Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-162
408 'Az országgyűlés képviselőházának — hogy ugy fejezzem ki magam — olyan szükséglet merülne fel, amely túlhaladná az ország teherbíró képességét, ugy, hogy ezt nem is tudnók számúkra biztosítani. Tervbe vettem egy kedvezményes rézgálicakciót. Ha erre a fedezetet legközelebb meg tudom kapni, akkor az egész országra kiterjedően meg fogjuk inditani ezt az akciót is. (Helyeslés.) A faluk kulturális viszonyainak emelése szempontjából folytatni kivánjuk azt az akciót, amelyet a népházak épitése terén kezdtünk. (Helyeslés jobbfelől) Eddig 150 népház épült fel és azokban a községekben, ahol ezeket a népházakat megépítették, kimozdítottuk a közérdek, sőt á saját érdeke iránt való közömbösségéből azt a mindent sztoikus közömbösséggel néző falusi közönséget és felébresztettük érdeklődését a közdolgok iránt. Ismétlem, miután igen üdvösnek tartom itt ezt a kezdeményezést, amig erre fedezetet tudok biztositani, ezt folytatni fogjuk. (Forster Elek: Jó lenne a képviselőházban is népházat felállítani!) Mélyen t, Képviselőház! Ezekben voltam bátor röviden válaszolni azokra az észrevételeikre, amelyeik képviselőtársaim! neszéről elhangzottak. Magyarioinszág mezőgiaizdaisága, alm'int az közismiert dolog, méhéz válsággal küzd. Eninek a válságnak okai állandóan napirenden vannak a sajitólbiaii' a gazdakiözöniség és a terimielő 1 érdekeltség részéről, és âtt a tötrtvéaryhozáisiban és mindenhol másutt is, állandóan keressük, kutatjulk ezeknek a nehézségeknek okait. Én azokra a nehézségekre, aanelyeik kormányzati szempontból eliminálhatók, nem helyezek olyan nagy súlyt, miért Ihiszen hiogy hány fázisois legyen a folrglalíniíi adó és amik azok a {kormányzati dolgok, amelyek még mindig zavarólag hatnak a termelésire és amelyek elintézésre várnáik, ezeket elíőbíb-utóbb el fölgrjuk Itt intézni egymás között. Van ;' aziontan (két kardinális fontosságú n(agy kérdés, amelyeikre ini a kormányzat szempontjából nem tudunk 'befolyást gyakorolni, még pedig a hitelkrizisre és a piac kérdésére. Amíimt jól tudjuk, a háború' utána Európát teljes mértékber Amerika alimentálta hitel tekintetéiben. Még az az összeg isa, amelyet Angliából kaptunk, az is amerikai pénz volt. Méltóztassanak elképzelni, mire Amerikából az a pénz a hódmezővásárhelyi kis bogárhátú tanyára eljut, mennyire megduzzad a kamatokkal. Ezt a kamatozást a mezőgazdaiság nem birja el, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) segíteni azonban gyökeresen nem tudunlk rajta, csalk enyhíteni tudunlk koirmányzati intézkedésekkel, egy a mi viszonyainknak megfelelő és azokkal] számoló kamatpolitikával, aimit a pénzügymíináster ur már nemosak elhatározott, hanem már itt a Képviselőházban is bejelentett. A másik fontos kérdés a piac kérdése. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,) A háború utáni, önálló vámterületek között elhelyezkedett nemzeteik még ma sem tudták kialakítani azt a normális gazdasági rendet, amely a piac tekintetében számol ugy a fogyasztás, mint a termelés érdekeivel és az összes szempontokat íigyelembevéve és egybevetve alakit ja ki a maga gazdasági elgondolását. Az önellátás elvének alapjárta helyezkedve forszírozná törekszik minden állam annaik termelését, amiből behozatalra van szorulva, és csak később veszi észre, hogy megkárosítja önmiagát és saját fogyasztóját anélkül, hogy használt volna magának; másrészről elzárkózik azok elől az államok elől, amelyeik előnyösebben tudják a neki szükséges és általa nem produkált terményeket szállitani. 162, ülése 1928 május l-en, kedden. Ezelk azok a nehéz kérdések, amelyeket eliminálni nem tudunk;. A mai mezőgazdasági válság nem speciálisan magyar jelenség, hanem világjelenség (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon); de éppen azért, mert világjelenség, kell hogy figyelmünk állandóan rajta legyen, éberségünket egy pillanatra se veszítsük el és számoljunk azzal, hogy ezzel állunk és bukunk és minden faktornak és minden gazdasági érdekeltségnek az érdéke fűződik ahhoz, hogy ezt a nagy harcot mi sikerrel tudjuk megvívni. Ha ebben a harcban netán elbuknánk, — amit én nem hiszek és amitől nem is félek — ez bukását jelentené egész gazdasági életünknek és bukását jelentené annak a ponderábilis pozíciónak, amelyet már külpolitikai szempontból is el tudtunk foglalni. Minden tényezőnek össze kell tehát fogni, a harcot együttesen kell megvívni és áldozatot kell hozni mindnyájunknak azért, mert közös érdek az, hogy a mezőgazdasági helyzetet megmentsük és átjuttassuk ezen a krízisen. Én remélem is, hogy ha mindannyian összefogunk és az áldozatot meghozzuk s ha az áldozatkészség és munka párosulni fog a földmivelésügyi tárca működésével, akkor el fogjuk érni azt, hogy a magyar föld az marad, ami volt a múltban: a gazdasági fejlődésnek és a gazdasági jólétnek biztos alapja. Abban a reményben, hogy ez meglesz, kérem a t. Képviselőházat, hogy a költségvetést, amint általánosságban elfogadta, részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az I. cím 1. rovatát felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): »XIV. fejezet. Földmivelésügyi ministerium. 1. cím. Központi igazgatás. Kiadás. Rendes kiadások 1. rovat. Személyi járandóságok 1,817.250 P.« Forster Elek! Forster Elek: T. Képviselőház! A most elhangzott expozé kell, hogy mindnyájunkat, akik gazdasálgi kérdések ipáltt érdeklődéssel viseltetünk, nemcsak megnyugvással, de örömmel is töltsön el. Ebbe kapcsolom én elmondandó szavaimat, reflektálva Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak pénteken elmondott szavaira. Gömbös Gyula t. képviselőtársamj ugyanis azt mondotta: »Mindaddig, amig a gazdasági tárcák között a mezőgazdasági tárca nem lesz az, amely irányadó, addig nem is számithatunk a mezőgazdaság fokozott képviseletére. Az én felfogásom szerint a kereskedelmi, pénzügyi és földmivelésügyi tárcák élén egy embernek kell állania, egy agráriusnak, akinek három államtitkár áll rendelkezésére^, stb. Nagyon helyes az a meigállapitása^ hogy a három tárca egyesítése után a tárca élére kizárólag agrárius miniszter kerüljön. Talán sikereket érne el és előnyére szolgálna ez a földmivelésügyi tárca érdekeinek. Az én szerény véleményem szerint azonban a multak és a jelen helyzet alapján arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy, sajnos, még az esetben is, ha agrárius minister állna az egyesitett tárcáik élén, a földmivelési kérdések lennének azok, amelyeket legutolsó sorban vennének figyelembe. (Frühwirth Mátyás: Meg kell változtatni!) A magam részéről azt mondom, hogy igenis, a földmivelésügyi tárca olyan fontos tárca legyen, amelynek élén egy megfelelő egyén teljes tudásával, súlyával, akaratával és erélyével álljon és egy ember követelje a legnagyobb erővel mindazt, amit ennek a fontos tárcának, a földmivelésügynek érdekei megkívánnak.
