Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

340 'Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. magasabb összeg-ben kalkulálják, mint ahogy azokat tényleg kifizetik. De ha már az állam munkát ad, akkor elsősorban az államnak erkölcsi kötelessége gondoskodni arról, hogy azokban az üzemekben, amelyekben dolgoztat, vagy másoknak munkát juttat, a megfeszített munkával dolgozó munkások legalább tisztességes munkabérekhez jussanak. Ezt a i kereskedelemügyi minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlom, mint akinek tényleg módja van bele szólni a kérdésbe, mert hiszen az állam a legnagyobb megrendelő. Méltóztassék ezeket az eseteket szem előtt tartani és ezeknek az embereknek a helyzetén segíteni. Végül még azt kell szóvá tennem, hogy a kőbánya vállalkozók egymással kartellben vannak; itt tehát szervezkedési szabadságról szó sem lehet, mert fekete listát vezetnek azokról a munkásokról, akik tűrhetetlen helyzetüket panaszolják és sok egyéb eszköz igénybevételével tűrhetetlenné teszik a munkásság helyzetét. Nemcsak ebből, de más egyéb szempontból is a szervezkedés szabadságának törvényes^ biztosítását követelik. Ha szabad kartellt csinálni a bányatulajdonosoknak, szabad mindenféle kapitalista és minden más társaságoknak a maguk jogos érdekeinek megvédése céljából szervezkedniök, gyülésezniök, akkor ezek a szegény emberek is kaphassák meg törvényes védelmüket és a jogot arra, hogy szervezkedésükkel helyzetüket legalább tűrhetőbbé tegyék. Ezeket akartam ezzel a rovattal kapcsolatban a minister ur nagybecsű tudomására hozni és kérem ezekre vonatkozólag szives intézkedését. Egyébként a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Gck:a: T. Ház! Az általános vita alkalmával, nem különben a belügyi tárcánál már rámutattam a kőbányamunkások szomorú helyzetére. Bámulom előttem szólott t. képviselőtársam bátorságát; hogy mit fog ezért kapni, nem. tudom, de mindenesetre amit kap, azt becsülettel megérdemelte'. Én itt csak egyet tartozom kijelenteni és csak ezért szólalok fel. Azok után, amiket a minister ur a kollektiv szerződésekkel kapcsolatban kijelentett, ; nem sokat várok abban a tekintetben, hogy ezeknek a szerencsétlen, mondhatnám rabszolgasorsban sínylődő munkásoknak helyzete valamit is javuljon. A minister ur tegnap kijelentette, hogy nem fontos előtte az, ! hogy a munkások és munkáltatók kollektivsízerződéses viszonyban vannak-e. (Herrmann j Miksa kereskedelemügyi minister: Nem ezt . mondtam!) És amint a minister ur az állami ! munkásoknak egy magánvállalat részére való átadását igen jó és helyes dolognak tartotta, épen ugy nem csinál lelkiismeretfurdalást a minister ur magának akkor, amikor j a kőbányamunkásokról van szó, amikor meg • méltóztatnak kötni azokat a szerződéseket a j kőbányatulaj donosolkkal, amely szerződésekben abszolúte nem. játszik szerepet az, hogy ezek a munkáisok milyen fizetést kapnak, milyen körülmények között dolgoznak, mennyi ! a munkaidejük, vagyis a nemzet kincseinek egyik legnagyobb ilkia, az emberi munkaerő miként lesz megvédve. Ebben a tekintetben a niinisteriumnak álláspontja ötven év óta nem változott meg. Az alkotmányosság kezdeténél, amikor még az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság egy ministerium ügyköréibe tartozott, alkkor sem törődtek azzal, hogy a vállalkozóik hogyan fizetik muníkásaikatr mi- ; lyen munkaidő alatt dolgoztatják azokat, s * hogyan tartják be a kötött megállapodásokat. Már a szünet előtt voltam bátor rámutatni a miskolc—lillafüredi állami ut kiépítésénél előfordult helytelenségekre. Rámutattam arra, hogy a ministerium egyáltalán nem törődik azzal, hlogy milyenek a munkásoknak bér- és munka viszony ai. Pedig ezzel törődni kell, mert ma még ezek a munkások szervezkedni alig merészelnek. Szervezkedésüknek elsősorban útját állja a közigazgatás, amint erre már Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam is rámutatott, és én is rámutattam. A helyzet ugyanis az, hogyha a kőbányamunkások elmennek az egyik helyről a másikra, akkor a közigazgatás akadályozza meg, hogy a másik helyen munkát kapjanak. Ezeket a munkásokat megmenteni ettől a szomorú sorstól csak a szervezkedés fogja, mert semmiféle állami támogatás, semmiféle kegyes ministeri kijelentés nem pótolja azt az önvédelmet, amelyet a munkásoknak osztály öntudatos szervezkedése ad. Ezeket kívántam csak elmondani. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Koosán Károly igen t. képviselőtársamnak felszólalására megjegyzem, hogy épen erről az oldalról több panasz volt, és én sajnálattal állapítottam meg, hogy ezek helytállók. Én nem mondom, hogy ez az egész vonalon ugy van, de rendkívül sok visszaélés van, és különösen könnyelműen bánnak ezekkel a repesztésekkel. Ez az a pont, ahol közvetlenül bele lehet nyúlni a dologba. Az osztály ki is dolgozott már egy szabályrendeletet ezekre a kérdésekre vonatkozólag. Az állami apparátus elég nehézkes süniig ez a rendelettervezet a ministeriumokat végigjárja, ez meglehetősen sok időt vesz igénybe. Ennek az ügynek ugyanis még a belügy- és az igazságügyministeriumhoz kell mennie. (Malasits Géza: Jó hely!) Persze, hogy jó hely, mert mégis csak megadják a megfelelő szakszerű véleményeket és én azokra mégis többet adok, mint az igen t. képviselő urakéra, bármennyire tisztelem is azt különben. (Malasits Géza: Viszont a munkások az én véleményemre fognak többet adni!) Mégis csak egy kicsit megbízhatóbbnak tartom a m. kir. belügyministeriuni véleményét. Elég az hozzá, hogy ez a szabályrendelet — azt hiszem — rövidesen vissza fog kerülni és akkor módunkban lesz, ezt a rendeletet kiadni. Én nagyon jól látom azt, hogyha nem is minden vállalatnál, de bizony megvannak azok a tendenciák az útépítési konjunktúrának illetéktelen kihasználására. (U*gy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek ellenszere az állami bányák szervezése. Én ennél a dolognál bizonyos óvatossággal járok el, mert elvégre — ugyebár — a magántevékenységbe, ha megindul, mindjárt megint állami intézkedésekkel belelőni nem lehet, minthogy ott tőkék vannak lefektetve, amelyeket elvégre kimélni kell. (Kabók Lajos: De azt meg lehet mondani, hogy ne rabolják ki a munkásokat!) Arra azonban igenis kell vigyázni, hogy itt illetéktelen hasznokról és felcsigázott követelményekről ne lehessen szó. És ezt nem lehet papiros intézkedésekkel elintézni, vagy legalább is nagyon bajos, de kontrainitézkedések okvetlenül szükségesek. Tegnapi közbeszólásom nem a kollektiv szerződések ellen szólt, hanem ez tisztán és ki-