Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
r Àz országgyűlés "képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 386 Görgey István t. képvielőtársam a költségvetés általános vitájánál nagyipari szemmel nézve a dolgokat: a kartell- és vámkérdésekben nagyon is egyoldalú álláspontot foglalt el. Krúdy Ferenc t. képviselőtársaim és. a t. előadó: ur számszerű és statisztikiai adataival a mi adatainkat ideállították, amelyek azt hiszem elég világosan beszélnek. Én csak^azt akarom konstatálni, hogy mi, gazdák, korántseim vagyunk ellenségei ( a nagyipar virágzásának, boldogulásának, sőt azt az ország egyetemes érdekében nagyon is kívánatosnak tartjuk. De az ellen, hogy ez a boldogulás az ország létalapját képező mezőgazdaság rovására, sőt egyenesen pusztulása révén éressék el, az ellen határozottan tiltakozunk és a legnagyobb eréllyel küzdeni fogunk. (Forster Elek: Helyes!) Azt hiszem, a kartellkérdés törvényes megoldása immár elhalaszthatatlan. Hiszen ma már minden téren kartell van, csaknem mindenre, amire a gazdának feltétlenül szüksége van, szintén kartell alakult. A kartellek mohósága, önzése már a kizsákmányolás jellegével bir és nemcsak a gazdáknak, de a fogyasztóközöinségnek, a városok közönségének és az ipari munkásságnak is érdeke, hog^y a kartellekkel űzött visszaélések és elfajulások törvényes utón szabályoztassanak. (ügy van! ügy van!) Ezt belátták a legtöbb országban, (Ügy van!) Ezt belátták a legtöbb országban, hiszen a kartellek ellen törvényes rendelkezések vannak immár Németországban, Angliában, az Egyesült-Államokban, Svédországban, Hollandiában, Kanadában, nálunk azonban még mindig késik. Legutóbb a kis Norvégia gyönyörű példáját adta, hogy hogyan lehet a kartellkérdésbe belenyúlni. Bölcsen szabályozta a kartellek viszonyait a fogyasztóközönséggel és a kartellen kivüli vállalatokhoz. A legnagyobb sérelem a kartell részéről a fogyasztóközönséggel szemben az árban van. A norvég törvénnyel életrehivott kartelltanácsnak abban az esetben, ha az ár túlmagas és nem áll arányban az előállítási költségekkel, vagy pedig csakis az egészséges verseny kizárásával érhető el, jogában áll ezeket az árakat leszállítani, sőt jogában áll a kartelleket fel is osz] atni. A kartell hatalmi túltengésével a kartellen kivüli vállalatokkal szemben akként intézkedik, hogy betiltja azoknak az eszközöknek alkalmazását, amelyekkel a kartell kény szeritheti a kartellben nem álló vállalatokat a csatlakozásra. így tilos Norvégiában, kartellnyelven szólva, a bojkott, ami abból áll, hogy a termelő kartell a vevő kereskedőnek azt mondhatja: neked csak tőlem szabad vásárolni, mert különben nem kapsz tőlem másnemű árut. Vagy tilos az előnyárnak jutalmazásképen való adása akként, hogy a vevőnek azt mondja a kartell, hogy csak az esetben ad neki el ilyen olcsón, ha mástól nem vásárol. De főképen tilos a harci előnyár alkalmazása, ami abból áll, hogy olyan területeken, ahol versenytárstól kell félnie a kartellnek, illetve azt tönkre akarja tenni azt mondja: én leszállítottam az áraikat. Mélyen le is szállítja ott, hogy elpusztítsa ellenfelét, de kárpótolja magát olyan helyeken, ahol nem kell ellenféltől tartani. Erre különben beszédem további folyamán egy nálunk lévő klasszikus példát fogok felhozni. Hogy az érvényben álló vámtarifa menynyire^ favorizálja és pedig indokolatlanul és igazságtalanul a mezőgazdaság rovására a nagyipart, erre klasszikus példával szolgál a vámtarifának a külföldi traktorok behozatali vámjáról szóló intézkedése. Egy körülbelül húsz lóerős amerikai traktornak, amíg Budapestre kerül, a következő költségeket kell viselnie: tengeri fuvar 215, vasúti fuvar 284, biztosítási díj 20, forgalmiadó 162, New-Yorkban berakás, kövezetvám 37-50, vámolási költség 18-5 és vám 1580, összesen tehát 2317 pengő. És dacára ennek a horribilis költségnek, amelyet a külföldi traktorért fizetni kell, mig idekerül, csodálatos módon egy hazai traktor, amelyet itt gyártanak, nem olcsóbb mint ez. (Forster Elek: Csak rosszabb!) Ilyen iparpártolás nézetem szerint lehetetlen. Miért kell a mezőgazdaságnak ilyen terhet viselnie, csak azért, hogy a hazai ipar többet nyerhessen? De még nagyobb sérelem a traktoralkatrészek behozatalánál megállapított vám. így például a hengerbetétek vámja 55 százaléka az árnak, a dugattyugyürüké pedig 40 százalék, ezt annál kevésbé látom be, mert épen ebből a hazai iparnak nincs semmi haszna, mert hiszen ha egy amerikai vagy egy német traktorhoz kell egy alkatrész, azt ugy sem fogják itt megcsinálni tudni, hanem azt onnan kell hozni Amerikából vagy Németországból. Én azt hiszem, hogy egy agrártársadalomnak olyan országban, amely kimondottan agrárállam, igenis joga van azt kérni, hogy... (Esztergályos János: Meg akarom mondani, hogy a dugattyút nem kell Amerikából hozatni!) — Méltóztassék megfigyelni az egész mondatot legalább és csak azután beleszólni. — a modern gazdálkodás legelemibb követelménye a traktor és annak alkatrésze igenis vámmentesen jöhessen be. De kérnünk kell amellett talán épen az ipar érdekében is, hogy a traktorgyártáshoz szükséges nyersanyagok szintén vámmentesen jöjjenek be. (Forster Elek: Három év óta kérjük! — Ugy van! a közéven.) De még nagyobb igazságtalanság a traktorolajok vámja és kincstári részesedése. Például a kenőolaj, amennyiben hordóáru, 100 kilogrammonként 7 aranyikorona vámot fizet, a vaslemezből készült hordót, mely körülbelül 22 kilogramm, 100 kilogramm után 40 aranykorona vám terheli. A motorolajnak használt kenőolajoknak 100 kilogrammjáért 13-60 pengő kincstári részesedést is fizet a gazda, ha az olaj hordóban érkezik, mint ez általában történik, akkor még 100 kilogrammonként körülbt lül 5-80 fillér hordóvám fizetendő, amiből 1 kilogrammra 4—5 fillér hordóvám esik. így 1 kilogramm után mintegy 27 fillért kell fizetni vám.- és kincstári haszonrészesedés címén. A differnciális olajoknál még rosszabb a helyzet. Ugyanis ez nem hordó-, hanem kannaáru. A kannában behozott olaj vámja 50 aranykorona, kincstári részesedése pedig a differenciális olajoknak kilogrammonként 16-80 pengő. Tehát 70 fillér vám és kincstári részesedés terheli ezt az olajat, amire a gazdáknak mindennap szükségük van. Én feltétlenül bizom abban, hogy a kormány ezen a helyzeten segíteni fog, (Forster Elek: Nono!) mert tudom, hogy a kereskedelmi kormány ezzel a kérdéssel nagyon foglalkozik és nagyon érdeklődik a mi dolgaink iránt, hiszen ezt mutatja az is, hogy az államtitkár ur megjelent itt a mi tárcánk költségvetésénél, és bizom ezenkívül a t ministerein ök urnák március 26-án a költségvetés általános vitájánál tett kijelentéseiben, amidőn azt mondta, »hogy ez mint végcél, mint végleges állapot nem is terveztetett«, — már tudniillik ez a vámtarifa. Továbbá azt mondta, hogy »azzal a krízissel szemben, amely a mezőgazdaságnál kétségtelenül megállapítható, vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy nincsen-e 54*
