Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161 a versenyt és főkép, ha megindul majd Oroszországból az export, a magyar búzatermelés igen válságos helyzetbe kerül. Egész mezőgazdaságunkat át kell tehát alakitani és olyan cikkeket kell termelni, amelyek jövedelmezőbbek; értem ez alatt az állattenyésztést, a baromfitenyésztést; értem alatta azt, hogy fel kell dolgozni a liszet félig kész áruvá és azt kell exportálnunk, valamint egész mezőgazdaságunkba racionálisabb gazdálkodást kell belevinni. (Simon András: Az állatra fizetett rá legtöbbet a gazda!) Csak rá kivánok mutatni arra, hogy a kormány külpolitikája mennyire befolyásolja a mezőgazdaságot és hiába fog a földmivelésügyi minister ur mindent elkövetni, hogy a belföldi termelést olcsóbbá tegye, ha ezzel párhuzamosan a külügyi és a kereskedelemügyi minister nem teszi ugyanazt. Előttem vannak az adatok, melyek a külkereskedelemre vonatkoznak s főkép az olasz külkereskedelmet érintik. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Épen ezért a mostani helyzet különösen alkalmas lesz arra, hogy felhasználják a kormánypárt képviselőig abban a tekintetben, hogy az itt levő olasz képviselőket informálják és felvilágosítást kérjenek tőlük, mi az oka annak, hogy amióta az olasz barátsági viszony fennáll, az olasz piac ilyen feltűnő módon elzárkózik a magyar búza exportja elől? így rá kivánok mutatni arra a nagy hírlapi kampányra, amely megindult a kormány sajtóirodáján keresztül, midőn az olasz barátsági szerződést megkötötték, hogy milyen óriási nagy jelentősége lesz ennek a magyar iparra, mezőgazdaságra és a többire! Azóta elég idő múlt már el, hogy ennek számszerű adatait is demonstrálni lehessen. És ha megnézzük ezeket a számokat, ezekből ép az ellenkező tűnik ki. Kitűnik az, hogy a behozatal Olaszországból feltűnően emelkedett, kivitelünk azonban ugyanilyen feltűnő módon csökkent. Amig például déligyümölcsben 1926-ban behoztunk Olaszországból 145.613 métermázsát, ez az 1927. évben 233.478 métermázsára emelkedett: Friss gyümölcsöt behoztunk 1926-ban 6087 métermázsát, 1927-ben már 7191 métermázsát. Rizst behoztunk 1926-ban 48.128 métermázsát és 1927ben 112.775 métermázsát. Rizs és főzelékfélét 1926-ban behoztunk 10.548 métermázsát, 1927ben 47.073 métermázsát. Nyersbőrt behoztunk 1926-ban 5165 métermázsa súlyút, 1927-ben 13.063 métermázsát. És igy folytatódik ez tovább. Ha most azt nézzük, hogy ennek ellenértékéül kivitelünk hogyan emelkedett s hogy kivitelünkben is megvannak-e ezek az eredmények, úgy szomorúan ép az ellenkezőjét állapithatjuk meg, mert amig mi 1926-ban búzából exportáltunk Olaszai szagba 193.413 métermázsát, ez 1927-ben 117.428 métermázsára szállott le; amig rozsban 1926-ban Olaszországba szállitottunk 107.791 métermázsát, 1927-ben 16.808 métermázsát szállitottunk Olaszországba; amig zabban szállitottunk 41.622 métermázsát, ez 1927-ben 36.116 métermázsára redukálódott és amig például olajos magvakban szállitottunk 1926-ban 21.724 métermázsát, ez 1927-ben 12.710 métermázsára csökkent. Egy számot kell tehát ebből kiragadnunk, hogy az olasz barátság óta búzaexportunk olyan nagyszerűen fejlődött, azt, hogy 1926-os 193.000 móterrmázsás kivite lünk 1927-ben 117.000 métermázsára szállott le. tehát olyan minimumra, amely minimumra . ülése 1928 április 27-én, pénteken. 373 majdnem azt lehetne mondani, hogy jóformán semmit sem exportálunk Olaszországba. (Jánossy Gábor: Közbeesik Jugoszlávia!) 1926-ban is közbeesett Jugoszlávia! Ugyanazok voltak a tarifák és semiféle változás ezen a téren nem történt, tudtommal sem tarifális változás, sem másféle nehézség nem merült fel. Mégis csak érdekes volna, ha a t. túloldali képviselők, akik olyan nagy _ éljenzéssel fogadták a Ház karzatán megjelent olasz képviselőket, a fehér asztalnál megkérdeznék őket, mi az oka annak, hogy Olaszországba irányuló kivitelünk olyan feltűnően csökkent és amikor ők a múlt évi 48.000 métermázsa rizzsel szemben behoztak 112.000 métermázsa rizst, mi az oka annak, hogy a megelőző évi 193.000 métermázsa búzánk helyett nekik csak 117.000-re van szükségük. Ha mi nem várhatunk támogatást külkereskedelmi mérlegünk feljavítására azoktól az államoktól, amelyekkel barátságos viszonyban vagyunk, hogy kívánhatjuk azoktól az államoktól, amelyekkel állandóan feszült viszonyban vagyunk, vagy azoktól, amelyekkel szemben ez a baráti viszony nem olyan nagy mértékben áll fenn. Nem is akarok rámutatni arra, hogy Cseh-Szlovákiával f

szemben, amely Magyarországnak egyik fő fogyasztó területe volt, amelyen a magyar liszt elhelyezésre talált, mennyivel rosszabbodott külkereskedelmi mérlegünk, de feltűnő a kivitel csökkenése Németország felé, amely valamikor a magyarországi lisztnek, húsnak, szarvasmarhának szintén fő fogyasztóterülete volt, ma pedig Németország felé alig megy ezekből az árukból valami. Természetesen mindezzel együtt jár az a. körülmény is, hogy a belső fogyasztás emeléséért kellene mindent elkövetnünk, mert mig a belföldi fogyasztás nem emelkedik és amig a belföldi fogyasztásban, az egy fejre eső kenyérfogyasztásban is csökkenés mutatkozik, addig nem lehet arról beszélni, hogy a mezőgazdaságban valami javulás állhasson be. Hiába termelnek a gazdák, ha nem lesz senki, aki elfogyassza terményeiket, aki azt a megfelelő árért meg tudja vásárolni. Én csak hivatkozom a statisztikának erre vonatkozó adataira, amelyek évről-évre feltüntetik, hogy a húsfogyasztás Budapesten és a vidéken is mennyire csökkent. Ujabban feltűnő a kenyérfogyasztás csökkenése, ami mind össze? függ azzal a nagy munkanélküliséggel, azzal a nagy keresetnélküliséggel, amely általában tapasztalható és szorosan összefügg azokkal az alacsony bérekkel, amelyekben részesitik azokat a munkásokat, tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akik nem arra gondolnak, hogy húst fogyasszanak, hanem akiknek gondot okoz, hogy 100—120 pengős keresetükből mikép tartsák el családjukat és igy miképen tudják a legszükségesebbeket megkeresni. Ez az alapja a mezőgazdaság fellendülésének. Elsősorban is arra kellene törkedni, hogy a belső fogyasztást emeljük és belső fogyasztóterületet létesítsünk, mert amig belső fogyasztó területet nem .teremtünk, hiába kísérletezünk azzal, hogy mezőgazdasági termékeinket külföldön tudjuk elhelyezni. Méltóztassék megengedni, hogy én ettől az általános jellegű kérdéstől, amelyet itt már eléggé megvilágítottak, némiképen eltérve néhány konkrét kérdést tegyek szóvá. Ezek közül az egyik kérdés a költségvetéssel kapcsolatos. A versenyfogadások megadóztatásából származó lótenyésztési alapra nézve volna néhány kérdésem a minister úrhoz. Nagyon célszerű volna, ha a Házat ez irányban tájé-