Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-162
424 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1928 május l-én, kedden. tartom olyannak, — ahova már a gyermek érettebb korban kerül — ahol a tanitást gazdasági alapon lehetne megkezdeni és folytatni. Amikor két-három napot, helyesebben félnapot és talán vasárnap délelőttöt tölti az iskolában a gyermek, a gazdaságban sem nékülözik olyan nehezen. Ahogy azonban most van, mint emiitettem — és mint iskolaszéki tag, ezt nagyon sokszor tapasztaltam — ez a tanitás úgyszólván .a semmivel egyenlő. Volt alkalmam itt-ott kérdezősködni. Láttam a tanitó urakat is. Ök nem tehetnek róla, mert nem volt alkalmuk ilyen szakoktatásban részesülni, s igy nem értenek ezekhez a dolgokhoz semmit. A gyermekek pedig felnőnek ugy, hogy fogalmuk sincs a legszükségesebb dolgokról. Nők részére vannak már ilyen tanítóképző tanfolyamok Putnokon, Kecskeméten. Azok a tanítónők, akik onnan, egyévi tanfolyam után kikerülnek, már olyan kiképzést kaptak, hogy inkább lehet őket használni. De ugy tudom, hogy ilyen magasabb fokú, alaposabb tanitóképző a községi tanítók részére nincs. Amikor azonban ezekről a kérdésekről beszélünk és egyáltalában, amikor fejleszteni akarjuk a népoktatást az elemi iskolákban is, vigyáznunk kell, hogy ki ne emeljük a tanyai világot a maga egyszerűségéből, illetőleg kulturigényeit ne növeljük annyira, hogy azok kielégitésre nem találhatnak. Nem akarnám, hogy ugy járjunk, mint Dániában jártak, ahol a kulturiszegény gazdákat olyan magas kultúrával kezdték táplálni, hogy végül a földet otthagyták és ugy kellett őket valahogy visszatartani. Egyáltalában nem tartom helyesnek, hogy a kisgazdát nagygazdának, a huszholdas gazdát százholdas gazdának neveljük, hanem kell, hogy mindenki a maga hatáskörében, a maga birtokán, amelynek müvelésére hivatva van, legyen versenyképes a termelésben. Enynyit azonban meg kell adni az elemi iskolában. Sajnos, hogy ebben, a kérdésiben bizonyos hatásköri összeütközések vannak: a ktultuszr ministeriuim és a földművelésügyi iministerium között. Pedig ezt a kérdést meg kell oldani minél előbb. Mi, akik arra támaszkíodunik és arra akarjuk jövőnket felépíteni, hogy gazdasági téren vszessüník, nemcsak ezen a vidéken, hanem messze külföldön is, ezt a kérdést ne hagyjuk elaludni azért, mert két ministeirium ebben nem tud megegyezni. Nagyon ajánlom az^ igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe, hogy a legalsófoku népoktatást, különösen azokon a vidékeken, ahol ilyen tanyarendszer is van és túlnyomó része a lakosságnak földmiveléss-el foglalkozik, oninél előbb követelje a maga hatáískörébe és ott az intenzivebb tanitást, (Helyeslés a jobboldalon.) különösen az úgynevezett ismétlőiskolákban minél előbb és minél hatásosabban valósítsa meg, mert ez jövő boldogulásunknak egyik feltétele. (He : líjeslés.) Elnök: Szóiásira következik? Fitz Arthur jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a kérdésnél a magam részéről is egy pár szerény megjegyzést tehessek. Azt nem kell hangoztatnom a mélyen t. Ház előtt, — hiszen minden egyes alkalommal kifejezést is adtam ebbeli felfogásomnak, — hogy a kultusztárca kiadásainak azokat a részeit, amelyek a falusi nép oktatására és a falusi népnek a tudatlanságból való kiemelésére szolgálnak, ha tízszer annyit tennének is ki, mint amennyit a kultuszminister ur erre a célra áldoz-, akkor sem sokalnám, sőt kevesel- • . ném. Mert én ,aki a falu népe közt élek, tudom azt, hogy a falu népe az ő kulturális elmaradottságának köszönheti azt, hogy szervezkedni képtelen^ hogy a maga való érdekeit felismerni nem tudja, s ennélfogva védtelenül van a nálánál kulturáltabb városi rétegek kizsákmányolási törekvéseinek kiszolgáltatva. És mindaddig ezen a téren eredményt nem is remélhetünk, mig a nagyar népoktatás kinn a falukon olyanná lesz, hogy minden egyes magyar falusi parasztember, gazdaember, mint öntudatos gazda, a maga érdekeinek teljes felismerésével és azzal az intelligenciájával, amely Őt képesiti, ellentállhat annak a nagy gazdasági harcnak, amely ebben az'országban a foglalkozási ágak közt kétségtelenül fennáll és amelynek ezidőszerint a magyar gazdatársadalom az áldozata. Hogy ezt a kérdést miképen és hogyan lehet megodani, e tekintetben az előttem szólott szónokok már rámutattak, hogy itt bizonyos hatásköri összeütközésekről van szó. Tudom, hogy volt idő, amikor a kultuszministerium bürokratái átkalandoztak mezőgazdasági térre is és a mezőgazdasági középfokú szakoktatást bizonyos korlátokon és határokon belül magukhoz akarták ragadni. Ugy tudom, hogy a mélyen t. minister ur ennek ellentállott és ez a kérdés egyelőre, ha. nem is oldódott meg, de legalább is elaludt. Én nem kívánom azt, hogy most a mélyen t. földmivelésügyi minister ur tegyen egy hasonló lépést a kultusztárcával szemben és átkalandozzon esetleg a kultusztárcának azokna a területeire, amelyekre a kultuszimiiniisterium bürokratái egészen jogosan féltékenyek, mert azok az ő hatáskörükbe tartoznak. Igaz, hogy e hatásköri harc közt pedig elvész a gyermek, mert maga az oktatás — legalább ami a falusi oktatást illeti — abszolúte nem felel meg annak a célnak, amelyet odakint szolgálnia kell. Én csak rámutatok az adózásunk kérdésére. Ma az egész adózás igazságtalan vagy igazságos volta a könyvelésen dől meg. És itt vannak a magyar földmivelő nép milliói, akik a könyvelésről az iskolában sobJa még csak' nem is hallottak. Itt van azután az egész mezőgazdaság indüsztralizálódása. A gépek veszik át az emberek munkáját s a legkomplikáltabb mezőgazdasági gépekkel kénytelen most már dolgozni az a kisgazda is, a vetőgáptől kezdve minden más gépen keresztül, és soha életében senki neki a géppel való bánásmódot, a gépeknek munkabírását, annak kezelését meg nem tanította, hlainem minden egyes magyar gazda a maga kárán kénytelen tapasztalatból megtanulni azt, hogy egy-egy mindennap használt gépet miként használjon ugy, hogy abból kárai ne legyen. T. Ház! Ezdknek a kérdéseknek megtanítása kétségtelenül az elemi iskolának volna kötelességük s kétségtelen, hogy a mi elemi iskolai oktatásuiniknák programímja nem az, amire a magyar mezőgazda gye rm ekeinek szükségük van. Én megengedeim, ' hogy a város'i lakosság szempontjából nagyon fönte*, hogy valaki az összes amerikai hegységek legmagasabb csúcsaival tisztában legyen, de annak a magyar parasztfiunak. aki ott él a vármegyéiben', ott töri a rögöt és legtöbb esetben ki sem mozdul abból a vármegyéből, sokikal fontoisabb az, hogy ismerje elsősorban a saját maga vármegyéjét, ismerje a különféle talajok természetét, ismerie azoikst a gépieket, ameavekre neki szüksége van, és ismerje azt. a kis • ^könyvelést, 'amelyre neki. gazdaságában és adózás szempontjából szüksége van, (Ugy van! Ugy van! a
