Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. 423 Fitz Arthur jegyző (olvassa): 13. rovat. Gazdasági kiadások 360.000 P. (Farkasfalvi Farkas Géza szólásra jelentkezik.) Elnök: Farkasfalvi Farkas Géza képviselő ur kivan szólni. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Jelenleg

1 nem minden földmivésiskólának van traktorja, már pedig a modern gazdálkodásnak egyik legfőbb eszköze a traktor. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ezt a földmivelésügyi minister ur méltányolja is és épen traktorbeszerzésekre is nagy összeget vett fel a költségvetésbe. Nagyon fontos volna, hogy minden földmivesiskolát felszereljenek traktorral és a hallgatókat kiképezzék annak kezelésére. Kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt a kérelmemet teljesíteni méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister: Teljesen egyetértek Farkas Géza t. képviselőtársammal, hogy elsősorban a mezőgazdasági szakoktatási intézményeik tangazdaságaiban kell mindazokat az eszközöket bemutatnunk, amelyek kezelésének megismertetésével előmozdítjuk a tanulók szaktudását és megismertetjük velük az okszerű gazdálkodás módszerét. Az a kérdés azonban, hogy az illető tangazdaság milyen nagy s hogy elbírj a-e ezeket a traktorokat. Azokon a birtokokon, amelyek ezeket a beruházásokat elbírják, a hasznos beruházási összegekből gondoskodtam arról, hogy ezek a gazdasági felszerelések biztosítva legyenek és a traktorokat a beruházási összegekből be tudjuk vásárolni. Megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy ebben a tekintetben minden elkövetünk, hogy a tangazdaságok megfelelően és célszerűen legyenek beruháizva s hogy a beruházás olyan legyen, hogy a legmesszebbmenőleg be tudjuk mutatni a tanulóknak a legokszerübb és legintenzívebb gazdálkodás módszereit. (Helyeslés jobb felől.) Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék ezt tudomásul venni; a Hazat pedig kérem, hogy a rovatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 13. rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 14. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): A 14. rovat. Népies gazdasági oktatásra 90.000 P. Horváth Mihály ! Horváth Mihály: T. Ház! Mindenütt azt hangsúlyozzák és hangoztatják s az igen t. minister ur is megemlítette beszédében, hogy az egész világon nagy termelési verseny folyik, egy gazdasági háború, amelyből az a nemzet fog győztesen kikerülni, amely a világot meg tudja hódítani a kulturális gazdasággal. Ehhez tulajdonképpen szükséges a tőke. azután a föld szeretetével párosult szaktudás. Ez a szaktudás azonban igen különféle lehet. Nem kívánok a magasabb szakoktatással foglalkozni; a mi iskoláink, különösen felsőbb tanintézeteink 'kiválóak, elsőrendüek, csak dicséretet érdemelnek. Középfokú iskoláink is vannak, amelyek azután — sajnos — nem örvendenek olyan láKKPVISELÖHAZI NAPLÓ. XI. togatottságnak, mint amilyen módon megérdemelnék. Tudom azt. hogy a földmivesiskolákban, amelyeket kisgazdák számára szerveztek, minden volt, csak kisgazda-gyermek nem volt, hanem olyan emberek gyermekei, akik nincstelenek, akiknek földjük nem volt és akiknek gyermekei abban a reményben jártak az iskolába, hogy majd mint botos-ispánok elhelyezkednek valahol. Vargha Gábor t. képviselőtársam az általános vitánál sürgette a tanítók gazdasági kiképzését, a gazdasági szaktanítókat és hogy egyáltalában magasabb nivóra kell helyezni az egész gazdasági szakoktatást a legelemibb tanulóktól kezdve. Erre többen közbeszóltak, hogy különben sem járnak iskolába; Csontos Imre t, képviselőtársam pedig- azt mondotta, hogy ha minden gyermek iskolába járna, akkor ki maradna a gyepen. (Csontos Imre: Ez csak Móricnaik szólo'tt, nem a Háznak!) Igazat adok t. képviselőtársamnak abban, hegy vigyáznunk kell az alsófoku népiskoláknál azoknak a kisembereknek a helyzetére, akik már a réígebbi időben is, de különösen ma csak ugy tudnak boldogulni, ha gyermekeik mellettük maradnak és segítenek a gazdaságban. Ha ezeknek gyermekeit olyan iskoláztatásba vonjuk be, amely mellett alig van idejük az otthonmaradásra, ezzel csak a gazdaság vészit. Ebben a kérdésben tehát nagyon vigyázni kell arra, hogy ne menjünk tul a határon. (Ugy van! Ugy van!) Nekem alkalmam van ismerni a pusztai népoktatást. Kecskemét városa 14 négyzetmérföld területen fekszik, és ezen a területen van 76 közeégi iskola. Mint a községi iskolaszéknek tagja évtizedek óta minden lévben egy-két, sőt több vizsgán is megjelenek és mint látogató is ki vagyok küldve, alkalmam volt tebJát ezekkel a viszonyokkal megismerkedni. Felemlítem, hogy a 76 pusztai iskolában 7160 gyermek van beiratkozva és — dicséretére legyen mondva az illetékes köröknek — eddig csak 257-en nem jártak a gyermekek közül iskolába, a többi teljesítette kötelességét. Ezzel szemben a városban 6247 tanköteles van, tehát sokkal kevesebb, mint a pusztákon. A tanyai gyermekek legnagyobbrészt kisgazdák, kisbérlők, felesek gyermekei, csak kisebb részben tanyások gyermekei, szóval mind olyan ez a 7160 gyermek, aki földmiveléssel foglalkozik. Hogy annak melyik ágával? Az egyik részük — a feketébb földön — inkább gabonával, a másik részük — a homokos földön — szőlővel és gyümölccsel. Annak a kisembernek, a tanyásnak gyermeke^ is olyan azonban, hogy azt mondhatjuk róla, mint Napoleon katonáiról, bogy a marsallbotot a tarsolyában hordja. Nagyon sóik olyan embert ismerek, aki mint napszámos kezdte és ma száz hold földié van. Mindegyiknek HIPÖvan ott a lehetősége, hogy tovább fejlődjék. Ezeknél a kisembereknél, a tanyásgyermekeknél is szükség van tehát arra, hogy valami oktatásban részesüljenek. Sajnos azonban, ekkora tömeg számára mezőgazdasági iskolákat állítani lehetetlen. Viszont a városban is annak a 6200 gyermeknek a fele szintén kisgazdának gyermeke, csakhogy^ ezek benn laknak, tehát ezekre nézve is szükség van valami szakoktatásra. Mi volna tehát itt a teendő? Szerintem fejleszteni kell ugy, amint t. előttem szólott t. képviselőtársam is mondotta, á népiskolákban a szakoktatást. Ott mind olyan a tanuló, akinek szüksége van rá. A városban már inkább meg lehetne őket osztani, mert esry részük ipariskolába kerül. Különösen az ismétlő iskolát 59