Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. 409 Ugyanez alkalommal lehetetlenség, hogy szót ne emeljek bizonyos törekvésekkel szemben, amelyeket a múltban, már békeidőben is láttunk és amely törekvések a mai időkben ismét újra és újra kezdenek jelentkezni. Bizo. nyos tárcák ugyanis szeretnének a földmivelésügyi tárca keretéből egyes dolgokat maguknak kisajátítani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Utalok itt elsősorban a mezőgazdasági szakoktatásra. Már a múltban is volt olyan törekvés, amely azon a felfogáson alapult, hogy a mezőgazdasági szakoktatás a

( kultusztárca körébe tartozik és nem kisebb em-' bérnek, mint Darányi Ignác, nagyemlékű földmivelésügyi ministerünknek; teljes erélyére, energikus közbelépésére volt szükség, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy e tekintetben a földmivelésügyre nem kívánatos kívánságokat eliminálják. Ujabban ismét látunk erre kísérletet, hiszen bizonyos kis rést már törtek is ezen a területen, a 14 éven aluliak mezőgazdasági oktatásának ügyét ugyanis a kultusztárca keretébe utalták. (Zaj.) A magam részéről teljes meggyőződéssel és hittel azt vallom, hogy igenis, minden a földműveléssel összefüggő kérdés sehova máshova nem tartozik, csakis a földmivelésügyi tárca keretébe, beleértve a mezőgazdasági szakoktatás kérdését is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Természetes dolog! Elemi igazság!) Az előrehaladott időre való tekintettel és hogy még több képviselőtársam is felszólalhasson a részletes vitában, nem akarok nagyon hosszú ideig foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, (Halljuk! Halljuk!) de lehetetlen még egy másik kérdésről is meg nem emlékeznem. Krúdy igen t. 'képviselőtársam ugyanis — különben igen értékes — beszédének végpasszusában oda konkludált, hogy nagyon helyesnek találná, ha a gazdasági tárcák keretében egy gazdasági tanács állíttatnék fel. (Zaj és élénk ellenmondások a jobboldalon.) A magam részéről e tekintetben is felemelem tiltakozó szavamat és azt hiszem, gazdatársaim valamennyien helyeslik ezt a véleményemet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Semmi szükség sincs a bürokrácia fokozására és a hivatalok számának szaporitására! — (Igaz! Ugy van!) Eltekintve attól, hogy lehetetlen egy kalap alá foglalni e három tárcának kívánságait és ügyeit, azt hiszem, hogy a bürokráciából már teljesen elegendő és teljesen felesleges az. hogy még uj ilyen intézmények és tanácsok állíttassanak fel, (Ugy van! Ugy van!) A földmivelésügyi kormányzat és személyzete, ha megadják neki a megfelelő eszközöket, meg fogja találni a helyes utat, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amelyen haladva, a mezőgazdasági tárca fontosságához méltóan fogja szerepét betölteni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) — Farkasfalvi Farkas Géza: Van ott ész elég!) A magam részéről teljes elismeréssel viseltetem a földmivelésügyi minister ur személye, (Éljenzés a jobboldalon.) intézkedései és törekvései iránt, amelyekkel igyekszik a földművelési ügyek előbbrevitelére, csak azt sajnálom, hogy a földművelési minister urban nincs meg talán az a szuggesztív erő. mint egy más tárca képviselőjében, (Felkiáltások a jobboldalon: Szerény ember! Ki az a másik? — Derültség a középen.) hogy tárcájának dotációját ugy ki tudja harcolni, mint azt egy másik tárcánál látjuk. Legyen meggyőződve a földmivelésügyi minister ur. hogy mint én ezt már emiitettem, (Zaj. — Elnök csenget.) abbeli törekvésében az egész mezőgazdaság osztatlan elismerésében és támogatásában részesül, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy azok a nagy eszmék és nagy követelmények, amelyekhez nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az egész országnak eminens érdekei fűződnek, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) végre megvalósulásra is találjanak. Ezeket voltam bátor felhozni ezzel az alkalommal, különben a szakaszt elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirt Mátyás! Friihwirt Mátyás: Mélyen t. Ház! Az elhangzott ministeri beszéd fényesen mutatta azt az eszmebőséget, amellyel a minister ur rendelkezik, amikor nekilát és megint jó egy néhány lépéssel előbbre akarja vinni ebben az esztendőben a magyar mezőgazdaság ügyeit. Én az igent, előttem szólott képviselő urnák szavait teljesen aláírom, sőt legyen szabad hivatkoznom arra,, hogy ez a tárca, amely valóban az egész gazdaságnak nagy részét magában foglalja és gondozza, csak annyival van dotálva, mint amennyivel például a kereskedelmi és ipari ügyek ministeriuma. A kereskedelemügyi ministerium központi igazgatása másfél millió pengőbe kerül. Ez az összeg van beállítva a mezőgazdasági ministerium dotálására is. Holott bár jól ismerem és ismerik sokan mások is ebben a Házban a kereskedelemügyi minister urnák ügykörét és nagy hatáskörét — igazán nem lehet azt mondani, hogy ez a kettő egyenlő volna és hogy a mezőgazdasági ministerium ügykörében nines több és nincs nagyobb feladat-complexus, mint például az ipari és a kereskedelmi szakmában. Épen ezért magam nagyon kicsinynek és gyengének tartom ezen dotálást, azt, hogy a nagy mezőgazdasági érdekeket csak annyi személyzettel és csak annyi pénzzel dotálják, mint amennyi pénzzel dotáljak a kereskedelmi és az ipari ministeriumot. Én teljesen alátámasztom ezt és teljesen azon a nézeten vagyok, hogy a jövőben nekünk különös gonddalkell hangsúlyoznunk a magánérdekek védelmét, de legyen szabad a minister ur figyelmét felhívnom arra is, — akinek ügykörébe tartozik a legnagyobb munkásság: a mezőgazdasági munkásság — hogy ennél nagyobb számban egy osztály sem lakik ebben az országban, (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) még ha az ipari munkásságot, vagy bármely más munkásfajt, vagy osztályfajtát veszek is. A mezőgazdasági munkásság képviseli ebben az országban a legnagyobb számot. (Igaz! Ugy van!) Ha agrárszociális szempontból és a munkásérdekek szempontjából nézem ennek a tárcának dotálását, azt látom például, hogy 'az ipari munkásság munkásbiztositójához hozzájárul a miagyiar állam évenikint kétmillió pengővel, az uj öregségi és rokkantsági biztosítási intézményhez pedig tiz év alatt kétszáz milMóval. vagyis irtózatos nagy összeg az, amelyet a magvai* állaim, nagyon helyesen, az ipari munkásság szociális ügyeinek előbbrevitelére áldoz. Mindiig előharcosa voltam itt a Házban 'a szociális ügyeknek ós épen azért nem azt hibáztatom, hogy ekkora összeget adunk az ipari munkásság dotálására, hanem azt hibáztatom, hogy ezzel szemben és emellett a magyar mezőgazdasági munkásság ugvszólván semmiben sem részesül. (Ugy van! Ugy van!) Ha nézem ezekéit a hozzájárulásokat, amelyekkel a magyar állam a mezőgazdasági munkásság ügyeit dotálja, azt látom, hogy ez elenyésző csekélység, egy csepp a tengerben, az ipari munkásság támogatása 57*