Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. 439 vén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 6. rovatot elfogadni, igen vag*y nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következnek a rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. A tokajhegyaljai szőlőbirtokosok támogatására 171.000 P. Szólásra következik Görgey István! Elnök: Nines itt, töröltetik. (Felkiáltások a jobboldalon: Agrárképviselő!) Kivan valaki szólni? (Nem!) Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Szőlészeti és borászati szakiskolák felszerelésére 10.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Beruok. Az állami szőlőtelepeken szükséges épitkezésekre és felujitásokra 40.000 P. Elnök : Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Termények stb. értékesítéséből és borkezelési díjakból 438.000 pengő. Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Haller István t. képviselőtársam azért panaszkodott, hogy Horváth Mihály t. barátunk elkaszálta előtte a rétet. Én is majdnem ugyanúgy jártam, mert én előttem meg a t. minister ur kaszálta le már a rétet. (Derültség.) Szóvá kell tennem ugyanis azt a kérdést, amelyről minden képviselőtársam egyformán gondolkozik. Én ezt abból a helyeslésből láttam» amely a minister ur szavait kisérte. De ezt a kérdést kevés ember meri szóvátenni, mert nem akar ugy feltűnni, mintha esetleg hibás embereket kivánna védeni. Mivel azonban igazságtalanságról van szó, mégis s<zóvá kell tenni ezt a kérdést és ez az italmérők panasza. Amikor a bor adótörvényt — az, uj törvényt — itt megszavaztuk ás drákói rendszabállyal büntetjük a borhamisítást, akkor túllőttünk a célon. (Ugy van! jobbfelől.) A borhamisítással ugyanis egy kalap alá vettük a kocsmárosok bormérési kihágásait. A helyzet tehát az, hogy akármilyen kevéssé vizezi is egyszer borát a kocsmáros és rajtakapják, ha mindjárt egy pengőre is büntetik meg, imperative mondván ki a törvény az italmérési engedély elvonását, azt tőle el kell venni és sem a minister, sem senki nem segithet rajta. (Ugy van! jobbfelől.) A minister ur helyesen jegyezte meg, hogy az egy-, vagy kétnapi elzárást kormányzói kegyelemmel át szokták változtatni pénzbirságra. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pintér László: Ezzel azonban a kérdés nincs megoldva, mert meg lévén büntetve, az italmérési engedélyt mégis csak meg kell tőle vonni, pedig ez teszi tönkre exisztenciájában azt az embert. Méltóztassék megengedni, hogy arra nézve, milyen krasz esetek fordulnak elő az életben, egy-két példát felhozzak. Hegyeshalomban van például egy kocsmáros, az egész vidéken, sőt mondhatnám, az egész megyében köztiszteletnek örvendő becsületes ember, aki soha életében büntetve még nem volt. Mi történik? Ez a kocsmáros már öreg ember és egy csapos kezeli a kocsmáját. Látja, hogy jöin a vegyész, hazaszalad és azt mondja a csaposnak: ugy-e, rendben van minden? Az azt mondja, hogy: ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. rendben van. Erre visszamegy, eljön a vegyészszel együtt a saját kocsmájába és int a csaposnak, hogy rendben van-e minden? Az visszaint, hogy: rendben van, — azonban bosszúból, ezért, mert nem engedte át neki a kocsmát, az egyik korsóiba vizezett bort öntött. Nincs rá kádencia» hogy ezt a kocsmárost megmenthessük attól, hogy itaimérési engedélyét elvonják, pedig sok óv óta fizet adót. (Csik József: Miért nem fogad más csapost?) A törvény azt mondja, hogy a köteles ellenőrzés elmulasztása esetén a tulajdonost, az italmérőt terheli a felelősség. Tudok egy esetet Budapestről is. Egy üzletvezető vezette a kocsmát. Ez beismerte, hogy ő volt a ludas, de mert a törvény azt mondja, hogy az italmérés tulajdonosa felelős a közegéért, a tulajdonostól vonták meg az italmérési engedélyt. Van egy másik eset. Egy, a háborúban többszörösen kitüntetett törzsőrmesterről van szó, akinek kocsmája az egész háború alatt be volt zárva és igy anyagilag jóformán tönkrement. Ezt hasonló esetből kifolyólag r szintén egyszer fogták meg, a kormányzó ur átváltoztatta büntetését pénzbirságra, de a pénzügyministerium azt mondja, hogy: »Én, kérem, a törvény ellen nem cselekedhetek, és kénytelen vagyok tőle az engedélyt megvonni.« Ez a kérdés nemcsak agrárprobléma és borprobléma, ez szociális és pénzügyi probléma is. Tudjuk, hogy falun hogyan vagyunk. Ott vannak százados és kétszázados ilyen vendéglőscsaládok. Ha ezek tönkremennek, ki fogja helyettük megkapni az italmérési engedélyt? Vájjon megbizhatóbbak? Nagyon kétlem, (Ugy van! jobbfelől.) mert hiszen mindenki nem kérhet italmérési engedélyt, mert ahhoz tőke kell, hogy valaki kocsmát nyithasson, A minister ur szavait nagy megnyugvással vettem és csak arra kérem a minister urat, hogy az átmeneti időben találjon a min ister tanács megoldást, addig találjon ki valamit, hogy ezeket az embereket ne tegyük tönkre, mert különben ugy járunk, mint a vagyonváltsággal, hogy azok, akik nem fizették meg, nevetnek azokon, akik kifizették; (Farkiasfalvi Farkas Géza: Úgy van, nagy abszurdum!) nehogy ugy járjunk, hogy elvonjuk tőlük a kocsmaengedélyt, azok bezárják kocsmájukat és tönkremennek és azután novelláris utón módosítjuk ezt a törvényszakaszt, de az embereken segíteni már nem tudunk. Amidőn igen köszönöm a minister ur megnyugtató kijelentését, kérem, hogy erre vonatkozólag találjon valami megoldást. A rovatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Ház! A megoldást már közöltem, hogy ott, ahol túlsúlyos az Ítélet a törvényből kifolyólag, kegyelemre terjesztjük fel az illetőket. Más mód és alkalom nincs arra, hogy enyhitsük a büntetést, mint az, hogy az elzárást pénzbüntetésre változtatjuk át. hogy az ne legyen olyan dehonesztáló az illetőkre, mintha az elzárásbüntetést szenvednék végig. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Kuna P. András szólásra jelentkezik.) Kuna képviselő urat illeti a szó! Kuna P. András: T. Képviselőház! Ugyanehhez a dologhoz akartam hozzászólani, mert, — bár azt mondták, hogy ilyen dologban nem szabad eljárni, — hozzám is sokan jönnek panaszkodni Ceglédről. Szolnokról és az ország más részéből is, tisztességes, jó magyar emberek, akikkel hasonló eset történt. 6L