Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Äz országgyűlés képviselőházának 16 elsőrendű földje alacsonyabb osztályba, a kisgazdáé magasabb osztályba van besorozva. Ezt a nagy igazságtalanságot igen sok helyen meg lehet találni az országban és ebből szár­mazik az a körülmény, hogy a kisgazdák arány­lag több adót fizetnek földadóban is, mint fizetnek a nagygazdák. Ennek kiküszöbölése tehát szociális szempontból és a hlelyes, egyenlő teherviselés szempontjából feltétlen szükséges volna. A t. előadó ur nincs megelégedve a föld­mivelésügyi költségvetéssel, bár konstatálja, hogy nagy haladás történt az előbbi időkhöz képest. Én is konstatálom, hogy itt igen nagy haladás van, mert azt látjuk, hogy a föld­mivelésügyi tárca előirányzata 9,935.320 pengő­vel több, mint az előző esztendőben volt. A köz­ponti igazgatás is többe kerül, mint amennyibe azelőtt került, és uj kiadások is vannak felvéve a költségvetésbe; igy például »A világ mező­gazdasági termelése« című munkára 38 000 pengő, a külforgalmi bizottság költségeire 50.000 pengő, az országos közgazdasági alap szubvenciójára 100.000 pengő. Itt szép emelke­dések vannak. Az urak azt mondják: ez természetes, ag­rárország vagyunk, ne sajnáljuk a pénzt ettől az osztálytól, ettől a kategóriától. Én nem is sajnálom. A kérdés csak az, vájjon az erre a célra fordított összeg az államon keresztül he­lyesen használtatik-e fel; a kérdés az, hogy agrárberendezésünk olyan-e, hogy az egyetemes nagy népérdekeket szolgálja-e _ és hogy ezeken az általános népérdekeken kivül különösképen szolgálja-e kellőképen annak a nincstelen földmives népességnek is az érde­keit, amely ezt a földet megműveli, fentartja, táplálja, élteti, túrja, termékenyíti. Felszólalá­somban ez a döntő szempont az én számomra; döntő szempont, mert abból a szempontból kell. hogy nézzen Magyarország agrárberendezkedé­seit, vájjon az agrár mezőgazdasági népesség. milyen szociális helyzetben van, milyenek a körülményei, milyenek a viszonyai. Hiszen azt látjuk, hogy a végrehajtott földreform nem hozott nagy eltolódást a bir­tokviszonyokban; azt látjuk, hogy a végrehaj­tott földreform nem segített^ a nincstelen mező­gazdasági népesség sokaságán; az látjuk, hogy az ezzel parallel akció, az úgynevezett házépi­tési akció is többé-kevésbbé kátyúba jutott vagy nem megy abban a tempóban, amint men­nie kellene. Szóval a mezőgazdasági népesség sorsa,, helyzete nem jó. Itt vannak a kötött birtokok, a hitbizomá­nyok, itt terpeszkednek, ráfeküsznek az ország egy-egy területére, ugy, hogy ezeknek a birtok; testeknek területén a népesség nem jut uj munkaalkalmakhoz, nem jut ahhoz az életlehető­séghez, amelyhez jutnia kellene. Az általános vita során részletesen rámutattam, erre a kér­désre — itt csak utalok rá — és javaslatot is terjesztettem be a hitbizományok és a kötött birtokok megszüntetésére. Ezt a javaslatot a Ház természetesen elvetette. Ugyan nem is le­het ezt természetesnek mondani, mert hiszen sokak szerint, igen sok közgazdász szerint és főleg nagyon jó polgári szociálpolitikusok sze­rint is, egészséges mezőgazdasági népesség és a mezőgazdasági termelésnek helyes, céltudatos, tökéletes belterjes kialakulása addig alig lehet­séges, amig itt a kötött birtokok és a hitbizo­mányok meglesznek. A statisztikai adatok szerint ma a mező­gazdasági népesség Magyarországon a követ­kezőképen oszlik meg: őstermeléssel 2,126.683 lélek foglalkozik, ebből férfi 1,494.403, nő pedig '.. ülése 1928 április 27-én, pénteken. oM 632.280. A, statisztika szerint Magyarország kereső népességének 56%-a őstermelésből él, a mezőgazdaságban foglalkozik. A mezőgazda­sági nincstelen munkások számát másfél mil­lióra lehet tenni, ebben az országban tehát másfél millió olyan ember van, aSinek nincs földje. Jól tudjuk, hogy vannak kisgazdák, két­három holdas földbirtokkal. Jól tudjuk, hogy ez a népesség is nagyon számos, igy tehát a mezőgazdasági népességnek nagy rétege nin­csetlen szegény emberekből áll, akiknek viszo­nyai nagyon rosszak, nagyon silányak, akik­nek munkaalkalma kevés, kereseti lehetősége ritka és keresete — ha van — nagyon alacsony. Itt van" előttem az 1927, évi kimutatásnak egy másolata, ahol fel vannak sorolva a külön­böző megyékben a különböző munkabérek a legfontosabb mezőgazdasági munkaidényben. Ha ezt kezembe veszem, azt látom, hogy a leg­fontosabb munkaidényben, tehát június, július és augusztus hónapokban: 2 pengő 50 filléír, 3 pengő, 3 pengő 20 fillér a kereset; a 4 pengős kereset alig fordul elő. (Farkasfalvi Farkas Géza: Valószínűleg földet is kap az a mező­gazdasági munkás, azért kap csak ennyit.) Ez csak egyes helyeken van meg, ez sem általá­nos. A helyzet azonban az, hogy a bérek nagyon alacsonyak. Tény az, hogy a férfiaknál 2 pen­gős és a nőknél az 1 pengő 60 filléres napszám, amelyet a mezőgazdasági munkásoknak adnak, borzasztóan lerontja a magyar népesség szine­jayát, a mezőgazdasági munkásnépet. Minden bajnak az okát, a tüdőbajt, a halálozási arány­számot, a betegségek egész sorát, s a tudatlan­ságnak nagy mértékét abban kell keresni, hogy ilyen rettenetesen alacsonyak a napszá­mok, ilyen rosszak a kereseti viszonyok, s ez az oka annak, hogy a mezőgazda-sági népesség, a dolgozó népesség, a munkás népesség ilyen rossz viszonyok között van. (Esztergályos János: Mit érdemel az a gazda, aki 1 pengő 60 filléres napszámot ad?) Itt van előttem egy frissebb szerződés is, amelyből szintén mutathatok be adatokat. Kaposvárott és környékén az aratási munkák­kal kapcsolatban a következő munkákat kell elvégezni a következő feltételek mellett: a nyi­risi gazdasági kerületben a gazdasági szerződés 16. pontja szerint az aratók 14 napig kötelesek dolgozni, a férfiak 1-50 pengős, a nők pedig 1 pengős napszám mellett. Képáson négy ka­tasztrális hold vetett takarmányt kötelesek kaszaerőnként betakarítani, felszárítani és bog­lyákba rakni katasztrális holdanként 3 pen­gőért, Ezt a munkát egy ember semmi körül­mények között se tudja elvégezni három napon belül. A ráczegresi ura dalomban három 'ka­tasztrális hold vetett takarmányt kötelesek kaszaerőnként levágni és betakarítani ugyan­csak 3 pengőért katasztrális holdanként. Az uj­falusi gazdaság őszi-tavaszi munkára kötelezi az aratómunkásokat napi 1 pengő 60 filléres napszám és élelmezés mellett. Ezek a gazda­ságok kivétel nélkül a Kaposvári Mezőgazda­sági és Ipari rt. bérletei. (Mayer Já^ios fÖld­mivelésügyi minister: Nem ott kellett volna ezt panaszolni, hanem nálam.) Majd rátérek arra is t. minister ur, hogyan tetszett vissza­utasítani a panaszokat! (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kaptak földet és legelőt azok a munkások 1 ?) Ennek a részvénytársaságnak 40.000 hold bérlete van. Újkígyóson a Wenckheim uradalomban épen a múlt héten kerestek 150 munkást, s napi 1 pengő 20 fillért ígértek nekik. (Forster Elek: És ellátást. — Esztergályos János: Hogyne! Kenyeret is adnak, meg sza­lonnát is! Meg 1 pengő 20 fillért is! . Ez csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom