Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

438 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. Haller István képviselőtársaim felsoroltak. A bortermelés támogatására az 1927: XI. te. alapján kétmillió pengő van felvéve. Ez a költségvetésből nem tűnik ki, a hasznos beruházásokra vonatkozó jelentésbe azonban bele van foglalva. További kétmillió pengő áll rendelkezésemre borok vásárlására. Haller István t. képviselőtársam emiitette, hogy a külföldi borházak utján nem tudjuk az összes borokat értékesiteni. Mi ezt nem is akartuk. A r borértékesités megszervezésének semmi más célja nem volt, mint az, hogy utat nyissunk a külföldi piacok felé. a magyar bor régi jó hirnevét visszaállítsuk, (Helyeslés a baloldalon.) és lehetővé tegyük ezen a réven, hogy a privát tevékenység újra megtalálja a módját annak, hogy felvegye a borkereskedelem fonalát., amelyet az utóbbi időben úgyszólván teljesen elhanyagolt. Horváth t. képviselőtársam felvetette azt a gondolatot, amelynek megvalósítását már egyik boldogult elődöm, Serényi Béla gróf tulajdonképen megkezdte. Serényi Béla gróf földművelésügyi ministersége alatt épitették fel különféle borvidékeken ezeket a közpincéket. Sajnos azonban, ezek a közpincék nem váltak be, teljesen üresen állanak. Teljesen üresen áll a miskolci, a sátoraljaújhelyi, a pécsi, a badacsonyi. Nagy költséggel, óriási befektetéssel épitettük fel ezeket az én min ister ségem alatt, amikor bőséges bortermések voltak, külön felszólítottuk a bortermelőket, hogy a legminimálisabb pincehasználati és borkezelési díjak ellenében helyezzék el ott boraikat, hogy egységes bőrtípusokat tudjunk kitermelni és tudjuk szolgálni azokat a célokat, amelyekre Horváth' t. képviselőtársam rámutatott. De minden kapacitál ás meddő és sikertelen maradt, mert a bortermelő gazdák nem voltak hajlandók boraikat állami kezelés alá bocsátani, bár az értékesítés ezen a réven sokkal jobb és előnyösebb lett volna (Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon.) és szakszerűbb kezelés mellett sokkal jobb borokat kezeltünk volna azokból, amelyeket ők odahaza saját kezelésükben, csak mint gyönsrébb. selejtes árut tudtak kipincézni. (Horváth Mihály: Talán há méltányos kölcsönt kaptak volna rá! — Felkiáltások: Akkor igen!) Csak amikor a legnagyobb hordóinség volt. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget) amikor probléma volt az, hogyan fogjuk a leszüretelt bort elhelyezni, azok a gazdák, akik már végképen nem tudták, hogy mit csináljanak a musttal, szánták rá magukat arra, hogy a közpincékben néhány ezer hektoliter bort elhelyezzenek. Rendkívül jól átgondolt koncepció volt az, amelyeknek alapján gróf Serényi Béla volt földmivelésügyi minister ezeket a közpincéket felállitotta, de ezek nem váltak be, mert a gazdák nem voltak hajlandók boraikat oda elvinni. Mindenki a maga borát tartja a legjobbnak és mindenki azt hiszi, hogyha más kezeli a borát, akkor felvizezi és gyengébb minőségű bort csinárbelőle. (Ugy van! a jobboldalon) Haller István t. képviselőtársam a bortörvény sürgős módosításának kérdését vetette fel. A bortörvényt pár évvel ezelőtt alkotta meg a törvényhozás. Annak idején rendkívül beható megvitatás előzte meg annak a törvényjavaslatnak a törvényhozás elé való hozását és mielőtt törvényerőre emelkedett, minden borvidék és minden borszakértő hozzászólhatott, A Szőlőtermelők Országos Szövetsége, valamint mindazok a gyakorlati gazdák, akik bortermeléssel nagyobb területen, nagyobb mérvben foglalkoznak, hozzászólhattak, Én akkor államtitkár voltam és külön, hangsúlyozottan figyelmeztettem ezeket az urakat, akik kapacitálhatatlanok voltak bizonyos kérdésekben, hogyha bevesszük a törvényjavaslatba és törvényerőre emeljük azokat a feltételeket, amelyeket ők felvétetni kivántak, akkor ebből a legnagyobb nehézségek fognak származni. Most, amikor a törvény életbelépett, látjuk azokat a dolgokat, amelyekre Haller István t. képviselőtársam rámutatott, különösen azt, hogy a borkimérők olyan zaklatásnak, vexaturának vannak kitéve, amely már úgyszólván részükről elviselhetetlenné A^álik. A borszakértőknek és bortermelőknek volt az az álláspontjuk, amelyen kapacitálhatatlanul kitartottak, hogy a vizezést borhamisításnak minősítsük és ott, ahol a vizezés megáll apitható, ezzel egyszersmind a borhamisítás is megállapittassék, ami magaután vonja az italmérési engedély megvonását és az elzárással való büntetést. Ha az italmérőnek valamelyik megbízottja belelöttyent egy kis vizet abba az italba, (Haller István: Szódát!) — vagy szódavizet — és valamelyik ellenőrző ezen rajtakapja, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az illetőt megbüntetjük, bezárjuk és elvesszük tőle az italmérés jogát. A végső mód az, hogy mégis enyhítsük a büntetést, hogy legfelsőbb kegyelem utján az elzárást pénzbüntetésre változtatjuk át. Magam is belátom, hogy ez a rendelkezés kissé túllőtt a célon (Ugy van! Ugy van!) és módosításra szorul. Tervbe vettem ennek a be nem vált intézkedésnek revízió alá vételét és így a bortörvény idevonatkozó részén novelláris utón változtatni óhajtok. (Élénk helyeslés^ Csontos Imre t. képviselőtársam a bormérés teljes szabaddá tételét tette szóvá és kárhoztatta, hogy a kimérés engedélyhez van kötve ós nem mérhet ki mindenki szabadon bort. (Csontos Imre: Akinek van!) Ez nagy veszedelem volna, hiszen tudjuk, hogy sok gonoszság születik meg a csapszékekben s a részegeskedem és iszákosság sok bűnnek szülőanyja. (Ugy van! Ugy van!) Ha szabaddá tennék a borkiméirést, akkor olyan lebujok és zughelyek keletkeznének, ahol állandóan a bűnözés és az orgazdaság ütné fel tanyáját (Ugy van! Ugy van! jobbfelőL) és nem tudnánk megfelelően ellenőrizni közegészségügyi szempontból sem, hogy mit mérnek ki és mit csinálnak ezekben a csapszékekben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelőL) Az italmérési engedélyeket abszolút feddhetetlen előéletű embereknek adjuk ki, akiknek már egyéniségükben is megvan bizonyos garancia arra, hogy sem orgazdasággal, sem bűnözéssel foglalkozni nem fognak; ha pedig ilyenen rajtaérnénk őket, akkor a törvény szigorával sújtunk le reájuk. Lehetetlen tehát ez a retrográd törekvés, hogy itt visszafejlődjünk és a lebujokat szabadon engedjük kialakulni és virágozni, mert igy visszafejlődnénk,.hiszen közérdekből sem tudnánk ezeket ellenőrizni. Én tehát, mint ahogyan már voltam bátor jelezni, a bortermelés előmozdítása és a borértékesítés fejlesztése szempontjából nagyobb összeg*et irányoztam elő, amely a költségvetésből nem tűnik ki. Kétmillió pengő áll, ismétlem, rendelkezésre vásárlásokra és ugyancsak kétmillió pengő a bortermelés előmozdítására. (Helyeslés.) Minthogy pedig a legmesszebbmenőleg törekszünk ezeket a szolgálati ágakat ellátni, kérem a t. Házat, hogy ezt a rovatot változatlanul elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelőL) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lé-