Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
Àz országgyűlés képviselőházának 160. emelkedtek ennek a szövetkezetnek boltbérterhei. Kérdem a t. Házat, ki fizeti meg ezt? Ugyebár a fogyasztóközönség, még pedig azzal, hogy drágábban vásárolja a lisztet, drágábban vásárolja a sót és mindazokat az- élelmiezereket, amelyeket ebben a szövetkezetben szerez be. Mármost magánkereskedelemben ugyanez a helyzet, ott van a Körúton Kotányi paprikakereskedő. Hosszú, évtizedes fáradságos munkával szerzett abban az, üzlethez magának vevőkört. A háziúr minderre való tekintet nélkül hihetetlen mértékben préseli fel a lakbért. Ugy, hogy kénytelen kiköltözni. Ott van egy szegény Galantai nevű papírkereskedő. A háziúr egy Berger nevű kávés, aki a szörnyű infláció idején 800.000 rossz papirkoronáért vette meg ezt a házat. Ez a ház ma maga milliárdokat jövedelmez. És mert ez a Galantai nem akart kötélnek állani, nemcsak azt tette meg ez a háziúr, hogy a kereskedőt kitette az üzletből, ahol ez az ember húsznál több esztendőt becsületes, szorgalmas munkával töltött, ahol magának vevőkört szerzett, hanem a törvényesség palástjába burkolózva, a legbrutálisabban összehordja, Összedobáltatta holmiját és kirúgta az utcára, ugy, amint egy értéktelen rongyot rug ki az ember. Én szerintem, ha már az egész magyar közvélemény, illetőleg a kormányzati rendszer a magántulajdon elve alapján áll, akkor miért védi meg a magántulajdont elsősorban és majdnem kizárólag a házbértulaj donnái? Engedelmet kérek, ezeknek az uraknak legtöbbje olcsó pénzért az infláció idejében szerezte meg a házat, a többi a, háború alatt átmentette a vagyonát s impr od aktiv módon zsebelik be ezek a milliárdokat, mert egy ilyen ház senkit sem alkalmaz, mig egy ilyen jövedelmi ipar vagy üzlet 20—30 alkalmazottat tart, akik «abból az üzletből élnek. A háziúr az elsőeineleti ablakban könyököl ki pipával vagy cigarettával a szájában. (Meskó Zoltán: Csak havannát sziv!) Én tehát feltétlenül szükségesnek tartom, — és azért javasoltam ennek a tételnek a felemelését, — hogy a kereskedelemügyi ministerium találjon módot arra, hogy a kereskedői érdeket, a kereskedői tulajdont törA^énybe iktassa, azonkívül az üzletberendezésekkel és az üzletbérrel kapcsolatos dolgok törvényesen reformáltassanak. Nincsen szükség arra, hogy a háziurakat kíméljék akkor, amikor a fokozottabb drágaságnak és a megélhetési lehetőség leromlásának egyik oka a háziurak kapzsisága és mohósága. Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatban a minister ur figyelmét felhívni az épitőipari rendtartás módosítására, amelyről már Frühwirth igen t. képviselőtársam beszélt, s amelynek módositása már csak azért is szükséges, mert hiszen a fővárosban kevésbé, de a vidéki városokban meglehetősen sok zavart okoz az, hogy az építőmesterek és kőművesmesterek között az állapot még ma, sincs rendezve. Valahogy rendezni, törvényesen szabályozni kellene ezt a dolgot, hogy ennek a herce-hurcának, amely ma ezen a téren tapasztalható, valahára egyszer már vége legyen. Azt hiszem, ennek a kérdésnek rendezése nem okozhat különösebb nehézséget. Végezetül legyen szabad pár szót szólnom arról a mérnöki rendtartásról, amelyet itt a minister ur tervez. Én szintén nagy tisztelője vagyok a mérnöki karnak, mint ahogy pártunk minden egyes tagja minden intellektuális rétegnek tisztelője, azt tartom azonban, hogy ez még nem lehet ok arra, hogy a mérnöki munülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 317 kákát olyan mértékben terjesszük ki, amilyen mértékben a minister ur azt kontemplálja. Teljesen lehetetlen állapotot teremt különösen a vidéken a megélhetéssel nehezen^ küzdő iparosoknak, ha olyan munkák elvégzésére, amelyeknek elvégzésére egy ácsmester, egy kőművesmester, egy útkészítő, minden különösebb műszaki képzettség nélkül ma egészen jó volt, oda fognak állítani valakit, csak azért, hogy ennek kenyeret, megélhetést adjanak. Tessék elhinni, hogy a legtöbb esetben az fog történni, hogy a gyakorlott és a szakmában kitűnő képzettséggel biró iparos mellé oda fognak állítani egy mérnököt csak azért, hogy valahogy ott legyen. Ugy lesz valahogy a dolog, mint Oroszországban volt, ahol annakidején, amikor még a zsidók ipart nem űzhettek, minden zsidó tartott magának egy keresztényt, akinek a neve alatt az ipart űzte. Ennek a kereszténynek semmi dolga nem volt, csak havonként odament azért a pénzért, amelyet a másikkal kikötött, azt egyszerűen zsebrevágta és elment. Körülbelül ez a helyzet lesz itt nálunk isi a mérnököknél. Lesznek mérnökök, akiknek az egész évben semmi egyéb dolguk nem lesz, mint csak havonta bezsebelni azt a fizetést, amelyet maguknak kikötöttek. (Egy hang a jobboldalon: Az lesz csak a jó dolog!) Meg kell azonban mondanom, hogy az ipariskolások számára ebből meglehetősen veszedelmes állapot fog keletkezni, mert hiszen ez az egész mérnöki rendtartás az ipariskolát végzetteket egyszerűen munkásokká degradálja le és azt a működési kört, azt a munkakört, amelyet eddig az ipariskolát végzettek töltöttek be, a jövőben mérnökökkel kell betölteni. Az ipariskolások egyszerűen ipari munkásokká süllyednek le. Ha nem volna ennek közgazdaságilag olyan nagy hátránya épen az ipariskolások szempontjából, csak mosolyogni tudnék ezen, mert épen az ipariskolások voltak azok, akik az egyetemi ifjúságtól olyan gyönyörűen kihagyták magukat használni mindenfajta tüntetési dologban. Felvették a német Burschenschafter sipkát abban a boldog hitben, hogy ők is főiskolások, s mikor most a gyakorlati életre kerül a sor, amikor a megélhetéről, az érvényesülésről van szó, akkor érvényesül a struggle vor life elve az életért való küzdelem. Ott a mérnökök kerülnek előnybe. A mérnököknek nagyobb az intellektusuk, a tudásuk. Általában az ellenforradalom létesítésében, a mérnöki karnak kétségtelenül nagy érdemei vannak, amelyet ezzel a rendelkezéssel jutalmazni kívánnak. Amikor a minister ur figyelmét ezekre a kérdésekre felhívtam, nem azért tettem ezt, mintha megvolnék győződve arról, hogy ebben a kérdésben a minister ur intézkedni fog. Meg vagyok győződve, hogy a minister ur — különösen ami a mérnököket illeti — hajthatatlan lesz, de ugyanúgy megvagyok arról is győződve, hogy a közvélemény ereje, az iparosság felháborodása lesz olyan erős, hogy gátat fog vetni azoknak a törekvéseknek, amelyek épen a mérnöki rendtartás rendezésével kapcsolatban az iparosoknak kárt okoz, megélhetésüket lehetetlenné teszi és általában magát az életet dr ágit ja meg. Ezeket voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. Kérem ennek a módositásomnak elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Pitz Arthur jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Bevallom, nem volt szándékomban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének e rovatához I felszólalni, Szilágyi Lajos igen t. képviselő45*
