Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

380 Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1$28 április 27-én, pénteken 1 . ségével, a munkásszerződésekben foglalt és a munkajárandóságok felvételére adott megha­talmazással élve, a munkások járandóságát fel­veszik és elsikkasztják. (Mayer János földmi­velésügyi minister: Most szabályoztuk!) Sajna, még mindig előfordulnak ilyen esetek, amiről a kezeim között levő okirat is tanúskodik. Egy munkásvállalkozó ugyanis egy bér­gazdaságtól felvette a munkások járandóságát. (Mayer János földmivelésügyi minister: Mi­kor volt ez?) 1928 február 18-án, Az adott nyug­tára ezt irta: »Elismerem, hogy Önökkel vég­legesen elszámoltam, s minthogy önök nekem ezt az 1450 pengőt kifizették, az összes általam állított munkásokat én vagyok köteles _ ki­fizetni«. (Mayer János földmivelésügyi minis­ter: De ha ki nem fizeti, akkor az uradalom, illetve a munkaadó felelős ) Igen, de az eljá­rás megint tovább folyik, mert ha perelem a munkaadót, a per megint esetleg eltart egy évig. Abban az esetben is, amelyet az előbb felhoztam, t. minister ur, az ötvenhat munkás képviseletében beadott panasz még mindig nincs érdemlegesen elintézve. Én megtettem a bűnvádi feljelentést a munkástoborzó ellen, eredményt azonban nem fogok elérni, mert nincs neki abszolúte semmi vagyona. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ott van az ura­dalom!) Az ilyen visszaélések és rut becsapások megakadályozása végett az volna kimondandó, hogy az ilyen munkásszerződésekben a mun­kástoborzónak, vagy a munkásvállalkozónak adott meghatalmazások, a pénz felvételére adott meghatalmazások érvénytelenek és ha­tálytalanok s hogy a munkaadó csak a munkás kezeihez teljesithessen jogérvényesen és kö­telmet megszüntető módon fizetést. Szükséges­nek és célravezetőnek tartanám, hogy a föld­mivelésügyi ministerium gazdasági munka­ügyi osztálya egy szerződéstervezetet dolgoz­zan ki, amelyben benfoglaltatnak mindazok a kautélák, melyek a munkások jogának, er­kölcsi és anyagi érdekének bárki részéről való megrövidítését vagy kijátszását megakadályoz­hatják. (Csák Károly: Van ilyen!) Nincs. Ezt a jegyzők maguk szokták csinálni, épen azért rendesen bajok vannak e kérdés körül. Ugy vélem, hogy a szerződéstervezetek elkülden­dők volnának a községi elöljáróságnak azzal az utasítással, hogy ezek a szerződés-terveze­tek, ezek a blanketták használandók a szerző­dés megkötésekor s hogy a nyomtatott szöveg­gel ellentétes kikötések és megállapodások ér­vénytelenek. Különösen kiemelendő lenne a szerződés-tervezetben, hogy a szerződés megkö­tésekor kölcsönösen megállapított munkabérek és járandóságok azon a címen, hogy az illető munkás munkabírása kisebb, mint amilyenre szerződött, le nem szállítható. Nem mondom, hogy uzussá vált, de nagyon sok esetet tudok, amikor a munkások elfoglalták munkahelyü­ket és négy-öt napon vagy egy héten keresztül dolgoztak, akkor a gazda vagy megbízottja szelektálásnak vetette alá őket s a munkások egy részének tudtára adta, hogy csak az eset­ben foglalkoztatja őket tovább, ha mint ke­vésbbé alkalmasak, beleegyeznek abba, hogy munkabérük leszállitta ssék. (Farkas István: Mindennapos dolog. — Esztergályos János: Ha szabad volna a szervezkedésük, ez nem volna lehetséges!) Nem az a hiba. (Esztergályos Já­nos: A szakszervezet megvédené őket!) A gazda és a munkás sokkal jobban össze vannak nőve, összeforrasztja őket a magyar föld szeretete. (Esztergályos János: A gazda mégis visszaél ezzel!) Az emberekben van a hiba. (Simon András: Igaz ember a hibát itt nem a rendszerben keresi!) Azt a munkást, akit megbízója mezőgazdasági munkára leszer­ződtet, alaposan szemügyre veszi az illetőt és az első pillanatra megállapítja, hogy képes-e annak a munkának elvégzésére; amire vállal­kozott. De egyébként is, ismerve a magyar nép becsületes gondolkodását, szívósságát, munka­bírását és a munkában való edziettségét, kizárt­nak tartom, hogy, akadjon sok olyan eset, hogy olyan munkára vállalkozzék valaki, amilyen­nek elvégzésére nem képes. A múlt évben mégis sokan voltak nálam hasonló panasszal és elő­adták, hogy kénytelenek voltak beleegyezni a munkabér leszállításába, mert ki voltak téve annak a lehetőségnek, hogy az előrehaladott idénymunka miatt máshol szerződést nem kap­nak és így családjuk és saját megélhetésük lett volna veszélyeztetve. (Esztergályos János: Az igen tisztelt gazda urak ezt használják ki!) — Csak az emberekben vau itt a hiba, nem a rendszerben. — Szórványosan előfordulhat olyan eset, hogy egyik vagy másik munkás a vállalt munka elvégzésére betegség vagy testi gyöngeség miatt nem. alkalmas, de amikor ez a kifogás tcimegesen jelentkezik és amikor ezt a kifogást nagyon sokszor csak akkor adják tudtára a munkásnak, amikor a legsürgősebb munkát már elvégezte, azt hiszem, valami kor­rektivumra mégis szükség van, amit az igen t. minister ur, aki már töbMzrben tanújelét adta, hogy szociális é® gazdasági kérdésekben érzékkel bír, mindenesetre meg fog találni. Arra kérem még az, igen t. minister urat, a mezőgazdasági munkások erkölcsi érdekei­nek s igy a közerkölcsök követelményeinek megoldása végett méltóztassék a legszigorúb­ban megtiltani, hogy a mezőgazdasági munka­idő tartama alatt a férfi- és a női munkások közös helyiségben legyenek elhelyezve és el­szállásolva. Az ilyen munkára való elmenetel, amelyre a nyomor, a szükség kényszeríti azt a földmivesembert, nagyrészt úgyis magáiban rejti azt az állandó nagy veszélyt, hogy a csa­ládi élet és az erkölcsi felfogás crős^ támadás­nak van kitéve, nem szabad tehát még 1 fokozni ezt a veszélyt. Nem nagy, mélyreható refor­mok ezek, azonban olyan apró, de mégis nagy­jelentőségű dolgok, amelyeket a mindennapi élet megfigyelése vetett felszínre és amelyek orvoslására a mezőgazdasági munkásság élet­viszonyainak, anyagi és erkölcsig érdekeinek megóvása végett feltétlenül szükség van. Megnyugvással látom, hogy a földmivelés­ügyi minister ur tárcája körében felmerülő közgazdasági és szociális problémák iránt nem csak kiváló érzékkel rendelkezik, hanem azo­kat szerenesés kézzel megoldja, vagy megol­dani törekszik, miért is vele szemben a legna­gyobb bizalommal vagyok és a földmivelésügyi tárca költségvetését a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb­és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársunk rámutatott arra, hogy az a földkataszter, amely ma még érvényben van, milyen igazságtalan. Teljesen osztom ezt a felfogását, mert hiszen ez a földkataszter az adózás alapja és mert ezt a katasztert igazság­talanul állapították meg annakidején, termé­szetes dolog, hogy az arra felépített adózási rendszer is igazságtalan. Még ma is vannak megyék, országrészek, ahol a földkataszter ugy maradt meg, ahogy annakidején megállapítot­ták, olyanformán, hogy a földbirtokosnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom