Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

328 Az országgyűlés hépviselöházánah U el kell követnünk arra nézve, hogy a belföldi tőke kapjon kedvet ebben a vállalkozásban való részvételre. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy a belföldi tőke épugy meg fogja látni ennek a vállalkozásnak lukrativ voltát, mint a külföldi tőke, számitásaiban azonban kétségtelenül több tekintettel lesz az ország nehéz gazdasági helyzetére, mint a tisztán üzleti szempontjaira tekintettel levő külföldi tőke. Ami mármost — hogy a rovat fontosságát alátámaszthassam — a részletekbe menő indokolást jelenti, én azt látom, és az, erre vonatkozó számitások azit eredményezték, hogy az utépités négyzetméterenként 1-80—1-90 pengőbe kerül az államnak. A kereskedelemügyi minister urnák nagyon helyes az az elgondolása, hogy a vállalkozó, aki ezt az utat építette vagy építeni fogja, két éven át ingyen tartsa fenn. Ez máskép azt jelenti, hogy az utfentartás céljaira szolgáló összegek — amint mondottam, négyzetméterenként 1*80—1*90 pengő — ezentúl az államkasszában megmaradnak. A további fentartás tekintetében a mértékadó körülmény az, hogy nem a mai módon, hanem a modernül kiépített utak fentartása nem kerülne többe négyzetméterenként, mint 40—50 fillérbe. Ez viszont a másik oldalon azt jelentené, hogy az állam a kereskedelmi minister ur elgondolása szerint négyzetméterenként nem 1-80—1-90 pengőt, hanem tisztán 1-40—1*50 pengőt takarítana meg. A vállalkozók ezen értékhatáron túl is hajlandók lennének ezt az utat fentartani. Ha most már számítjuk, hogy az első időben kiépítendő utak hossza a kereskedelmi ministerium elgondolása szerint 380 km-t tenaie ki, az utat pedig átlagban négy méter szélesnek számítjuk (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hat!) — akkor mindenesetre változik ez a számítás is — ugy ez azt jelenti, hogy az állam a két első évben 2,160.000 pengőt takarít meg évente, a harmadik esztendőtől kezdve pedig, minthogy az utfemtartást akkor már 45 fiiérrel sikerül biztosítani, a megtakarítás évente 1 pengő 35 fillért tesz ki, ami másfélmillió pengő évi megtakarításnak felelne meg. Az általam elmondott pénzügyi aggályok legfeljebb a végrehajtásnak bizonyos időre való kitolását jelenthetik, de semmiesetre sem az egész akció végleges meghiúsulását. Az utépités, a régi utak rendbehozatala és uj utak építése abszolút szükség épugy, mint a vagonok építése és szállítása. Ha pedig a vagonok szállítását és építését meg lehet kezdeni egy nagy vasúti külföldi kölcsön kontrahálása előtt, semmi akadálya sincs annak, hogy az utépités nagy problémáját is megkezdjük azelőtt, mielőtt a kölcsönitranzakció végleges formájában döntés esnék. (Ugy van!) Az úthálózat kiépítésére rendelkezésére áll az államnak mindenekelőtt az autóadó. Ennek összegét a szakértők 3 és félmillió pengő évi bevételre teszik. Szerény véleményem szerint az összeg jóval több. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a statisztika 1927 júliusából származik, azóta pedig az autók száma emelkedett és feltehető, hogy a közeljövőben is emelkedni fog, különösen akkor, ha útjainkat kiépítjük. Ez viszont a másik oldalon az autóadó hozamának és a fedezetnek további növekedését jelenti. Ha most már, amint mondani szerencsés lehettem, az autóadóból kereken évi négymillió pengő áll rendelkezésire, (Szilágyi Lajos: Csak három!) — nem, jelenleg három és fél, s remélem, hogy már most is négy s nem ülése 1938 április 26-án, csütörtökön. három és fél — ha, mondom, az autóadóból évi négymillió áll Rendelkezésre, az, utfenta(rtás címéni pedig az állam megtakarít évi másfélmillió pengőt, akkor azt látjuk, hogy tisztáin és kizárólag az utépités céljaira 5 és félmillió pengő áll rendelkezésre, amely összeg bőven elégséges a szükséglet kielégítésére és amelynek hitelezése a belföldi vállalkozás részéről, szerény nézetem és tudomásom szerint, semmiféle akadályba ütközni nem fog. Ezekben voltam bátor az utépités tekintetében a magam töredékes gondolatainak igénytelen kifejezést adni. Ha ezzel a legcsekélyebb mélrtékiben is sikerült hozz áj árulnom ahhoz, hogy az utépités óriási fontosságáról mindenkit meggyőzzek, másrészről sikerült elérnem azt, hogy az utépités nagy^ problémáját — mert ez a legfontosabb — egy lépéssel is előbbre vigyük, elértem célomat. Egyébként a rovatot, ugy, ahogy van, elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkas falvi Farkas Géza: Nem kívánok szólni. Elnök: A képviselő ur nem él a szólás jogával. Ki a következő szónok

1

? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Nem kivánok szólni! Elnök: A képviselő ur eláll a szótól. Következik? Fitz Arthur jegyző: Madarász Elemér! Elnök: A képviselő ur nincs jelem, töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik! Kivan még valaki szólni? (Wolff Károly szólásra jelentkezik,) A szó Wolff Károly képviselő urat illeti. Wolff Károly: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az, előttem szóló igen t. képviselő ur előadáisálhoz kapcsolódjam. Inkább pénzügyi vonatkozásban kivánok a kérdéssel foglalkozni és erkölcsi vonatkozásban. Az utak kérdéséiről beszélt az igen t. képviselő ur, és most sokain azt kérdezhetik, hogy az ilyen reális kérdésnek mi köze van az erkölcshöz. Én épen ezt kívánom indokolni, és azt hiszem, az ügyet tárgyilagosan, fogom szolgálni, ha röviden kiterjeszkedem rá. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi időben nagyon sok felé láttam utakat; jáxtaim Amerikában és jártam Angliában, ahol töbh mint 600 kilométert tettem meg az utakon autóval, Rothermere lord szivességéből, (Éljenzés \a jobboldalon.) aki autót bocsátott a városi küldöttség rendelkezésére. Élvezhettem azokat a pompás utakat Angliában, amelyektől el voltunk ragadtatva, hogy micsoda mesés utak. Az amerikai utaktól nem vagyok annyira elragadtatva, mint az angoloktól, de az angol utak talán aj legjobbak a világon. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugy van!) Ámbár a bajorok is nagyon szépen kiêlpitették utaikat az, angolok nyomán. Tapasztalataim alapján felvetettem a kérdést, hogy Magyarországon kétségkívül a legfontosabb probléma — amint az előttem szóló t. képviselő ur is mondott?, — az utak kérdése^ Amint az emberi szervezetben az erek a legnagyobb szerepet játszak, ugy az állami szervezetben is a köízlekedélsügy

1 'kérdése majjdnem olyan, mint az ér kérdése az emberi szer-