Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 361 termése jelentékeny fölösleget mutat és burgonyatermelése teljesen pótolja Magyarországnak eddigi odairányuló nagy bevitelét. Németország mezőgazdasági törekvéseiről és helyzetéről a külügyi társaság vendége, gróf Kánitz, volt porosz földmivelésügyi minister kimeritő adatokat hozott. Ezek szerint a mezőgazdasági helyzet ott is válságos, szinte katasztrofálisnak mutatkozik. A gazdák ott is követelik az adók leszállitását és adófizetési sztrájkkal fenyegetőznek, ugyanazzal, mint amitől Gaal Gaston t. képviselőtársam magyar relációban is fél. A németek a lengyel relációban az összeköttetések megszakítását követelik, minthogy azok reájuk nézve kereskedelempolitikailag teljesen meddők. Hacsak ennek a két országnak mezőgazdasági viszonyait látom, konstatálnom kell, hogy liszt- és gabonakivitelünknek forszirozását minden tekintetben abba kell hagynunk és át kell térnünk mezőgazdasági termékeink kivitelének mindenképen való előmozdítására, mégpedig azoknál a cikkeknél amelyek, mint a tejtermékek, baromfi és a vaj, külföldön kellő befogadásra találnak. Nem kívánok hosszabban kitérni itt azokra a reformakciókra, amelyek egyrészt gabonatermelésünk, másrészt állattenyésztésünk terén feltétlenül szükségesek. A mélyszántásu traktoroknak népszerüsitóse, a műtrágyának és a nemesitett vetőmagnak fokozottabb állami támogatással való elterjesztése ma már közszájon forog, ha a gyakorlatban még nincs is meg annyira. De állattenyésztésünk terén a nemes anyagnak a községek és közületek számára hozzáférhetőbbé tétele feltétlenül szükséges, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, amint az eddig bekövetkezett. A baromfitenyésztés terén, amelyről az igen t. előadó ur is megemlékezett és mások is annyiszor megemlékeznek, csak azt a szomorú helyzetet kell konstatálom, hogy hatmillió darabbal kevesebb tojást vittünk ki 1927-ben, mint a- megelőző esztendőben és az 1928-ról szóló jelentés szintén igen elszomorító. Ez az azt hiszem 1,200.000 pengőben beállított összeg ennél a címnél feltétlenül kevés akkor, amikor látjuk Amerikának ezen a téren fejtörekvő óriási reformmozgalmát, amikor tudjuk, hogy nálunk a baromfitenyésztés terén egy erőteljes vérfelfrissitésre, uj anyag behozatalára, hoszszabb lejáratú kamatmentes kölesönnek adására van szükség, egész baromfiállományunk anyagának olyan rekonstruálására, amely különbséget tesz egyfelől tojás-tojó tyulkok, másfelől pedig 'szaporodásra való tyúkok között. Ezen a téren iá helyzet egyáltalában nem kielégítő ma Magyarországon, ugy annyira, hogy az Összes idevágó jelentések azt mondják, hogy az Oroszországból nyugat felé irányuló tojásexport lassanként teljesen kiszorítja a magyar tojást. Eá kell mutatnom arra is, hogy ma már a tojás exportjának egyik alapfeltétele az, hogy súly ezerint menjen az, ennélfogva marosak ezért is — sajnos — a versenyt nem tudja megállani a kicsi és könnyű magyar .tojás exportja. Hogy a vetőmagvak terén is reformra van szükségünk és azok népszerűsítése szükséges, arra most hosszabban nem terjeszkedem ki, mert beszédem hátralévő részében tisztán ezzel a kérdéssel és a termelési szövetkezeteknek ezen a téren való szereplésével kívánok foglalkozni. Csak rá akarok mutani röviden arra, hogy dohánytermelésünk terén sem tudunk lépést tartani a külföldi igényléssel, mert érthetetlen módon forszírozzuk azt a régi recipét, hogy nekünk nagylevelü fekete és erős dohányt kell produkálnunk, amikor látjuk és tudjuk, hogy a világ mind finomabb és mind világosabb levelű, mind könnyebben felhasználható dohánynak vásárlását forszírozza. Ilyen körülmények között, amikor látjuk, hogy egyfelől kereskedelmi relációnk, másfelől, ezeknek a cikkeknek kelendősége a belterjes gazdálkodásra kívánja a fősúlyt helyezni, az elé a rettenetes dilemma és kétség dió kerülünk. hogy vájjon lehetséges-e a mai termelési feltételek és viszonyok között mégis előbbre vinni a belterjes gazdálkodást Magyarországon. Lehetséges-e belterjes gazdálkodásra törekedni akkor, amikor minden adat és minden gyakorlati eredmény a belterjes gazdálkodás lassú csődjére mutat és arra, hogy a gyakorlati gazdák itt is, sajnos, a belterjes gazdálkodásról mindjobban a külterjes gazdálkodásra térnek át. Sagave, a német agrárpolitikus, de gróf Kánitz is itt tartott előadásában, a német belterjes mezőgazdasági gazdálkodás szomorú képét festette meg és azt mondotta, hogy a német mezőgazdaság 80%-a ma máj*, — sőt három év óta — passaiv és ebben látják őt is, és ebben kell látnunk nekünk is a mezőgazdaság tulaj dónképeni nagy válságát. Ma még olyan óriási a gabonatermelési költség az intenzív művelés mellett, hogy az egyáltalában nem rentábilis. Mit tegyen tehát a gazdaf Milyen _ rentábilis termelésre térjen át a mezőgazdaság, amikor látja, hogy minél intenzivebben gazdálkodik, annál kisebb tiszta eredményt tud produkálni, a nem intenzív gazdálkodás pedig olyan nemzetgazdasági kárt jelent az országra, amelyet mindenképen el kellene kerülni. Ami a mai gabonatermelési költségeket illeti, arról számos kimutatást készítettek és számos számítást végeztek az utóbbi időben. Dr. Badics Ferenc igen érdekes összeállításban mutatja ki, hogy az összes termelési költségünk holdanként 225-71 pengőt teszi ki, ami tekintettel arra, hogy a számítás alapjául egy katasztrális holdon 8 métermázsa gabona kitermelését veszi, egy métermázsánál 28-21 pengőt jelent. Ha nem számítom a föld értékéért és a termelésben résztvevő tőkéért a kamatot, akkor ez az összeg 52 pengővel csökken, tudniillik egy holdra, 8 métermázsa termést véve» mindig egy holdon, egy métermázsa termelési költsége 6-50 pengővel csökken. Végeredményben tehát egy métermázsa búza előállítási költsége ezen számítás szerint, nem számitva a földet és a tőkét, amelyet felhasználnak, 21*60 pengőt jelent. Tekintettel pedig arra, hogy nem valószínű, hogy a mai búzaárak hosszabb ideig lehetők legyenek, egy 21-60 pengős termelési költség a föld értékének és a termelésben levő tőkének kamatait nem számitva, eklatánsán és világosan bizonyítja, intenzív gazdálkodás mellett történő gabonatermelés szomorú eredményeit. Ilyen körülmények között csak természetes és érthető, hogy elsőrendű, nagy gazdák ma már az intenziv gazdálkodásról az extenzív gazdálkodásra térnek át. (Egy hang a jobboldalon: Sajnos, igy van.) Elek István, egyike a legelső magyar gazdáknak, aki fejér; megyei birtokain elsőrendű eszközökkel kitűnő eredményeket tudott elérni, a Köztelekben és más lapokban közzétett számadásai szerint az intenziv és kevésbé intenziv gazdálkodás pénzügyi eredményeinek elrettentő példáját mutatja ki. Szerinte egy ezerholdas birtok, amely csak kalászost, takarmányt és tengerit termel, sertést és marhát hizlal, magyar holdanként 110 pengő rezsivel dolgozik, mig egy három51*