Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Àz országgyűlés képviselőházának 160, vezetben. Ez az iparnak és a 'kereskedelemnek vitális érdeke, mondhatnám, ma a legfonto­sabb problémák egyike. Hogyan kapcsolódik ez a kérdés a személyzeti kiadásokhoz? Láttaan, hogy az utkérdiés elsősorban a fentartás kér­dése. Nem elegendő jé utat csinálni, hanem az utat fenn kell tartani. Az a kérdés már most, kell-e a személyzetet szaporitani, vagy nemi Elöljáróban kijelentem, hogy a keres­kedelemügyi ministerium utosztályának egész vezetősége iránt a legmesszebbmenő bizalom­mal vagyok. (Helyeslés, t— Szilágyi Lajos: Pártikülönbség nélkül!) Ennek az osztálynak élén kiváló szalkférfíak állnak, és mondhatom, puritain, becsületes, kiváló mérnökök, tehát a legnagyobb bizalommal vagyok velük szem­ben. Mégis felvetődik az a kérdés, miért nin­csenek nálunk jó utak, noha a kormányzat költ erre a címre? Nem lehet azt mondani, hogy nem költ. Igen helyesen mondta a mi­nister ur isv, hogy sok történt már ebben a tekintetben és történik, állandóan, még sin­csenek jói utak. Elsősorban természetesen meg kell jegyeznem nekem, mint jogásznak is, hogy aniig a makadám-utakkail folytatják a kísér­leteket, ezek csak hiábavaló pénzkiadások. A maíkadám-utak elnyelik az állam milliárdjait, anélkül, hogy tartós, maradandó eredmjéiiyt tudnánk velük elérni. Azt mondanáim, inkább kevesebb utat építsen az ország, de térjen el a makadáim-utak rendszerétől és menjenek át a bitumen-utak rendszerére. Angliában bitumen-utak at láttam,. Azok az utak olyanok mint a legprímább parkett. Hozzá kell tenlnem, hogy ott teljesen korlátozott a ló­forgalom^ ott már alig látni lovakat. Én napo­kon keresztül nem láttam lófogatu kocsit az országúton, csupán autót. De ott vannak a ne­héz teherautók és ezek nem mindig pneumatik­kai közlekednek, hanem tömör gumival, amely végre is nagy nyomást gyakorol az útra. Mon­dóim, Angliában kitűnőek az utak. Hogy a makadám-utak mennyit érnek, erre nézve, mint iskolapéldát említem fel a Buda­pestről Székesfehérvárra vezető utat. A Bala­tonra irányítjuk a világforgalmát, kétség­kívül joggal, azonban nem gondoskodunk jó utakról. Ha valaki azt kérdi, hogy ez a székes­fehérvári ut jó-e, mindig azt kell felelni: teg­nap még jó volt, de hogy holnap milyen lesz, nem. tudom. Ha ma lemegy az ember Székes­fehérvárra akkor az ut jó, holnapután azonban már járhatlan. Azt látjuk tehát hogy^ az a Székesfehérvárra vezető makadám ut két hó­nap múlva nem ér egy pipa dohányt sem, az megint nagyon rossz, sőt egyáltalában haszna­vehetetlen. És itt kapcsolódik az erkölcs kérdése ehhez a dologhoz. Nekünk kitűnő mérnökeink van­nak, s nekünk nem szabad lekicsinyelnünk a magyar mérnöki kart. mert az elsőrendű. (Ugy van!) Sohasem a mérnökök tudásán múlik a dolog, hanem a vállalkozási kérdésen másod­sorban, és ezért mondom, hogy az erkölccsel kapcsolódik össze ez az ügy. Tudok vállalko­zókról, akik kijelentették, hogy nem adnak be az árlejtésekre ajánlatot, mert ha az alapozási munkálat 25 centiméterrel van megszabva, ők 25 centimétert fektetnek le, már pedig ők ilyen becsületes elv mellett nem. prosperálhatnak, mert vannak olyan lelkiismeretlen vállalkozók is, akik 25 centiméter helyett 15 centiméteres alapozást adnak, az a mérnök pedig nem tudja feldúlni azt az utat egész hosszában, hogy a munkálatokat ellenőrizze. Én nem keresem a további részleteket, de kétségtelen, hogy ezek a tisztességtelen vállalkozók ellopják az állam ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 32Ö pénzét, nem adják azt, amit kellene adniok. A magyar mérnöki kar akar cselekedni és dol­gozni, de erkölcs hiányában a vállalkozási kérdésünk meghiusítja a becsületes szándé­kot. (Igaz! Ugy van!) Sürgetem tehát, hogy méltóiztassék a mi­nister urnák egy vállalkozói katasztert szer­kesztetni és abba beírni a tiszességes vállalko­zókat. Mindenkit, aki becsületesen, tisztessége­sen felel meg köiteljezettségének, tessék ebbe a kataszterbe bevezetni. De ha valaki megcsalja a m. kir. kincstárt, és arra rájönnek, azt tes­sék ebből a jegyzékből kérlelhetetlenül kitö­rölni. (Élénk helyeslés.) Tessék valamennyi állam építészeti hivatalnak rendelkezésre bocsá­tani ezt a jegyzéket, azért, hogy az ilyen vál­lalkozóval ne lépjenek összeköttetésbe. Mert az nem lehetséges, hogy mi itt tanakodunk, s becstelen vállalkozók saját önös anyagi érde­keikből a közületet igy megkárosítsák. (Ugy van! Ugy van!) T. Ház! Kénytelen voltam, erre a kérdésre rámutatni, mert gyakorlati embe­rek, mérnökök mondják, hogy — sajnos — az életben ez igy van. Amíg nem fogják ezt drá­kói szabályokkal kiküszöbölni, addig nem lesz­nek jó utaink. Kérem, hogy a makadám-utakkal lehetőleg szakítsunk s térjünk át a bitumen-uitakra. Egy iskola-példáit hozok fel erre. A Hüvösvölgybe kivezető utón három vállalkozót hivbak fel arra, hogy n-róbautait csináljanak. Tessék csak megnézni keit vállalkozónak a munkáját: már nem lehet azon az utón járni, csak a középsőn. És ez próbaút! Mármost milyen utat csinálná­nak ezek, ha ez a ő próbautjuk, ahol valószí­nűleg a legjobbat akarták produkálni, igy si­került! (Zaj.) Nem akarom a vállakozó erkölcsét itt két­ségbe vonni, mert nem ismerem részletesen azt az utat, de hia valaki bemutat a kincstárnak vagy a városnak egy próbautat, amely olyan nagyszerűen van megcsinálva, hogy egy hónap múlva már igy néz ki, ez lehetetlen megoldás s igy lehetetlen dolgozni. Tudom, hogy az ég­hajlati viszonyok is befolyásolják nálunk az anyag megválasztásának kérdését, mert ami jó Angliában, az nem jó itt Magyarországon, ami jó Svájcban, az nem jó itt; lehet, hogy a cement kitűnő ott és nem jó itt, szóval az ég­hajlati viszonyok, a hó és jég stb. ezt minden­esetre befolyásolják. De én bízom abban, hogy a magyar mérnöki kar a legjobbat fogja ebben a kérdésben produkálni és megoldja ezt a kêï­dóst. Szükséges azonban, hegy a dolog erkölcsi része, amely minden tudást meghiúsíthat, eré­lyes elbírálásban részesüljön a kereskedelem­ügyi minister ur részéről, írnert kétségtelen dolog, hogy mi hiába hívjuk idje az idegenebet, ha Bécsen át Budapestre és innen a Balaton­hoz nem tud könnyen elmenni; egyszer végig­megy ezen az utón, kétszer azonban már nem. Ez idegenforgalmi kérdés, ez, a becsület kér­dése, a kereskedelem és ipar kérdése, a kultúra kérdése. Miután pedig annyi értékünk van, magyar érték, azért kétségtelenül mindient el kell követnünk arra, hogy mérnökeink _ mun­kája is mint különleges! magyar érték jusson érvényre, és azokat az akadályokat, amelyeket erkölcsi vonatkozásban ennek az útjába állita­nak, a miniszter ur energiája távolítsa el. Én tehát nagyon kérem a minister urat, hogy ké­szíttesse el a katasztert. Ilyen kérést nem csak én terjesztek most elő, hanem tudomásom sze­rint már a Baross-Szövetség is előterjesztette a kataszter kérdését, hogy ne történhessék meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom