Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

âl8 'Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. társam felszólalása azonban megváltoztatta ezt az elhatározásomat. Én is az automobilizmusról és az automobilizmusról készülő törvénytervezetről óhajtanék beszélni. Szilágyi igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az automobilizmust Magyarországon minden tekintetben elő kell mozdítani. Nos, hát ebben a tekintetben teljesen egyetértek igen t. képviselőtársammal és azt hiszem, ebben az országban mindnyájan azon vagyunk, hogy mindazokat a dolgokat, amelyek a népnek keresetet adnak, s amelyek forgalmunkat, közlekedésünket előmozdítják, mielőbb meg kell valósítani. Tudjuk, milyen nagy a munkanélküliség ebben az országban; tudjuk ezt különösen mi, képviselők, akiket folyton zaklatnak a hozzánk jövő választók, akik mindig csak munkát, munkaalkalmak nyújtását kívánják. Abban az egy dologban azonban nem vagyunk teljesen egyek, hogy csakis a külföldi példákat és a külföldi tapasztalatokat kell ennél a készülő törvénytervezetnél figyelembe venni. Szerintem minden országnak a maga különleges viszonyai szerint kell igazodnia és azok szerint kell berendezkednie, Egészen mások a viszonyok a Nyugat államaiban, mint nálunk. Ausztriában vagy Svájcban, ahol óriási az idegenforgalom, az autobuszvállalatok egészen biztosan számithatnak nagy utazóközönségre; ép igy van Franciaországban, Belgiumban és Angliában is a nagy iparvidékeken, mig nálunk számolni kell a sokszor egészen primitív viszonyokkal az elhagyott vidékeken, ahol sem ipar, sem kereskedelem, sem forgalom nincs. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy ennek ellenére az automobilizmust ott, ahol erre szükség van, mielőbb meg kell valósítani és módot kell nyújtani a vállalatoknak, hogy ilyen vidékeken, amelyek autóközlekedés után vágynak, az autóközlekedést megteremtsék. E célból nem megfelelő eljárás az> hogy a kormány mindössze öt esztendőre adja ki az iparengedélyeket, mert hiszen öt évi időtartamra nem fog akadni vállalat, amely tisztességesen berendezkedik, amely ellátja magát két autóbusszal és amellett egy tartalékkocsit is tart. Természetes is ez, mert hiszen nem találja meg a befektetett tőkének még kamatait sem, Épen ezért én a magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy mindenütt, ahol csak alkalom kinálkozik, az automobilizmust be kell vezetni és ezeket aa engedélyidőket ki kell terjeszteni. Nem azt mondom én, hogy minden meggondolás nélkül tegyük ezt, sőt a magam részéről csakis a legnagyobb megfontolással adnám ki ezeket az autóbusz iparengedélyeket, mert tudatában vagyok annak, hogy az automobilizmus olyan nagy távlatokat fog megnyitni, amelyekre mi még elő sem vagyunk készülve, és hiszem, hogy a jövő fejlődés folyamán a jövő közlekedés eszköze a repülőgép mellett az autó lesz. Szükséges tehát, hogy megvalósítsuk az automobilizmusra vonatkozó törvényt, én azonban •— amint azt múltkori beszédemben is volt szerencsém kifejteni, — ennek a törvénynek létrehozását még sem sürgetem, Nem sürgetem abból a nagy elvből kifolyólag, mert nekünk a jövő számára is kell dolgoznunk és már most figyelembe kell vennünk, amennyire tudjuk, a jövő fejlődését. Épen ezért azt mondom, hogy az automobilizmus kérdése és a vonatkozó törvény, amely rendezni fogja a felügyelet kérdését, elsősorban is a már^ 28 esztendő óta folyton szőnyegen lévő uttörvénynyel kapcsolatban valósittassék meg. Természetesen ebben az úttörvényben megfelelően gondskodni kell arról is, hogy az automobilizmus lehetővé tétessék. Épen ezért én azt mondanám, igen t. kereskedelemügyi minister ur — mert hiszen a szabályozásra feltétlenül szükség van, — hogy addig is, amig ez a törvénytervezet, vagy törvényjavaslat elkészül, rendeletileg méltóztassék szabályozni ezeket a dolgokat; (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Szilágyi Lajos képviselő ur meg azt követeli, hogy törvényben szabályozzuk! — Szilágyi Lajos: Ugy van!) mégpedig a legnagyobb szigorúsággal kérném ezt, mert hiszen a magyar automobilozás feltétlenül kifogásolni való. Elmondottam már, hogy sokszor életveszélyes valamely magyar autóbuszon utazni, mert menetrendjük sincsen, közlekedésük nem biztos. Ezt az iparengedély kérdést nézetem szerint egészben meg kellene változtatni, ezt kivenném az iparengedélyek sorából az autóra vonatkozó törvényben és épugy, mint a vasutaknál, engedélyokiratot adnék ki. Ez ugyan végeredményben mindegy, de a legteljesebb mértékben feltétlenül szabályoznám mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyekkel az autófuvaros az állammal szemben tartozik. Addig is azonban, amig ez a törvény elkészül, — amely, mint már mondottam, 28 eszlendő óta vajúdik — (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: No! No!) az útügyi törvény igen, mert már 28 esztendeje folytonosan tárgyaljuk... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A közúti törvény!) Igen, a közúti törvény, amellyel kapcsolatosan óhajtanaim az autóbuszokra vonatkozó törvényt is megalkotni. Tekintettel arra a körülményre, hogy a vasutak versenyben állnak az automobilizmussal — mint erre Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam is rámutatott — mindenesetre szükséges, hogy a vasutak e versenyben ne maradjanak teljesen alul, mert hiszen a vasutakban óriási nemzeti vagyon fekszik. Én is azon a nézeten vagyok, mint Szilágyi Lajos i.

r képviselőtársam, hogy a verseny következtében nem lehet elzárkózni az automobilok engedélyezése elől. Azt, hogy a kereskedelemügyi ministerium a Mayart-ot megalakította, a magáim részéről nagyon helyesnek tartom, mert hiszen kétségtelen, hogy ez a nagy vállalat ki fogja, küszöbölni mindazokat a hibáikat, amelyekben most ezek aa apró-cseprő vállalkozások szenvednek. Annak ellenére azonban, hogy ez a vállalat megvani, ennek bizonyos privilégiumai vannak, nem olyan! értelemben, mintha már is meginditotta volna autóbuszait, hanem olyan privilégiumai vannak, hogy más vállalkozások miatta nem létesülhetnek. Nevezetesen épen az! én kerületemre vagyok bátor tisztelettel rámutatni, ahol egy igen jó jövedelmezőségű, előzetesen kitapogatott vonal volna, ahol eddig engedély nélkül közlekedett egy autóbusz-vállalat és nincs módunkban ez útvonalon járatot rendszeresiteiiii;_ nincs módunkban pedig azért, mert erre a járatra a Mayart kapott engedélyt, holott a. kerületből hajlandók volnánk — már többen felikértek engem — arra, hogy egy vállalatot alakitsnnk. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Külföldi autóval!) Ha nincs magyar autó, kénytelenek vagyunk külföldi autót is bevezetni. Hiszen amikor a Lánchidat vagy az első magyar vasutakat megépitették, elsősorban külföldi anyagot használtak, annál az egyszerű oknál fogva, mert magyar anyag nem volt. Nem akarom az igen t. minister urat támadni azért,