Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
388 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. érezzük azokat, mi élünk ott, ahol ezek a bajok vannak, azért küldtek minket, hogy ezeket megmondjuk. Nem azok láthatják, akik itt a központban dolgoznak, de akik kint vannak a perifériákon s a való életet ismerik. Kötelességünk nekünk is mindjárt rámutatni azokra az orvoslásokra, amelyeket mi lehetőknek tartunk. Hogy azután az ország pénzügyi és politikai helyzete ezt az orvoslást megengedi-e és most engedi-e meg vagy később, azt, ha bizalommal vagyunk a kormány iránt, megnyugvással reá kell biznunk. A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: T. Képviselőház! Régi parlamenti szokáshoz hiven, Farkas Géza igen t.^ képviselőtársam legutoljára, beszédének végén elhangzott fejtegetéseibe kivan ok belekapcsolódni, amidőn röviden azt állapitom meg, hogy kár annyit foglalkozni az ellenzékkel. Ezek a kérdések, amelyekről igen t. képviselőtársam beszélt» a pártnak belügyei. Azt méltóztatnak tenni és ugy méltóztatnak cselekedni, ahogy gondolják. Mindenesetre furcsa az, ha a beszédnek tenorja nem felel meg azoknak a pártfegyelmi határozatoknak, amelyekről itten heteken keresztül szó volt. A magam részéről örömmel üdvözlöm azt a pártot, amely a maga akaratát egységesen képviseli, miután ez a párt van hivatva a felelősséget is viselni az ország és a történelem előtt.. T. Ház ! A f öldmivelésügyi tárca tárgyalása soha sem történik a szenzációs tárgyalások jegyében. Nem tudom miért, pedig valamennyien hangoztatjuk, hogy a mezőgazdasági érdekek fokozott képviselete — miután Magyarország mezőgazdasági ország — elsőrangú országos érdek. Hogy itt a parlamentben erről hangzatosan, nyomatékkal nem lehet beszélni, az; arra vezethető vissza, hogy noha az ország mezőgazdasági ország, a mezőgazdasági érdekeket a társadalmon keresztül sok éven át nem képviselték fokozottabb nyomatékkal, és amint a nemzetiségekkel szemben a magyar faj az, amelynek mindig engednie kellett, ugy a gazdasági életben a mezőgazdaság az, amelynek rovására újításokat, fejlesztéseket végeznek. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Innen van az, hogy a mezőgazdaságot mindig mint mostoha gyermeket kezelték, jóllehet a legnagyobb jussa épen a mezőgazdaságnak van az istápoláshoz. (Igaz! Ugy van!) T. Ház! Valamikor, amikor a magyar gazdasági élet szervezetével foglalkoztam, arra az elvi megállapodásra jutottam, hogy mindaddig, ameddig a gazdasági tárcák között a mezőgazdasági tárca nem lesz az, amely irányadó, addig nem is számíthatunk a mezőgazdaság fokozott képviseletére. Az én felfogásom szerint a kereskedelmi, pénzügyi és földmivelésügyi tárcák élén egy embernek kellene állnia, egy agráriusnak, akinek három államtitkár állna rendelkezésére — szakemberek — egy kereskedelemügyi, egy pénzügyi és egy földmivelésügyi államtitkár. Akkor garantálva volna az, hogy minden gazdasági érdek a mezőgazdasági érdek szempontjából volna mérlegelés tárgyává téve. Mert méltóztatnak arra is emlékezni és méltóztatnak tudni a ministeriumok gyakorlatából, . hogyha a földmivelésügyi minister kezdeményez valamit, akkor esetleg a kereskedelemügyi minister nehezményezi ezt a kezdeményezést, s ha ez a kettő megegyezik, akkor a pénzügyminister az, aki nem engedi a földmivelésügyi ministert vagy a kereskedelemügyi ministert megmozdulni. Itt tehát egy akarat nagyon nehezen tud érvényesülni és miután a közigazgatás és egyáltalában minden szervezet csak azért van, hogy az akaratátvitel művészetének hódoljon, az én felfogásom szerint a közbeeső, akadályokat támasztó szerveket redukálni kell a minimumra. Én ezt csak mint egy ideát említem fel. így két ministerrel kevesebb lenne, ami bizonyos fokig kívánatos volna, de mindenesetre nehézségekbe ütközik, mert utóvégre az is fontos, hogy sok minister legyen. (Mayer János földmivelésügyi minister: Az nem fontos!) minthogy ezáltal a kormánypárti képviselőket, akik között több ellentétes véleményű van, könnyebben össze lehet fogni, mint akkor, ha kevesebb a ministeri állás. T. Ház! Végtelenül hálás vagyok a földmivelésügyi minister urnák azért, hogy kiadta a nemzetközi mezőgazdasági statisztikát. Ez a statisztika, ha az ember abba elmélyed, alkalmat ad arra, hogy a nagy termelési ágaknak mikénti prosperitásáról helyes és világos képet nyerjünk. Az én igen t. Krúdy Ferenc barátom, aki igen értékes felszólalással gazdagitotta ma a Ház életét, általában a mezőgazdasági értékesítés gondolatának tengelyében mozgott. Én is azt tartom, hogy hiába hangoztatjuk mi a többtermelést s hiába serkentjük erre a gazdákat, ha nem tudunk megfejelő piacokról gondoskodni, akkor a többtermelés végeredményben a gazdák katasztrófájavíi A 7 álik, mert hiába fektették be tőkéiket a maguk gazdaságába, ha nem \tudnak érvényesülni nemzetközi viszonylatban, akkor tulaj donképen az, aki szorgalmasabb és többet áldoz, a liiaga érdekeit képviselni, illetőleg a maga számítását megtalálni nem tudja. Ebből a mezőgazdasági statisztikából azt látom, hogy Európa búzaszükséglete körülbelül 130 millió métermázsa. Ebből a 130 millió métermázsa búzaszükségletből Európa maga — Oroszországot kivéve — körülbelül 16 millió métermázsát tud csak fedezni. A régi Oroszország 30—40 millió métermázsával járult hozzá ehhez a szükséglethez. (Egy hang jobb felől: Ötvenhatmillió métermázsával!) Lehet, a képviselő ur szerint, én azonban mindig lejjebb szoktam számítani, mert a statisztikusok mindig principiell többet számitanak, mint ameny-^ nyit de facto a véges országok kivisznek. Ha a régi Oroszország termelését hozzászámítjuk is Magyarország és a többi gabonatermelő országok gabonatermeléséhez, még mindig óriási hányad marad, amit tengerentúlról kell kiegésziteni. S akkor az a probléma lép előtérbe, amelyről Krúdy Ferenc t. barátom beszélt, hogy a szállítást hozzáadva az ottani termelési költségekhez, mi teszi még is olcsóbbá azt a gabonát és azokat a mezőgazdasági termeivényeket versenyképesebbekké, a miénknél 1 ? Dacára annak, hogy Magyarország közel fekszik Németországhoz, közel fekszik Olaszországhoz, — most politikailag különösen közel fekszik — a kérdés az marad, miért nem a magyar búza, a magyar mezőgazdasági termésfelesleg tud érvényesülni, s miért kell hosszú tengeri utat megtenni annak a búzának, amely búza bizonyára — mondjuk — olcsóbb termelési feltételek mellett termelődik, s amely búza a hosszú útra való tekintettel nem lehet versenyképes a mi búzánkkal szemben? T. Ház! Általában ezen statisztikai adatok alapján azt is megállapítjuk, hogy a világ me j zőgazdasági termelését szem előtt tartva, a világ 50 millió métermázsa buzafelesleg felett
