Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
3iö 'Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. van. Mi az 5. rovatot tárgyaljuk, ez pedig a 6. rovathoz tartozik. Kócsán Károly: Kérem, én ehhez a tételhez iratkoztam fel; egyik a másikkal kapcsolatban van. Olyan útügyi törvényt sürgetünk, amely lehetővé teszi, hogy a közlekedésnek mindéit ága, nemcsak a szárazföldi ut és a vasút, hanem a viziut is fejlesztessék. (Ugy van! a középen.) Én nem kifogásolom, sőt helyeslem, ha a magánvállalatok is kapnak\ — olyan vállalatok, amelyek a közgazdaságba bekapcsolódnak — szubvenciót éis támogatást, viszont ennek ellenértékéül ki kell elégíteni azokat a kívánságokat is, amelyeknek szociális hátterük van. Hangsúlyozom ismételten, hogy a vizi utak tekintetében lehetetlen összeköttetés van. Azokat a hajó járatokat, amelyeknek hajói régen - egy-egy helyen kikötöttek és a régi állomásnak a Dunába torkoló felszerelései megvannak, beszüntették és most, sem azok a nagy hajók, amelyek után a szubvenciót élvezik, sem a békében használt úgynevezett helyiforgalmu hajók nem közlekednek és igy a viziutak mentén levő községek, uradalmak lakosai nem tudják a legkényelmesebb, főleg termények, gyümölcsök stb % szállítására a legjobban használható közlekedési eszközt igénybevenni. E címmel kapcsolatban arra kérem tehát a minister urat, vegye programmjába ennek a kérdésnek _ megoldását. Ha már az állam nem tud uj hajójáratokat beállítani, akkor legalább ezek a részvénytársaságok módosítsák a forgalom rendjét ugy, hogy ezek a kikapcsolt községek ismételten belekapcsoltassanak a forgalomba. A főváros is ad ennek a részvénytársaságnak meglehetős szép szubvenciót és ennek ellenértéke az, hogy a propellerközlekedést lebonyolítja Budapesten. De a villaimiosvasut fejlődésével a propellerközlekedés jelentőségét veszti. Ha figyeiiembe méltóztatnak venni, hogy a propellerek az egyik partról a másakra majdnem teljesen üresen sétáknak vagy csak egy-két személyt szállítanak, akkor be méltóztatnak látni, hogy a táraságnak ezeket a propellereket egy távolabb eső helyiforgalotmba kellene belekapcsolnia. Hiszen ezek a járművek legalább gazdaságosabban használtatnának feil ajkkor, ha a vidékről Budapestre igyekvő munkásnép, termelő nép ezzel a legkellemesebb közlekedési eszközzel jöhetne Budapestre. Ismételten arra kérem tehát a minister urat, méltóztassék ezen állapotok orvoslása érdekében intézkedni. (Helyeslés a középen.) Elnök:• Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Javaslom, hogy a. törvényelŐkószités, keresíkedelampoldtii|aai munkálatok és szaktamáesfcoaások költségeire előirányzott 26.080 pengő emeltessék fel 50.000 pengőre. Javaslatom indokolására legyen szabad néhány szót elmondani. Mindenekelőtt szükségesnek tartoan, hogy a kereskedelemügyi ministerium tanulmány tárgyává tegye a, kereskedelem, hihetetlenül rossz helyzetét és hogy esetleg egy ankéten foglalkozzék ezael a kérdéssel. A kényszeregyességek és csődök az elmúlt évekhez viszonyitva szédületeseni emelkedtek. A magyar tudakozóegylet például kimutatja, hogy az elmúlt év márciusával szemben a csődöknél 26%, a- válságok együttes öszszegében pedig 80-87% emelkedés mutatkozik. Azt is ^olvashatjuk, hogy a kényszeregyességek egy hónapi passzívuma 11*1 millió pengőt tesz ki. Valahol tehát válság van a kereskedeleimnél és- ezt a válságot vizsgálat tárgyává kell tenni, mert orvosságot csak akkor lehet a bajra találná, ha jól megvizsgáljuk ezeket. Kétségtelen, hogy a válság legfőbb oka a tömegek vásárlóképtelensége, a nagy keresetképtelenség, a tisztviselői kar, különösen a magántisztviselők, munkások ós egyéb alkalmazottak hihetetlenül alacsony bérei. Ezért elsősorban a kereskedelmi forgalomnál mutatkozik baj, de' ezenfelül az adózásban, a kereskedelemközigazgatásban is kell lennie olyan hibáiknak, amelyek szerintem vizsgálat tárgyává teendők és igy megállapítandó, hogy mi a baj. A minister ur a kényszieregyességi eljárás ujabb módosításáról rendeletet bocsátott ki, amely szerint az eddigi 50% -os kvótát 60%-ra emeli fel. A rendelet április elsején adatott ki és augusztus elsejei, hatállyal lép életbe. Ez a rendelet maga is kereskedelemellenes. Nem átallom kimondani, hogy ennek indokát valahol a kereskedelemiellenes irányzatban kell keresni. Valószinüleg abból indult ki ennek a rendeletnek szelleme: hulljon a férgese, hulljon a gyöngéje, mert minél több, hullik ei, annál jobb azoknak, akik még megmaradnak. Azonban^ egyedül ezzel a kereskedelem súlyos válságát megoldani nem fogják tudni. Ezzel a rendelettel a minister ur szoros hurkot kötött a kereskedelem nyakára, a kereskedelem válságát azonban megoldani nem tudja. Bátor vagyok egy másik törvényes intézkedés megtételére felhívni a minister ur szíves figyelmét. Elkerülhetetlenül szükséges., hogy a kereskedelmi tulajdon törvénybe iktattassék és az üzletbérrel kapcsolatos kérdések sürgősen reformáltassauak. Nem malik el nap, hogy valamelyik polgári újságban nem olvasnám ai háztulajdonosok jajkiáltását: »a bolsevizmus réme kisért ismét« és a jóllakott nyárspolgár egy pompásan eltöltött éjszaka után, amikor reggel a kávé mellé odakapja, Leibzsurnálját, hátborzongva olvassa, hogy íme, a keresztény nemzeti kormány uralma ellenére ismét a bolsevizmus kisért, a magántulajdont, a legszentebb mag-ántulajdont, a háztulajdont akarják megtámadni. A kereskedők és^ az iparosok nem tudnak már a magas házbérek miatt megélni és a háziurak, mert ezek a kategóriák siránkoznak, egyszerűen ahhoz a módszerhez fordulnak, amelyhez a vidéki munkáltatók és amely módszer a vidéki közigazgatásnál mindig hat: aki munkabéremelést kér, az kommunistagyanús egyén: »Mars a kóterba!« Miután itt nem lehet ezeket a kereskedőket és iparosokat olyan könnyen kóterba zárni, mint a szegény vidéki munkásokat . .,. (Zajos ellenmondások jobbfelől és a középen. — Éri Márton: Ugyan, nagyon erős!) Ha nem bizonyítottam volna ezt be a belügyi tárcánál, akkor jogos volna az urak felháborodása. Engedelmet kérek, legyen szabad elmondanom ennél a törvény előkészítésénél, hogy milyen törvény hozatalára célzok én. Itt — mondom — nem; használ ez a siránkozás, legalább is olyan mértékben nem, mint a munkásoknál. Pedig nem olyan egyszerű a dolog és nem olyan csekély összegről van szó. Én csak egy intézményt, vagyok bátor említeni, amelynek adatai alapján bizonyítom, hogy mit jelent iparunkra és kereskedelmünkre, valamint a. fogyasztókrai az egyévi házbéremelés. Méltóztatik tudni, az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek Budapesten és környékén száznál több üzlete van. Ennek a szövetkezetnek 1926-ban a boltbérterhe 188.016 pengő és 12 fillér volt, 1927-ben, vagyis egy évvel későbben 233.335 pengő 7 fillér, vagyis egy év alatt 50.312 pengő 95 fillérrel