Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

378 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. ami a vizimunkálatok végrehajtásához fűződik, de nem áll arányban azzal a nagy veszélylyel sem, amely a vizszabályozások késleltetése által a mezőgazdaságot és annak folytán a nemzeti vagyont fenyegeti. Az árvizek egyrészt évről-évre' nagy és értékes területeket tesznek hasznavehetetlenné, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) másrészt az árterületeken, legelőkön kinőtt takarmány az állatokat mételykórba ejti, és az ezen a vidéken elterülő községeknek évről-évre felbecsülhetetlen károkat okoz. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek az árvizsujtotta területeknek karmentesitése nemcsak az érdekelt községekre, hanem az általános mezőgazdasági szempontokra nézve is a legnagyob fontossággal és jelentőséggel bír. Az ármentesitést, vagy a partszabályozást szolgáló befektetés, bármily nagy legyen is, mindenkor meghozza a maga gyümölcsét, mert a rendszeres vizszabályozással csak a termőföldet szaporítjuk és a termelést fokozhatjuk. Én tehát arra kérem a belügyminister urat, hogy a vízi beruházásról szóló törvényjavaslatot minél előbb méltóztassék a törvényhozás elé hozni, mert egy rendszeresen előkészített és keresztülvitt vízszabályozási olyan erőssége az országnak, amellyel gazdasági életünk fejlődése elsősorban biztositható. Legyen szabad ez alkalommal külön felhívnom a minister ur figyelmét Dél-Zalának egypár községét és nagyon sok kisexisztenciáját pusztulással fenyegető Mura folyóra, amelynek vízszabályozási munkálatait a költségvetés nagyon kis tétellel, 57.000 pengővel honorálta, holott ezzel az összeggel még a legimminensebb veszély sem hárítható el. Nincs az országnak talán még egy annyira szeszélyes és rakoncátlan folyója, mint a Mura, amelynek megrendszabályozása végett a többszöri intervenció dacára, a szükséges intézkedések mindezideig nem történtek meg. Egész falvak folyton veszélyben, nem is említve azt, hogy az állandó partbeszakadások következtében annak az egyébként úgyis nagyon szegény népnek, amely a Mura partjai körül lakik, földje teljes veszedelembe jut. Legutóbb ez április havában künn az Országos Földbirtokrendező Biróság egy bizottsága a Mura melletti Egyeduta községben, ahol is a földbirtokreformmal kapcsolatosan kiosztott földek egy részének teljes megsemmisülését volt kénytelen konstatálni és egyben intézkedni, hogy az igényjogosultak födigényei más földterületek bevonásával nyerjenek kielégítést. Ugyanekkor közbiztonsági szempontból a Mura partján fekvő útnak áthelyezéséről is kénytelen volt gondoskodni, mert az alig egy évvel ezelőtt odahelyezett ut a pártszakadások következtében közveszélyessé vált. Ezek az intézkedések azonban szintén mind csak máról holnapra szólnak, mert a Mura folyó pusztításai olyan nagymérvűek, hogy talán fél év múlva, vagy árviz esetén három hónap múlva, a most kijelölt területek és kiosztott földek ismét a Mura fenekén lesznek. Képzelhető a parti birtokosok örökös félelme és aggódása, amikor állandóan annak a veszélynek vannak kitéve, hogy nagy nélkülözések árán összegyűjtött kis keresetükből megvett földjük veszendőbe megy. Kérnem kell a minister urat, hogy a Mura folyó közveszélyes pusztításainak megakadályozása céljából még a megígért vizberuházási törvényjavaslat beterjesztése előtt ezekről sürgősen gondoskodni méltóztassék, mert a költségvetésbe felvett kis összeggel azt a végzetes rombolást és pusztítást, amit a folyó végez, megállítani nem lehet. Ezután áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyara, a mezőgazdasági munkások helyzetére és azoknak jogi viszonyaira. (Halljuk! a baloldalon.) Általános közgazdasági viszonyaink leromlásának egyik természetes következményeképen jelentkezik az, hogy az előbb önálló gazdák és azok hozzátartozói közül mind többen és többen rákényszerülnek arra, hogy családi otthonukat elhagyva az ország különböző részein, sőt most már a külföldön is, mint, mezőgazdasági munkások, mint aratók, úgynevezett summások keressék meg a kenyerüket és' biztosítsák megélhetésüket. Vannak vidékek, amelyeknek községei igy kora tavasszal úgyszólván teljesen kiürülnek és csak annyi munkaerő marad bennük, amennyi a kis családi birtok megmunkálását épenséggel biztosítani tudja. A kezeim között lévő egyik statisztikai kimutatás szerint az, ország lakosságának 40%-át teszi ki a mezőgazdasági munkásság. A mezőgazdasági munkásság tehát a mi agrárállamunk dolgozó társadalmának olyan lényeges alkatrésze, hogy főfontosságu kérdés azok szociális védelmének kiépítése és az őket érdeklő kérdéseknek megoldása. Szociális szempontból nagyjelentőségű és fontos intézkedés a munkás-jogvédő irodák felállítása és az ingyenes jogvédelem megszervezése. (Helyeslés.) Magam is évek ói a már benne vagyok ebben a szervezetben és mint ityen, a gyakorlati ember szemével meglátott egynéhány észleletre akarom felhívni a mólyen t. minister ur figyelmét és ezáltal a munkásságnak, mint a gazdaságilag gyengébb félnek védelmét fokozottabb mérvben elősegíteni. A régi terminológia szerint az igazságszolgáltatásnak jónak és gyorsnak, a nrunkaberkövetelések behajtásánál pedig a legjobbnak és a leggyorsabbnak kellene lenni. Sajnos, ma nem egészen jó ez a jogszolgáltatás, ami pedig a gyorsaságot illeti, az meg épenséggel nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Szomorú jelenség, amely szintén csak, a mezőgazdasági viszonyok leromlásánál vezethető vissza, hogy az ujabb időben a gazdák mind többen és többen, ugyszólváu teljesen indokolatlanul tagadják meg a munkabérek kifizetését, a munkajárandóságok kiadását, úgyhogy én. mint egy ilyen vidéki szervezet vezetője, 1926 november óta tiz esetben mintegy 200—250 munkásnak képviseletében adtam be panaszokat különféle (közigazgatási hatóságokhoz, amelyek elintézése azonban csak nagyon lassan halad előre. Adatokkal is tudok szolgálni erre vonatkozólag: ^ 80 munkás képviseletéiben az egyik hatósághoz 1926 január 12-én adtam be painaszt, amelynek elintézése elsőfokon 1926 július havában történt; 32 munkás képviseletében 1926 szeptember havában adtam be panaszt, amely érdemlegesen az elsőfofcu hatóságnál 1927 szeptember havában nyert elintézést; 14 munkás képviseletében az egyik hatósághoz 1926 július havában adtam be panaszt, amely elsőifokon 1927 június havában nyert elintézést; 52 munkás képviseletében 1926 december havában adtam be panaszt, amely még mindig nincs elintézve. A munkás azért hagyja el otthonát és megy idegenbe, hogy télire való élelmét és tüzelőiét megkeresse és ha, akad munkaadó', aki bármely okból megtagadja a munkabérnek, munkajárandósájgnak kiadását, akkor annak a köizigazgatási hatóságnak azonnal a leggyorsabban kell segitségére jönnie, mert minden legkisebb késedelem a szenvedések és panaszok egész