Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-162
Az országgyűlés képviselőházának 1 jobboldalon,) . tanuljon árulómét, hogy be ne csaphassák (Ügy van! Ugy van! a ioibboldalon.) azokban a cikkekben, amelyeket neki úgyszólván napról napra kell 'bevásárolnia és elfogyasztania. (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon.) Ezekben a kérdésekben soha semmiféle magyar iskola a magyar mezőgazdasági ifjaknak felvilágosításit nem ad vagy útmutatással nem szolgál. Eiőrebocsáltottam, hogy én nem akarom azt kivámni a mélyen tisztelt minister urtól, hogy ő most kalandozzon át egy más tárcának hatáskörébe tartozó terekre és ő ak'arjon az elemi népoktatásra olyan befolyást biztosítani magának, amely a hatásköri összeütközések szempontjából kifogásolható lenne. Égy azonban kétségtelen, alz, hogyha baj van valahol, — és itt baj van — akkor a földmivelésügyi kormányzatnak és iäl háta mögött ülő többségnek feltétlen kötelessége erre a bajra rámutatni, és azzial a nagy befolyással, amelylyel ezek a nagy érdekek a földmivelésügyi kormányzatra rá vannak bizva, nem beavatkozás utján, de akár rábeszélés, akár hatás utján, akár bármiféle módon odaiparkodni, hogy a falusi népiskolai oktatás programmja változtattassék meg: akként, amiint azt a gyakorlati mezőgazdasági érdekek szükségessé teszik. Ha pedig ezen a téren nem lehetne eredményt elérni, — én ugyan nem hiszem, hogy megfelelő erős akarattal ne lehetne eredményt elérni, mert egy rossz iskoláztatási rendszert fentartani nem lehet államérdek — ôs ha a ministert nem lehet meggyőzni, -ott v&u aministertanács, amely felette áll. A mezőgazdasági érdekeket a ministertanács • előtt kell képviselni; ugy tudom, hogy a két ministerium között legutóbb valamilyen megállapodás történt, ha jól vagyok informálva, a falusi gyermekek 15 éven lailul a kultusztárcához tartoznak, 15 éven felül pedig oktatásuk a földmivelésügyi tárca keretébe tartozik. Mélyen t. Képviselőház! Őszintén megvallom, én ezt a bifurkációt nem tartom egészen szerencsésnek. Hiszen a tudás alapjai az első osztálytól kezdődnek. Ha esry falusi népiskola mezőgazdasági jellegűvé válik, akkor már az első osztályban az irás tanításának kezdetén a példáknak, amelyeket a gyerek ir. amelyekből számolni tanul, gyakorlati mezőgazdasági tárgyuaknak és tartalmuaknák kell lenni. Ha megnézünk egy gyakorló könyvet vagy olvasókönyvet, amelyet a falusi gyerek kezébe adunk. - abban mindent látunk, történetet és minden mást olvashatunk, de semmit sem olyant, ami az ő foglalkozási körébe váe\ Mondom, szerintem már alulról bifurkálni kellene a népiskolákat aszerint, ho'gy városiak vagy falusiak és a falusi népiskolákban már az első osztályban meg kellene kezdeni a megfelelő szakoktatást vagy legalább annak bázisait megteremteni. Még sokkal fontosabbnak tartom azonban. — mintáin ez messzemenő Urogramm, amely egyszerűen nem is valósitható meg — hogy a minister ur — amint az előttem szólott szónokok is hangoztatták — legalább az ismétlő oktatás terén vigye be ezeket a gyakorlati ismereteket, adjon ki oda olyian vándortanárokat. akik ezeket a kérdéseket •gyakorlati alapon tanítják, ugy ahogy a faillis! népnek azt tudnia kell, semmivel sem' többet, mint amennyi kell, de mindent megadva, amire ott szükség van. E módszer szerint legalább az ismétlőoktatás terén iparkodjék a falusi népiskolai oktatást gazdasági szakoktatássá fejleszteni. Mélyen t. Képviselőház! Többet nem kivár 62. ülése 1928 május 1-én, kedden. 425 nok ennél a kérdésnél szólani, de még egyszer nyomatékosan rá k ivóin ok mutatni arra, hogy szerintem egész falusi népiskoláztatásunk iránya helytelen, inpraktikus. Szerintem a népiskola világpolgárokat nevel és nem foglalkozik annak a népnek legelemibb életszükségleteivel, szóval nem az életre nevel, hanem a professzorok elgondolt ideológiája szerint nevel abból a falusi kis gyerekből, akinek pedig gyakorlati ismeretekre volna szüksége, minden gyakorlati ismeretet teljesen nélkülöző világpolgárt. Erre szükségünk nincs és én nagyon kérem a mélyen t. minister urat, méltóztassék azzal az óriási súllyal, amely a minister ur hátamögött áll — hiszen ennek az országnak 70% -a földmivelő — követelni mindaddig, mig el nem éri, hogy a falusi népoktatás gazdasági irányokban változtattassék át. Nem kívánom, hogy a falusi szakoktatást átadják a földmivelésügyi ministem ek, (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem is kell!) elég dolga van a földmivelésügyi minister urnák a nélkül is, és elég hivatalnoka van a nélkül is. (Derültség.) Maradjon ez a kultusznak. De magának a tanításnak tervét méltóztassék — teljes tudatában fontosságának — akként megváltoztatni, hogy az a magyar falusi gazda gyakorlati céljainak és életkövetelményeinek megfeleljen. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! A népies gazdasági oktatásnál kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak, annál is inkább, mert itt többször történt reám hivatkozás egyes képviselő urak részéről eis Graal Gaston t. képviselő ur előtt szólott Horváth Mihály képviselőtársam is hivatkozott reám. Én a népies gazdasági oktatásnak testestől-lelkestől barátja vágyóik, barátja vagyok pedisi olyannyira, hogy az itt beállított tételt is keveslem. A népies szakoktatásnak mi az alapja? Az alapja az, hogy az ismétlŐiskoílábtan is járatni kell a gyermekeket, de be kell nekik mutatni a gyakorlati életet is. Nem az a kérdés, hogy otthagyj uk-e vagy sem ezt a,z oktatást a kultuszmlnister ur hatáskorében, hanem az, hogy legyen földterület, amelyen a 12—15 éves gyermekeket tanítani lehessen a gyakorlati életre. (Helyeslés.) Ezért az egyért — igazán mondva — szeretném, hlai az ismétlőiskolások a földmivelésügyi minister ur tárcájához tartoznának, mert máskénen lehetetlen őket megtanítani a gyakorlati életre, értve ezalatt azt, hogy meg kell nekik mutatni, hogyan kell azt a kis földet megmunkálni, mert hiszen bármit beszélnek is a taínitó urak, ha a gyakorlatban nem mutatják be a gyermekeknek a dolgokat, csiak elméletileg magyarázzák meg nekik, ugy ez a legnagyobb nehézségeket okozza számukra. Múltkori egy közbeszólásomból egyik-másik képviselő ur nagy hűhót csinált, mintha én a tanitásnak vagv tudásnak ellensége volnék. Különösnek és lenézésnek tartom részemre, hogy azt hiszik a tisztelt urak rólunk, hogy nekünk, akik nem kollégiumokban nőttünk fel, fogalmunk nincs a dolgokról, Csak nekünk van igazán fogalmunk, mert mi ott nőttünk fel a kapanyél mellett. (Strausz István: Más is élt ottan!) Bocsánatot kérek, senkit nem akarok bántani, de amikor az embert egy közbeszólása miatt olyan színben tüntetik fel. ami nem illik. ki kell jelentenem. — őszintén mondom — hogy a gyakorlati szakoktatásnak az ismétlőiskolásoknál igenis barátja és hive vagyok, csak az a fontos, hogy akkor tessék a kormányzatnak minden téren odahatni, hogy az ismétlőiskolás 59*
