Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 387 amelyre az interpelláló képviselő ur hivatkozott, utóbb 1920-ban is adatott ki egyik elődöm által rendelet, amely szigorúan megtiltja a a m. kir. állatorvosoknak azt, hogy az állatvédő szerek megrendelésénél a szállítótól bármilyen jutalékot fogadjanak el. Én ennek a rendeletnek szigorú végrehajtását és érvényesítését fogom eszközölni. Ahol visszaélés történik, fegyelmi utón fogok eljárni az illető állatoívossal szemben.« Még ezt is mondotta a minister ur (olvassa): »Ismétlem mindent el fogok követni, hogy ezzel az anomáliával szemben a bajokat megszüntessem, remélem azonban, hogy a szérumtermelő intézetek belátása be fog következni és maguk feleslegessé tesznek minden radikálisabb intéztézkedést annál is inkább, mert hiszen a közeli napokban általam benyújtandó egészségügyi javaslatban kérni fogom a törvényhozást abban a tekintetben, hogy a védőszerek, illetőleg állati oltóanyagok és szérumok árának megállapítását teljes hatáskörben intézhessem.« Tudom, hogy a minister ur minden lehetőt megtett, ebben a kérdésben a legnagyobb erélylyel lépett fel, azonban, ugylátszik, hogy itt leküzdhetetlen akadályok merültek fel, mert sajnos, az árak még ma is igen magasak és a jutalékrendszer most is virul, úgyhogy alig történt változás. Azt hiszem, nem lehet tovább halasztani azt, hogy az állami oltóanyágintézet bővíttessék ki a most még nem gyártott oltóés szérumanyagok gyártásával és pedig a disztol vagy ezzel egyhatásu anyagok gyártásával, mert a disztol — ugy tudom — szabadalommal jár (Gyömörey Sándor: Megadom a szabadalmat, tudom, hogy kell eljárni!) és a sertéspestis elleni védekezésre szolgáló anyagok gyártásával köteleztessenek a m. kir. állatorvosok, hogy az oltóanyagot és szérumokat az állami oltóanyagintézetnél rendeljék meg, ahol azt 30%-kai olcsóbbak és bizonyára biztosabb anyagot is kapnak, mint amott, mert itt állami felügyelet alatt gyártják azokat. Hogy ezek a magánoltóanyag- és szérumtermelőintézetek milyen eszközökkel dolgoznak titokban az állami oltóanyágintézet^ megbuktatására, erre egy klasszikus példát fogok felhozni, amely egyszersmind iskolapéldája annak a harci előnyár adásnak, is amelyet a kartellkérdésnél emiitettem, amely Norvégiában be van tiltva. Érdekes, hogy ennél a titkos harcnál a m. kir. oltóanyagintézet ellen épen az állam közegeit, a m. kir. állatorvosokat használják fel, akiket még ma is a jutalékrendszerrel magukhoz láncolva tartanak. Az egyik ilyen szérumtermelő intézet a napokban az egyik ilyen állatorvoshoz — bizonyára másokhoz is, de én csak egy ilyen levelet olvasok fel — a következő levelet intézte (olvassa): »Felkérlek, illetőleg felhatalmazlak tehát arra, hogy mindazon helyeken, mindazokban a gazdaságokban, mindazoknál a birtokosoknál, ahol csupán azért ragaszkodnak a forgalmi irodához, — a forgalmi iroda tudvalevőleg az állami oltóanyag elárusító szerve — mert annak árai olcsóbbak, tedd meg diszkrét formában az ellenajánlatot, talán olyan formán, hogy személyes összeköttetésed révén módodban áll nálunk is a szükséges anyagot olcsó áron bezerezni. Mi ugyanis, ha annak szüksége fenforog, ott, ahol Te azt jónak látod, az 'állami árban, sőt ha eminens érdekek megkívánják, ezen az áron alul is szállitunk anyagot. A szükségszerűség elbirálását tökéletesen reád bizzuk. Abban a reményben, hogy mint intézetünk lelkes hive, ezen törekvésünkben diszkrét módon segítségünkre leszel . . . stb. T. Ház! Ezek az intézetek, amikor a minister ur forszirozza náluk, presszirozza őket, hogy adják olcsóbban az oltóanyagot, azt mondják, hogy nem adhatják olcsóbban, de amikor az állami oltóanyágintézet ellen kell fellépni, már akkor igenis adhatják 30%-kai, sőt ha kell, még többel is olcsóbban. Azt hiszem, ehhez nem kell több kommentár s nagyon kérem a minister urat, hogy ebbe a darázsfészekbe teljes eréllyel nyúljon bele s méltóztassék elfogadni indítványomat, amelyet az államig oltóanyag kibővítésére nézve voltam bátor ajánlani. Gál Jenő t. képviselőtársam a belügyi tárca költségvetésénél pártunkat aposztrofálva a következőket mondotta (olvassa): »Akárhányszor többen szólalnak fel a kormány javaslata ellen, mint mellette, onnan — már, mint innen, —arról a pártról is, amikor azonban szavazásra kerül a sor, akkor szervilis módon, olyan módon, mely a feltétlen engedelmességet, á pártfegyelem fentartását a meggyőződésnek fölibe helyezi, megszavazzák a kérdést.« T. Képviselőház! Pártunknak és pártunk magatartásának ilyen módon való beállítását a leghatározottabban visszautasítom (Helyeslés a jobboldalon.) és annyira méltatlannak tartom, hogy érdemben még feleletre, válaszra sem tartom érdemesnek. Nagyon sajnálom, hogy a túloldalról nincsenek többen jelen, mert nagyon szívesen felelek igenis azokra, a szemben levő oldalról hozzánk átdobott szemrehányásokra, amelyekben azt mondják, hogy itt a törvényjavaslatokat, a költségvetést nagyon erős bírálatban részesítjük, hogy felsoroljuk, felpanaszoljuk azokat a bajokat és keserűségeket, amelyek az országban vannak és amikor szavazásra kerül a sor, akkor ott állunk a kormány háta mögött és megszavazzuk az ő javaslatait. T. Ház és t. ellenzék, nézzünk szembe ezzel a váddal. (Reisinger Ferenc: Ebben van valami igaz!) Erre akarok felelni, méltóztassék talán megvárni a feleletet. Ha nem tetszik, ha nem ért egyet velem, készséggel várom a kritikát. Kérdem azonban, lehetséges-e ez máskép egy többségi pártnál, amely felelősségének tudatában vail és vezére iránt rendithetetlen bizalommal viseltetik? Ha nem igy volna, kérdem, lehetséges volna-e egyáltalában egy erős, nagy célokért eredménnyel dolgozni tudó kormányról, nem pedig egy máról holnapra való, jobbra-balra megalkudni kényszerülő árnyékkormányról még csak beszélni is, ha olyan többség állna a háta mögött, amelynek tagjai részletkérdésekben nem tudnák alárendelni nézetüket a vezér nézetének, ki iránt, mint említeni bizalommal viseltetnek. És kérdem, egyáltalán, hol állna ez a szerencsétlen, háború-, forradalmak-, Trianon«ujtotta szerencsétlen ország, hogyha nem volna egy olyan többsége, amely nagy eszmékért céltudatosan, önfegyelmezéssel tudja követni vezérét. Ha valahol ilyen többségre van szükség az egész világon, akkor elsősorban bizonyára # szükség van Magyarországon. (Utjy van! a jobboldalon.) Ennek igy kell lenni mindaddig; amig a párt vezére és a párt tagjai között elvi ellentétek nem merülnek fel, vagy amig ezek az elvi ellentétek el nem oszlathatók. Hogyha ez nem lehetséges többé, akkor, de csakis akkor minden tisztességes politikusnak kötél essége^ — nézetem szerint — levonni a konzekvenciát. Ad'dig azonban nekünk igenis kötelességünk rámutatni minden bajra, hiszen mi látjuk, mi