Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

~ÄZ' országgyűlés képviselőházának 162, ülése 1928 május 1-én, kedden- 437 ber érdeke miatt. Hogy áll ma a dologi Eíry kiló húst nem lehet a magyarnak ipar nélkül megennie, nem lehet egy liter bort ipar nélkül meginnia. Én nem bántom az iparost, de bántom a kormányzatot ezért a dologért. Nem azt mondom, hogy ne adóztassanak meg engem, a búzámért. Bocsánatot kérek, én most mint paraszt beszélek. (Élénk derültség. — B. Podmaniczky Endre: Mint képviselő beszél, nem mint paraszt!) Bocsánatot kérek, uram, komolyan beszélek, ha talán egy kicsit tempósan is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Csontos Imre: Mindenki azt mondja: szállítsuk le a borfogyasztási adót. Rendjén van, jó volna, ha megtehetné a kormány. Az a kérdés, meg teheti-e. Ha nem teheti meg, vesse ki inkább én reám az adót, de adhassam el a bort szabadon. (Zaj.) Én nem törődöm avval, hogy a külföld bezárja kapuit előttünk ugy, hogy meghalhatunk. Én ezt nem bánom; én fogyasztót teremtek ebben az országban. Termelő vagyok, de fogyasztóm is van, ha becsületesen járok el. Itt ebben a parlamentben van minden akadály, hogy a fogyasztóm hozzá ne juthasson ahhoz, amit én termelek, vagy amit a szőlőtermelő termel. Én csak nézem; azt, hogy ma a magyar Alföldön az a munkástömeg a péknek a befolyása nélkül kenyeret nem eszik. Mi volt a régi jó világban? Minden gazdaasszony meg tudta sütni a lisztjét kenyérnek, szabad volt elvinni a község piacára és el is adtak olyan kenyereket, hogy alig bírta egy ember a hátán elvinni, tisztességes áron. Most meg apránkint mi magunk kiflire szőri tjük a magyar parasztot, a magyar földmivesmunkást. Egészséges állapot ez? (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon sok igaz van benne!) Melyik nem igaz? (Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Itt vagyunk a nemzet megbízásából és kutatjuk a nemzet bajait, honnan jönnek, merről jönnek. így áll az egész dolog; intézkedhetünk ugy, ahogy kell s tudunk ugy rendezkedni, hogy az államkincstárt sem. károsítjuk meg. A középről, a termelő és a fogyasztó közül sok mindent ki kellene takarítani. (Haller István: Ki azt a sok vigécet!) Itt van Budapest. Mi Budapestre panasz kódunk és joggal, mert egyetlen egy gazda nem tud hizójószágot felnevelni ugy, hogy kárt ne lásson utána. Beállitja a jószágnak az értékét, beállitja a takarmányt, de ott nincs mentség; ott kár éri. Ez nem Budapest érdeke, hiszen a fogyasztó csak nem akar éhen halni? Bocsánatot kérek uraim, igy van a dolog. s mi keressük a napvilágon a bajt, de nem leljük. Pedig olyan könnyű a dolog, mint kétszer kettő négy. Tessék könnyebben hozzájuttatni azt a terményt a fogyasztóhoz. Szabad ezt megtenni egy államkormányzatnak? (Zaj.) Bocsánatot kérek, a kormányzópártban vagyok, de határozottan azt mondom: szabad azt megtennünk nekünk, hogy az a magyar gazdaasszony ne tudja eladni, értékesiteni a maga lisztjét? Miért ne kapja azt a jó búzakenyeret az a munkás, amilyen százával meg ezrével van egy mezővárosban, hanem miért muszáj szekérrel odaállani a munkásnak a pék kapuja elé? Megmondom; elsősorban, mint malomtulajdonos beszélek. Én mint malomtulajdonos — mint minden malom — leveszek tiz kilát, (Élénk derültség és zaj.) ha nem többet, abból a búzából. Beszéljünk őszintén: 12 meg 10 kila a vám. Én nem voltam karteUben életemben, ellensúlyoztam a kartellt városomban, — ezt is nyiltan megmondom — mióta csak malmom van. De bocsánatot kérek, semmit hozzá nem teszek. (Zaj.) A dolog igy áll. Ma a péknél, ha 70 kila lisztje van annak a magyar gazdaasszonynak, egy métermázsa kenyere is van belőle. A malom levesz tiz kilát vagy tizenikettot, a pék levesz húszat a legkönnyebben. Tehát 30 kila, vagy még több hiánya van a gazdaasszonynak abból a lisztből. Azt hiszik az urak, hogy boldog lesz a magyar ilyen közvetitésekkel? (Haller István: Ezért emelik a kenyér árát!) Méltóztassék megengedni, képviselő ur, mikor az ki van szolgáltatva, azt teszi, amit akar; de ha annak a paraszitgazdánajkl szabad megkeresni a kenyérrel a piacot, kenyér mindig egészségesebb, mint a pékkenyér. (Szabó István: Tisztább!) Nem, hántom őket, de ez az igazság. Akkor aztán ezt megtiltjuk, mert igy akarunk nyerni az államnak, és a péket abrichtoljuk, hogy fizesd meg helyettünk, (Élénk derültség.) a pék pedig azt mondja: én fizetek ugyan, de a kiflit bizony jó áron adom. Ez a következménye a kormányzatnak. (Élénk derültség.) Igy van ez, kedveseim. (Élénk derültség a jobboldalon.) Méltóságos uram, bocsánatot ké* rek, ezen lehet egy kicsit komolyan gondolkozni, mert hiszen annyi a baj, mindenki kiált, itt meg tárgyalunk, de ahol a baj van, oda abszolúte nem nyulunik. Ez az igazság. Hiába gyártjuk itt a törvényeket. Hogy áll a dolog? Én ezt megmondtam a pártértekezleten is, némely részben talám unikummá vált. Őszintén mondom, innen a törvényhozás hazáiból kötelezném a hatóiságokat; nem tenném az egész vidéket Budapestre. Ez ipari város, itt a fogyasztónak kell hogy árusítsanak. (Zaj.) Minden községet és várost köteleznék arra, hogy maguk állítsanak fel mészárszéket. Azelőtt a régi tölgyfagatyás paraszt tudott borgazda lenni, (Derültség és zaj.) maga árusította a borát és városi mészárszéket is tudott elvezetni. A gazda most teli van tudománnyal, azt határozottan meg ikiell mondani. Bocsánatot kérek, a tudás mellett legyen meg a számítás is, meg az energia is, hogy hol kereshet többet az ő vidékének, az ő városának. (Zaj.) Kötelezném arra, hogy a termelőtől a fogyasztóig minél kisebb legyen az ut, mert ez a hosszú ut kiadásokkal jár. (Igaz! Ugy van! a jobboldalod.) Ha én egy városban ezer meg ezer darab jószágot termelek ezer kisgazdatársammal együtt, de emellett ugyanannyi fogyasztó is van, a termelő mégsem boldogul. (Zaj.) Bocsánatot kérek, uraim, ha igy gazdálkodunk, mindig csak a levegőben jár az elménk, oda pedig nem nyúlunk, ahol baj van. Ennél a gazdasági témánál alkalmam •. volt felszólalni; ezt a témát vetettem fel, méltóztassék megfontolni. (Zaj.) Elnök: Kivan még valaki szólni?^ (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Ház! A 9. cím hatodik rovatában a borértékesítés előmozdításának céljára előirányzott húszezer pengő kizárólag a külföldi borérté- * kesitéssel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján, a külföldi kiállitásokon való részvétel és a kongresszusra való kiküldetés, valamint a propagandairatok előállításának fedezetére szolgál. Teljesen át vagyok hatva mindazoktól az érvektől, amelyeket itt a bortermelés válsága kérdésében ugy Horváth Mihály, valamint -