Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

362 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. ezerholdas, teljesen intenzív gazdálkodással kezelt birtok, amely 330 holdon cukorrépát termel, 200 tehenet tart és disznót hizlal, a 110 pengős rezsi helyett 200 pengő rezsivel dolgozik. Ez olyan adat, amelyet egy gyakorlati és el nem fogúit gazda tett közzé a lapokban s amelyet számtalan más, H ezekben a körökben közétett számítás megeró'siteni látszik, és ha minimális eltérések lehetnek is, azt az általános elvet, hogy a mai termelési viszonyok között az intenziv gazdálkodás mind kevesebb jövedelmet biztosit, megdönteni nem lehet. (Csontos Imre: Mi lehet az, oka?) Ezért tehát a földmiveléisügyi kormánynak fokozott (figyelemmel kell ezeket a kérdéseket szem előtt tartania -és miután a közérdek egyenesen és határozottan az ellen szól, hogy az intenziv gazdálkodásról újra az extenzív gazdálkodásra térjünk át, vizsgálnia kell azokat az orvosszereket és azokat az. eszközöket megragadni, amelyek az intenziv gazdálkodás útjait megtisztithatják. T. Ház! Csontos igen t. képviselőtársam azt a közbeszólást kockáztatta meg, hogy mi lehet ennek az. oka. Én anélkül, hogy erre közelebbről rátérnék, és anélkül, hogy gondolatolvasó volnék, mindjárt megfelelek erre azzal, hogy ő valószínűleg a vámokban látja ennek okát. (Csontos Imre: Dehogy! Egészen másban!) A vámkérdiás olyan matéria, amelyet az idő rövidsége folytán;, sajnos, 'nem taglalhatok. Ki kell azonbian jelent énem, hogy, bár magam is földbirtokos és gazda vagyok és bár súlyát érzem, a vám oknak, a magyari mezőgazdaságnak nem egy terén, a kérdés alapos tanulmányozása és mérlegelése folytán mondhatom, hogy azok a túlzott feltevéseik, mintha a vámok által a mezőgazdaságra ráhárított terhek olyan mértékűek volnának, mint azt sokan fel akarnák tüntetni, határozottan túlzottak. S én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy mi, akiknek össze kellene fognunk a mezőgazdaság érdekeinek minél harmonikusabb támogatására, túlzásokkal nem szolgáljuk saját ügyünket, hanem azoknak szolgáltatunk fegyvereket, akik épen ezeknek a túlzásoknak kihasználásával és kihegyezésével el akarják tüntetni azután azokat a valódi hátrányokat, amelyek alatt ezen oldalról kétségtelenül szenved a magyar mezőgazdaság. Hogy milyen más orvosszerekre gondolt még Csontos t. képviselőtársam, arra, gondolatolvasó nem lévén, természetszerűleg nem terjeszkedhetem ki. (Csontos Imre: Kár! Onnan szeretném, ha jönne!) T. képviselőtársam! A világosság mindig a többség oldaláról szokott jönni. (Derültség.) De kétségtelen, t. Képviselőház, hogy ennek olyan számtalan oka van, amelyeket egy eredőre visszavezetni lehetetlen. Előbb hallottam egy barátomtól egy igen érdekes adatot, hogy a magyar búzának külföldön való érvényesülése útjában épen az a legnagyobb akadály, amire Csontos igen t. képviselőtársam utalt, — amint egy rövid^ jelentésből olvastam — pártjának^ tegnapi értekezletén, hogy tudniillik sok kézen megy keresztül a gabona, amig a fogyasztóhoz jut őrlemény alakjában. Ez az én igen t. külföldi barátom, mutatott ma nekem egy igen érdekes malomérdekeltségi levelet, amelyet egy Passau melletti malomtulajdonos körlevél formájában bocsátolt ki az osztrák és német fogyasztókhoz »t. háziasszony« mesrszólitással, s amelyben azt mondja, hogy ő abban a kedvező helyzetben van, hogy a világhírű és évszázados múlttal és hírnévvel biró magyar gabonát feldolgozva bocsáthatja^ az, osztrák és német fogyasztók rendelkezésére, természetesen sokkal kedvezőbb összegért, mintha Magyarországból liszt formájában exportálnák azt. Ebből is le kellett volna vonni egy tanulságot, igen t. képviselőtársam, azt, hogy ezt már a földmivelésügyi kormánynak kellett volna tudnia és ki kellett volna kutatnia, és a magyar kormánynak lett volna kötelessége, hogyha más formában nem lehet, — természetesen nem saját neve alatt — szerezzen külföldön egy olyan malmot, amely a magyar gabonának ott való feldolgozásával és a gabona- és lisztvámja közötti differenciának Magyarországra nézve kedvezőbb felhasználásával . a magyar őrleményeket a külföldön is hozzáférhetővé tehesse. Mármost rátérek beszédem másik részére, az értékesítési problémára. A szövetkezetek vannak hivatva ennek az értékesítésnek vezető képviseletére. Aki a mezőgazdaság ügyét szivén hordja és átérzi jelentőségét annak, amire előbb utaltam Csontos képviselőtársammal kapcsolatban, hogy az altruista eszmének a mezőgazdasági értékesítés terén minél nagyobb teret kell hódítani, annak me

g- kell értenie azt, hogy a szövetkezet tiszta és nemes gondolatát mindennemű üzérkedési homálytól meg kell tisztítani. Nem cseleikszeneik helyesen azok, akik a szövetkezés leple alatt megtűrnek olyan kereskedői és sok kézen keresztülmenő, sok hasznot lecsapoló működést, amely egyfelől diszkreditálja és értékétől fosztja meg a szövetkezet nemes gondolatát, másfelől aláaknázza a már amúgy is aláaknázott magyar mezőgazdaságot. T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy Erdélyi t. képviselőtársam e pillanatban nincs jelen, aki mint nem ellenzéki, megdöbbentő adatokat tárt elénk egy reggeli lapban a legutóbbi napokban. Azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy 80 millió pengő állami pénz van eddig a szövetkezetekbe belefektetve:, amivel természetszerűleg bizonyára nem azt akarta mondani, hogy az a 80 millió pengő egészében el is veszett volna. Ennek tulajdonitható talán, hogy Bud pénzügy mi nister ur hónapok óta hirdeti az, eddigi szövetkezeti gazdálkodás megszüntetésének parancsoló szükségességét, egy uj szövetkezeti törvény megalkotását, amelynek elhalasztásáról azonban az a különös hír kelt szárnyra a legutóbbi napokban, állítólag igen beavatott forrásból, az Est hasábjain, hogy tekintettel arra, hogy az eddigi szövetkezetek működése világosan nem konstatálható és ott az elvesztett összegek számszerűleg határozottan megállapitva nincsenek, a szövetkezeti törvénynek megalkotását el kell halasztani mindaddig, amig* a status quo, a jelenlegi helyzet felderítve nincsen. Ez mindenesetre azért szomorú, mert ugy látszik olyan szövevényes ez a helyzet és olyan munkát és számításokat igényel, hegy az a négy-öt hónap, amely Bud pénzügy mi nister ur első kijelentése óta eltelt, nem volt elegendő ennek a szövevénynek kibogozására és az, ezt elborító homály felderitésére. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy felbecsülhetetleín kárt okozott egész mezős-azdaiságunknak ennek a termelési és értékesítési szövetkezeti politikának egészségtelensége. (Zaj a Hzélsőbaloldalon.) Tiz esztendő kapkodása épen akkor, amikor a magyar közgazdasági élet és a magyar mezőgazdaság legkritikusabb éveit élte, tiz esztendő meddő próbálkozásai nem csupán annyi kárt jelentenek, hogy milliárdok és milliárdok pusztultak el a magyar pénzből, de elfecsérelt óriási erőt, olyan erőt, amelyet helyes szervezésre, felhasználva, nagyszerűen