Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. 25 a nemzetek előtt és mindig eggyé, amikor angol kérdésekről volt szó, szemben más kérdésekkel. (Igaz! Ugy van!) Ha Parisba mennék, nem azt hoznám haza, hogy ott van liberalizmus éis hogy ott bizonyos szabadkőműves-elméletnek hódolnak, hanem azt a francia sovinizmust, amely mindenek fölé helyezi a francia nemzeti érdeket, még a francia munkásoknál is s még akkor is, ha a nemzeti érdekekkel szemben a maguk partikuláris érdekeiről van szó. És ha Olaszországba megyek, nem a fasizmust hozom haza, hanem azt a nagy nemzeti fellendülést és nagy nemzeti akaratot, amelyet csodálnia kell mindenkinek, annak is, aki ellensége a fasizmusnak. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig Belgrádba, Nándorfehérvárra megyek, ahova a magyar történelem szálai már sokszor és évszázadokon keresztül elvezettek, akkor azt látom, hogy ott egy nagy politikai akarás volt évtizedeken keresztül, amelynek eredménye a mai Jugoszlávia. Ha tehát igy importálom az eszméket, akkor használok az országnak, ha azonban kritika nélkül importálom az eszméket, akkor kárára vagyok ennek a nemzetnek. Nekünk tehát egységes, kiforrott politikai rendszert kell alakitanunk s ez az, amit a magam részéről kívánok. Mert ha ez megvan, akkor nemcsak az egész, az összesség prosperál, hanem az egyének is megtalálják elhelyezkedésüket, akkor a nincstelen munkás is munkaalkalmat talál, akkor az iparos, a gazda is ráeszmél erre, mert érzi a támogatást és az irányitást fölülről, isaját érdekeinek a szolgálatában. Ráeszmél arra, hogy itt az egész gondoskodik az egyénről s akkor megszületik az, ami után nekünk vágyódnunk kell, megszületik az az igazi magyar testvériség, amely a magyar történelmi erők összefogásából és a magyar nemzeti erők és népies erők összefogásából ered. Ezek voltak azok az általános megjegyzések, amelyeket bevezetésül mondani akartam. Felszólalásomnak tulajdonképen csak három célja van. Beszélni akarok a Vitézi Rendről, beszélni akarok a nemzeti kisebbségi kérdésről és beszélni akarok a külföldön élő magyarokról. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Egy nemzet, amely a maga harcosait — szóval azokat, akik életüket kockáztatták a nemzet érdekeiért — dicséri, felemeli, elismeri, biztosítja magának az örökkévalóságot. Az a gondolat tehát, hogy Vitézi Rendet alakítsunk, a világégés után helyes gondolat volt, mert aki a harctéren volt, aki a háborúban résztvett, az tudja, hogy sem földi javak, sem más javak nem olyan értékesek, mint az emberi élet. Aki ezt az emberi életet kockáztatja s aki nemzetének érdekében kockáztatja azt (Malasits Géza: Nemcsak ezek a vitézek!) és aki többet tesz nemzetért, mint más, hogy megmentse nemzetének az érdekeit, érdemes arra, hogy kitüntessék és kiemeltessék a köznapi életből. Azok is hősök, — mert érzem, hogy mire célzott közbeszóló t. képviselőtársam — akik idehaza szenvedtek. (Malasits Géza: Nem igy /értem! Ugy értem, hogy azok is hősök voltak, akik künn voltak, de nem vitézek!) Ugy van, azok is hősök, akik kint voltak és nem adatott meg nekik az alkalom, hogy kitüntessék magukat, de a sorsnak különös játéka van és általános és abszolút igazságokat nem hozhat senki. (Igaz! Ugy van!) Ha a sors azt akarja, hogy egyik-másik kitűnjék, ez a szerencsegyermeke, ezt támogatni kell, mert előreviszi az egész nemzet életét. A vitézség nem ismeri a demokráciát, a vitézség indiviKÉP VISELŐ HÁZI NAPLÓ. XI. dualizál mindent és felemeli az egyént a többi fölé és én mint hatona, kell, hogy a Ház figyelmét újból felhivjam erre a kérdésre azért, mert állandó ostromnak van ez a rend kitéve, pedig én azt tartom, hogy a modern államban a centrifugális és centripetális erők nagy küzdelmében szükséges, hogy necsak az államhatalom legyen jól megalapozva, hanem a társadalom is, amely társadalom érdekében gyakoroltatik az államhatalom. Ha 1918-ban az államhatalom mellett a magyar társadalom, a polgári társdalom is meg lett volna szerveződve, ha egységes gondolkozás és vezetés mellett élt volna, nem akarom elhinni, hogy az a katasztrófa egyáltalában bekövetkezett volna, vagy ugy következett volna be, mint ahogy bekövetkezett. Olyan szerveket tehát, amelyek homogén értékeket hoznak egybe a vitézség és a nemzeti megbízhatóság alapján, a magam részéről a legmesszebbmenő módon támogatni kivánom. Épen azért, mert azt hiszem, hogy a. ministerelnök ur is helyesli a Vitézi Rend létezését, s helyesli egyáltalában a vitézség mieg-jutalmazását: felkérem a minister elnök urat, méltóztassék azokkal a függőkérdíésekkel foglalkozni, amely függőkérdések elintézetlensége a Vitézi Rend prosperitását és fejlődését hátráltatja. Én a magam részéről szükségesnek tartanám, hogy a Vitézi Rend intézménye törvénybe iktattassék. Vannak ugyan erre vonatkozó rendeletek — sőt az 1920: XXVI. t.-c. 77. §-a értelmében bizonyos fokig a Vitézi Rend intézménye kodifikálva is van — mégis azt mondom, tessék a magyar vitézséget kifejezetten kodifikálni és törvénybe iktatni, mert egy ilyen törvény nemcsak ennek a kornak törvényei, nemcsak ezé a nemzedéké, hanem ennék a törvénynek örökkévalónak kell lennie, amely mindig serkenteni fogja a masryart arra, hogy amikor hazájáról és nemzetéről van szó. életét szívesen áldozza fel, mert tudja, hogy örök megbecsülésben fog részesülni annak neve, aki feláldozta magát a nemzetért. A második kérdés a következő: Részletekbe nem akarok bocsátkozni« de van körülbelül, mondjuk, 8500 vitéz, ebből a, 8500 vitézből 2647 vitéz számára kreáltak vitézi telket résziben ingyenes felajánlott földekből: összesen U.400 katasztrális holdon, azután az Ofb. által megítélt járadékföldekből, hosszú lejáratú bérföldekből, azután juttatott földekbőt etc. r 58.242 katasztrális hold lett felosztva 2647 vitézi telekké. Ezzel szeímben a szükséglet szerint, — ha vesszük még azokat a vitézeket, akiket még be fognak sorozni a vitézi rendbe és ha levonjuk azoknak a számát, akiknek foglalkozásuk következtében nem jár föld, — körülbelül 6000 vitéz lesz föld, nélkül. Röviden arra akarok rámutatni, hogyha egy rendet ugy alakitottam, hogy az földdel jár, viszont ezt az igényt nem tudom kielégíteni, akkor azi elégedetlenség csiráját hintem el a rend tagjai között. Azért

1 ezen valamiképen segíteni kell. Az egyik résznek módjában volt birtokát instruálni, a másik rész csak nehézségekkel tudia ezt elvégezni, adósságokba keveredik és könnyen lehetséges), — bar tudom, hogy ez ma nein isry van. de kötelességemi erre a Ház figyelmét felhivni, — hogy bizonyos fokig elégedetlenséget fogunk elhinteni. Epen ezért preventive kérek intézkedéseket abban a tekintetben, hogy a rendnek! minden kérdése, valamilyen módon egy nevezőre hozassák azért, hogy a rend magasztos hivatásának eleget tudjon tenni. Ezzel befejeztem ezt a kérdést. A másik — ami talán összefügg a vitézi 4