Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

30 Az országgyűlés képviselőházának szuverenitás azért nincs sértve, ha a nemzetközi jogi kötelezettséget elfogadom, hogy azt a saját szuverenitás erejével, hatalmával teszem. Ekkor ez már egyben az illető nemzet törvényalkotásának egyik részévé is válik. Egészen világos tehát, hogy Románia felfogása a nemzetközi kötelezettségek egyenes el nem ismerése. Itt vannak azután a csehországi törvények, tessék csak felütni látatlanba a törvényeket: majdnem minden fontosabb törvényben benne van a klauzula : »amennyiben hazai törvényeinkkel megegyezik«, vagy »amennyiben a közigazgatás általános szabályaival megegyezik«. Ezek a betétek a törvény szövegébe mind arra valók, hogy a kisebbségi szerződésben vállalt kötelezettségeket egyenesen kijátsszák és megtagadják. Hogy a gyakorlatban mikép állunk, azt jól ismerjük. Tudjuk, hogy milyen brutális, erőszakos kiirtása folyik minden utódállamban a magyarságnak. A magyarság ugy gazdaságilag, mint az erőszakos asszimilálás folytán roppant gyengül. Hogy csak a legutolsó jelenségre mutassak rá, Románia pár héttel ezelőtt tárgyalta az iskolatörvényt. Az iskola-törvényben benne van az a szörnyűség, amely már megtörtént a népszámláláskor, hogy a népszámláló közeg, illetőleg jelen esetben az iskola igazgató állapitja meg az illető beirakozott nemzetiségét, természetesen a név, a leszármazás alapján. Ahol ilyen dolgok történnek, ott világos, hogy a legbrutálisabban megsértik a vállalt kötelezettségeket. Megjegyezve, hogy Jugoszláviáról egyszer már elmondottam több ilyen sérelmet, engedje meg a t. Ház, hogy ma Cseh-Szlovákiával néhány percig tüzetesebben foglalkozzam, mert reánk nézve talán ez a legfontosabb. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a csehországi nemzeti kisebbségi szerződés, melynek 2., 3., 7,. 8. és 9. szakaszai biztosítják a kisebbség jogait. Itt van mindjárt a cikk, amely ezt mondja (olvassa) : »A csehszlovák ország cseh szlovák állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül mindazokat a német, osztrák vagy magyar állampolgárokat, akiknek állandó lakóhelyük vagy illetőségük van a csehszlovák állam területén.« Ez volt az illetőségi törvény. És mi történt a gyakorlatban 1 Mindenféle zavaros magyarázatokkal, az osztrák és a magyar illetőségi törvénynek összekeverésével, összekombinálásával rengeteg kiutasitás történt és teljesen kijátszották a magyar nyelvű alattvalóknak a nemzetközi jogban bíztositott állampolgári jogait. Itt van azután a népszámlálás. Tudjuk, hogy a második népszámlálás, amely két esztendő múlva történt, 750.000-re redukálta már az elszakított magyarság számát, holott tudjuk, hogy majdnem 1*5 millió a cseh-szlovákiai magyarság száma. Mi volt ennek az oka ? Olyan törvényeket akartak hozni, amelyek a nyelv használatát bizonyos kisebbségi számhoz kötik. Ha tehát a népszámlálásnál már erőszakosan leszorítom ezt a százalékot, akkor a nyelvhasználati jogot ezektől az állampolgároktól egyszerűen elveszem. Elszakított magyar testvéreink gazdasági tönkretételét ismerjük. Tudjuk, hogy a földbirtokreformnál hogyan bántak a földesurakkal, hogy a magyar földigénylő kisembereket ép ugy kinullázták. Megszűntek a magyar iparvállalatok, a magyar pénzintézetek a Felvidéken és egyáltalán valóságos számum száguldott végig a magyar felsővidéken, amely a magyarságot gazdaságilag alapjaiban tette tönkre. Itt van a harmadik, a kulturális szempont. A kulturális törekvések fejlődését annyira biztosította a nemzeti kisebbségi szerződés, hogy még azt is megállapította egyik szakaszában, hogy olyan városokban és területeken, ahol jelentékte154. ütése 1Ô28 április 17-én, kedden. len arányban laknak faji vagy nyelvi kisebbséghez tartozó cseh-szlovák állampolgárok, azoknak a kisebbségeknek méltányos részt kell biztositani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási, jótékonysági célra fordittatnak. Ebben benne van az, hogy a békét csináló hatalmak a magyarság kulturális létét és fejlődését annyira fenn akarják tartani, még állami segélyt is biztosítanak ehhez. Ezzel szemben a törvény 132. §-ába bevették azt, hogy a közigazgatás általánosan érvényes szabályai szerint fog ez a kérdés kezeltetni. Vagy vegyük az iskola másik ágát. Ahol meghozták az igazságosabb iskola tör vény eket a középiskolákra és elemi iskolákra, ott egyszerűen azt mondották : ezek nem érvényesek, csak a történelmi országra és felfüggesztették az elszakadt részre nézve. Ugyanezt tették az iskolán kivüli oktatásról szóló törvénynél is. Egyszerűen kimondották, mert kedvezett volna az igazság a szöveg szerint a kisebbségnek, hogy ez a törvény még nem lép életbe Szlovenszkóban. A Felvidéken a magyar iskolák száma — csak az elemi iskolákat említem fel — 1918-ban 1070 volt, 1927-ig, tehát kilenc év alatt, 730-ra csökkent. Már eddig 334 a veszteség. így állunk tehát kulturális tekintetben és az anyanyelven való iskoláztatás joga szempontjából. Van még egy fontos dolog, t. i. az, hogy a nyelvhasználati jogot, amint tudjuk, az alsófoku bíróságoknál is biztosította a nemzetközi kisebbségi szerződés. Ezt ugy játszották ki, hogy mindössze bárom városnak hagyták meg városi jellegét. — Kassának, Pozsonynak, Ungvárnak — a többit leminősítették városi jellegéből, ennélfogva olyan nagy körzet jött hozzájuk és olyan irányból vették hozzájuk, hogy seholse jöjjön ki az a húsz százalék, amely biztosítja a kisebbségnek a nyelvhasználat jogát. így még a kassai biróságnál is, ahol az első összeíráskor 20'43% magyar volt, már ugy kerekitik ki, hogy 20% alászálljon, pedig Kassának tulaj donképen egész vidéke magyar. Ezeket a jogsérelmeket nekünk igenis nyilván kell tartanunk és meg kell állapitanunk ugy itt a magyar parlamentben, mint az európai fórumon. Most már nem akarok arra rámutatni, hogy különösen Csehszlovákiában a magyar kisebbség micsoda heroikus munkát folytat a maga létéért ás hogy épen az európai kongresszusokon is a Csehszlovákiához tartozó véreink majdnem vezérszerepet visznek és mennyire fontos tényezők már, de vigasztalásul vagy reménységül annyit mondok, hogy már nemcsak Csehszlovákiában, ahol a szervezett magyar kisebbségi Liga 1922-ben alakrlt meg, hanem már Romániában is megalakult a múlt esztendőben a szervezett magyar kisebbségi csoport és jelenleg alakulóban van Jugoszláviában is. így mind a három utódállamnak szervezett magyar kisebbsége az európai fórumokon egységesen tud mint magyar kisebbség fellépni., Ez azonban mind negatívum. Ha mi csak számon tartjuk a jogsérelmeket és ezekre felhívjuk Európa figyelmét és kifejezzük a jogtalanságokon való megbotránkozásunkat, ez negativum. Nekünk pozitive is közre kell hatnunk, hogy a magyar kisebbség sorsa megváltozzék és a jövője kedvezőbben alakuljon. Ezt a pozitivitást abban látom, hogy mi külső és belső politikánkban harmonikusan alkalmazkodjunk ahhoz a politikához, amelyet a megszállott országrészekben a magyar kisebbségek folytatnak. A külpolitikában elég, ha annyit mondok, hogy* ma a magyar külpolitika irányadó gondolatának és vezető elvének annak kell lennie, hogy 37a millió magyar sorsa meg-