Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

374 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. koztatná. Az 1925/1926. évi költségvetéssel kapcsolatosan a minister ur olyan nyilatkozatot tett, hogy ezt az alapot mindenkor a zárszámadás során fogják kimutatni. Szeder Ferenc volt képviselőtársunk a költségvetés tárgyalásával kapcsolatosan a következőket mondotta. (Olvassa): »A totalizatőradó mindenkor a költségvetésbe beállított tételként szerepel. Ez az adó amióta megvan, minden költségvetésben jelentkezett.« Az 1924/1925. évi költségvetésben 1-9 milliárd koronával, a múlt évben pedig 1.888,000.000 koronával szerepelt ez az adó. A törvény itt világosan és félremagyarázhatatlanul intézkedik, amikor kimondja, hogy évenként a földművelésügyi minister a költségvetés beterjesztése alkalmával a törvényhozásnak előterjesztést tesz ezen alapról. A földrniveléstígyi minister ur erre vonatkozólag a következő kijelentést tette (olvassa): »Az elhangzott észrevételekre csak azt vágyok bátor megjegyezni, hogy a zárszámadások nyilvánosak és amennyiben a t. képviselő ur ezen tételek iránt érdeklődik, meggyőződést szerezhet magának azok helyességéről és indokoltságáról. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a totalizatőrből befolyó jövedelmek tisztán lóvásárlásokra és lótenyésztési célokra fordíttatnak. Az elszámolásnál mindez nyilvánosságra kerül és amennyiben ott szabálytalanságot tapasztal a képviselő ur, ott tegye meg az észrevételeit.« Az 1925/26. és az 1926/27. évi zárszámadásokban erről az alapról elszámolás nincs. A zárszámadások bevezető részében egyformán a következőket mondja (olvassa): »A kormány kezelése alatt álló alapok és alapitványok vagy

onálladéka ugyanazokból az okokból, mint amelyek az 1924/25. évi zárszámadást kisérő jelentésemben máz előadattak, ebben a számadási évben sem volt kimutatható.« Tehát a költségvetésben nem szerepelnek, viszont a zárszámadásban is arra történik hivatkozás, hogy nem mutatható ki. Ugyebár, nagyon célszerű volna, ha erre vonatkozólag felvilágcsitást kaphatnánk, mert az 1924/25. évi zárszámadáshoz csatolt jelentés 96. oldalán a következők foglaltatnak (olvassa): »Az 1924/25. évi költségvetési évig az 1915/16. évtől eltelt időszak alatt az alapok és alapitványok vagyona készpénzben, értékpapírokban és követelésekben stb. rendkívül nagy devalválódáson ment keresztül a korona értékének nagyarányú leromlása következtében. Ennek a következménye az, hogy az alapok és alapitványok pontos vágyónálladéka megállapítható és kimutatható nem volt s épen azért a legfelsőbb állami számszék a pénzügyministerrel tárgyalást folytatott abban az irányban, hogy az alapok és alapitványok 1924/25. évi kezelése és vagyona miként mutattassék ki a zárszámadási jelentés kapcsán. A pénzügyminister álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy az alapok és alapitványok kezelési eredményeinek a zárszámadás jelentésekbe való felvétele egyelőre mellőztessék, mert a változó értékű magyar koronában megfelelő átértékelés nélkül szerkesztett számadások nem nyújthatnak kellő képet az alapok és alapítványok kezeléséről és vagyonálladékáról. Feltétlenül szükséges az is, hogy az alapok és alapitványok fentartása a változott viszonyok között indokolt és egyáltalán lehetséges-e és nem kell-e azokat az alapszabályok szerint megszüntetni. Ez azonban nem eszközölLető előbb, csak akkor, amikor az alapok és alapitványok kezelése már állandó értékű pengőértékben foganatosíttatott és az alapok és alapitványok átértékelése már megtörtént.« A pengőértékre való kötelező számítást az 1925 : XXXV. te. rendeli el. Ennek dacára ezeknek az alapoknak a zárszámadásokban nyoma nincs' és én épen azért kérem a mélyen t. minister urat, tájékoztassa a Házat, hogy ezek az alapok hol vannak elszámolva. Ezzel kapcsolatosan szabadjon felhívnom a minister ur figyelmét arra a körülményre is, ami az úgynevezett versenyfogadó irodákban uralkodik. Bizonyára ismeretes, hiszen a napilapok is eléggé szellőztették az esetet, hogy a budapesti yersenyfogadó irodákban nagyarányú visszaélésre jöttek rá. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A visszaéléseket olymódon követték el, hogy nem a versenyekre ténylegesen eszközölt fogadások végösszegét jelentették be, hanem ennél lényegesen kevesebb összeget vallottak be, és ezen összegek után rótták le az adót, úgyhogy például az 1927. évi májusi versenyek alkalmával 83.950 pengő volt a tényleges fogadások összege, ezzel szemben csak 63.950 pengő után rótták le az adót; az ugyanazon évi októberi versenyeknél 127.250 pengő volt a tényleges fogadások összege, ennek ellenére 94.580 pengő után rótták le az adót; a novemberi versenyeknél 84.250 pengő volt a tényleges fogadások összege és csak 59.500 pengő után rovatott le az adó. Ezt az ügyet a pénzügyminister vizsgálat tárgyává tette, megindult egy nagy vizsgálat már 1927 október havában és hónapokig eltartott. A vizsgálat során bekérték e fogadóirodák fogadási könyveinek másolatait s azokból ténylegesen f megállapították, hogy nagyszabású visszaélés történt, amely visszaéléssel az államkincstárt nagy-nagy összegekkel kárositották meg. E vizsgálat eredményeként három ilyen fogadóiroda tulajdonosát megbüntették: mégpedig Abonyi Ödönt 600.000 pengőre, Bauer Aladárt 400.000 pengőre és Gyöngy Lajost 360.000 pengőre büntették; ezeknek az összegeknek fele adó, másik fele pedig büntetés. Nagyon érdekes az a nag-ylelküség, amelylyel ezen a téren találkozunk. Ha egy kereskedőnél megállapítják, hogy a forgalmiadókönyveik hiányos vezetése folytán az államkincstárt valami károsodás érte, akkor a pénzügyminister ur közege nyomban kirójja az illető kereskedőre annak az adónak a tízszeresét, és nem egy exisztenciát láttunk tönkremenni a> miatt, hogy ilyen adóknál, ilyen forgalmaidóknál — talán nem is tudatosan elkövetett^ talán csak járatlanságból keletkezett visszaélés folytán — kereskedőket súlyos milliókkal büntették meg. Mégis érthetetlen, hogy ezeket a foTgadóiroda-tuIajdonosokat a pénzügyigazgatóság csak egyszeri birságban részesítette és nem élt azzal a jogával, amelyet számára a törvény biztosított, hogy velük szemben kíméletlenül járjon el. Felvetődik az a kérdés: micsoda méltánylást érdemlő szempontok voltak azok, amelyek itt ilyen nagylelkűséget diktáltak, miféle méltánylást érdemlő okok voltak itt? Ez a vizsgálat egy hónapon keresztül tervszerűen, céltudatosan űzött csalásról rántotta le a leplet. Megállapította a vizsgálat, hogy itt nem a véletlen folytán, nem egy hibás kezelés, nem rossz ikönyvveztés következtében, hanem tervszerű csalási szándékkal kárositották meg az államkincstárt és ha véletlenül erre a csalásra nem jönnek reá, akkor ezt a csalást éveken keresztül folytatják és sok száz, esetleg sok millió pengővel kárositják meg az államkincstárt. A véletlen ezt az egész csalást napfényre hozta és most a pénzügyministerium és annak közegei, akik a vizsgálatot folytatták, ezt az