, elimináltatnék is. még ez esetben sem jöhet Spalato, a mi expor­tunk szempontjából komolyan figyelembe, mert a spalatoi kikötő berendezése tudvalevő­leg ma még igen kezdetleges, exportkereske­delmi szervezete nincs, vasúti összeköttetése pedig a mögöttes területekkel nagyon nehéz­kes és — ami a legnagyobb baj — a kikötő for­galma igen csekély, úgyhogy néha hetekig kell várni megfelelő hajójáratra, amely Spalatoból indul tovább, úgyhogy ez a körülmény a ma­gyar áruknak huzamosabb ideig való raktáro-' zását tenné szükségessé, ami természetesen a kikötői költségeket oly lényegesen megdrágitja, hogy ezáltal az áru egyáltalában elvesziti ver­senyképességét. Körülbelül ugyanazok a szempontok, ame­lyek Spalato ellen szólnak, szólnak Szaloniki

Next

/
Oldalképek
Tartalom