Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 37Ô skáláját jelenti a munkáSTa nézve. (Ugy van! Ugy van!) A késedelem oka szerintem a szervezetben van, mert a nép által nag-yon találóan szovjetbiróságnak elnevezett társasintézmélny nehézkes, mert nem hivhátó össze akármikor, tekintettel arra, hogy egyszer a munkiaadó, másszor a munkások képviselője nem ér rá. De erre az intézményre, szerintem — amely csak felesleges költség-eket okoz — nincs is szükség. A szolgabíró vagy főszolgabíró mellett működő ülnökök legtöbbször csak az unatkozó benevolus auditorok szerepét töltik be s a felelősség általában a szolgabiróra hárul, aki — meg vagyok róla győződve — ha egyedül járhatna el, több g-ondot fordítana, jobb meggondolással hozná a határozatot. (Esztergályos János: Ahová szolgabíró lép, hét évig nem nő fü! — Zaj a jobboldalon.) De ezeknek az ügyeknek természete sem olyan, hogy itt egy egész tanácsot kellene foglalkoztatni miattuk, mert ezeknek az ügyeknek az elintézésénél nem annyira a szigorú jog', hanem a természetes ész, és a sziv kell, hogy játssza a főszerepet. Köztudomású, hogy a közigazgatási 'hatóság-oknak kö;telességévé van téve a munkásügyek soronkivüli elintézése, minthogy azonban :a gyakorlatban ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy ennek a rendeletnek a legszigorúbban érvényt^ szerezni méltóztassék, sőt tovább menve, méltóztassák utasitani a (közigazgatási hatóiságokat, hogy a panaszok beadásától számított 15 nap alatt minden esetben tüzzélkí ki a tárgyalásokat és az eljárást legkésőbb a panaszok beadá sától számított három hónap alatt fejezzék be. (Élénk helyeslés. — Simon András: Az is hosszú idő! Harminc nap alatt! — Pintér László: Harminc nap alatt be lehet fejezni! — Ugy van! Ugy van!) A törvényhozásnak is, akkor, amikor ezeknek az ügyeknek elintézését a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta, az volt az intenciója, hogy ezelki soronkivüt és haladéktalanul nyerjenek elintézést. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a közigazgatási hatóságok késedelmessége folytán a munkások hónapok, sőt évek multán jutnak csak megszolgált követelésükhöz, mig hogyha ezeknek az ügyeknek elintézése a kir. bíróságok hatáskörébe tartoznék, ugy sokkal előbb jutnának követelésükhöz. Kedvezőtlenebb helyzetben van tehát az a munkás, aki a törvény által előirt alakszerű szerződés mellett lép munkába, mint az, aki alakszerű szerződés nélküli követelését a rendes bíróságnál kénytelen érvényesíteni. A jogszolgáltatás egyöntetűségének biztosítása céljából szükségesnek tartanám, hogy a földmivelésügyi ministerium által kiadott elvi jelentőségű határozatok és döntések esetrőlesetre közzététessenek az alsóbbfoku közigazgatási hatóság számára, akár a Földmivelési Értesítőben, akár pedig más hivatalos lapban. Nem egy, hanem több esetet tudok felsorolni, hogy a legegyszerűbb kérdésekben is ellentétes álláspontot foglalnak el az alsófoku hatóságok, mint a földmivelésügyi ministerium elvi álláspontja. Itt van egy példa. Annak a kifejlődött és kijegecesedett joggyakorlatnak ellenére, hogy a megszolgált munkabér nem esik a kártérítés fogalma alá s hogy az összegre való tekintet nélkül a közigazgatási hatóságnál érvényesíthető, akadnak elsőfokú hatóságok, sőt még másodfokú hatóságok is, amelyek szórói-szóra azt mondják (olvassa): »így kellett határoznom és a munkásokat követelésükkel a rendes bírósághoz utasítanom, mert a gazdasági munkák teljesítésére leszerződött munkások száz aranykoronát meghaladó követeléseinek megítélésére a járás főszolgabírójának illetékessége az 1898 : II. te. 72. §-a alapján nincsen.« A földmivelésügyi ministeriumnak kellett ráolvasni a jogszabálysértést az alsófoku hatóságokra és utasitani őket. hogy járjanak el érdemlegesen, mert akkor, ha megszolgált munkabérről vagy cselédbérről van szó, ennek a megszolgált munkabérnek vagy cselédbérnek érvényesítése összegre való tekintet nélkül a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, annyival is inkább, mert ezek a munkások alakszerű szerződés alapján léptek fel égi érvényesítették követelésüket. A jogsérelem tehát orvosoltatott a földmivelésügyi ministerium által, azonban, mig ez az orvoslás megtörtént, addig épen egy esztendő telt el s az a 32 munkás egy éven keresztül várta megszolgált keresményének kiadását. Az ilyen eseteknek szórványosan való előfordulása is nagyban veszélyezteti a jogbiztonságot, de ez a kisebbik baj, hanem veszélyezteti nagyon sok kisexisztencia megélhetését, aminek pedig káros hatásai kiszámíthatatlanok. A földmivelésügyi ministerium által kiadott 2000/1898. F. M. számú s jelenleg- is még érvényben lévő eljárási szabályzatnak van egy pontja, nevezetesen az illetékességre vonatkozó pontja, amely nagyban megneheziti a munkások követeléseinek érvényesítését, sőt némelykor illuzóriussá teszi. Ez a szakasz, a 165. § a következőképen rendelkezik (olvassa): »Azon vitás ügyekben, amelyek kihágási üg-gyel kapcsolatban nincsenek, vagy amelyekben a panaszos a magáninditvány megtételéről lemondva, követelését nem a kihágási eljárás során kivánja érvényesiteni, az a hatóság illetékes, amelynek hatósága területén a szerződés teljesíttetik vagy teljesítendő volt.« A most felolvasott szakasz szerint tehát a munka teljesítésének helye szerint igazodik a hatóságok illetékessége. Nagyon sokszor megesik, amint épen egyik t. képviselőtársam mondotta, hogy olyan helyeken kell neki megindítani az eljárást, ahol ennek a munkás jogvédő irodának kiépített szervezete nincs. Ilyenkor ez a munkás rákényszerül arra, hogy tőle távoli helyekre utazgassák a panasz megtétele, majd később a tárgyalások ellátása végett, tehát még pénzt és időt kell áldoznia, csak azért, hogy hozzájuthasson követeléséhez. Az eljárási szabályzatnak az illetékességre vonatkozó része szerintem oda volna módosítandó, hogy az eljárás lefolytatására nemcsak a munka teljesitési helye szerinti, hanem a szerződött műnk ástok többségének lakhelye szerinti hatóság is illetékes legyen. Nemcsak az ipari illetékességet értem, mert hiszen az 1898 : II. te. 6. §-a azt mondja, hogy a munkásszerződések megkötésére és irásba foglalására ugyanezek a hatóságok, tehát a munka teljesitési lielye szerinti és a munkások többségének lakóhelye szerinti hatóságok illetékesek. Igazságos volna tehát, hogy adjuk meg a gazdaságilag gyengébb félnek ugyanazt a jogot, mint amilyen jogot a gazdaságilag erősebb fél élvez a kizárólagos illetékességgel. A mezőgazdasági munkástoborzók fokozottabb ellenőrzésére hívom fel az igen t. minister ur figyelmét. (Mayer János földmivelés» ügyi minister: Most szabályoztuk ezt!) Sajna, még mindig vannak lelketlen kufárok, akik visszaélve a nép tudatlanságával és jóhiszemű-