Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

•À» országgyűlés képviselőházának 1.60 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. Például Baja és Kalocsa között, valamint Szob és Vámosmikola között a már létező autóbuszvonalak nemosak, hogy nem konkurráltak a vasutakkal, hanem épen ellenkezőleg' a vasutaknak voltak alázatos szolgái és a vasutak számára végezték a gyűjtő feladatot, a gyűjtő szerepet, amennyiben bevitték a vasúti állomásokra az utasokat. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy az időmeghosszabbitás nem jelent egyúttal engedélyt is a tárgytól való eltérésre. A törvényelökészitéshez méltóztassék visszatérni. Szilágyi Lajos: A törvényelőkészitésnél tehát gondoskodni kell arról, hogy az ipartörvény elavult rendelkezései helyett uj. a mai időknek, a mai helyzetnek megfelelő törvényalkotás kerüljön elénk. Meg kell védeni a már létező vállalatok érdekeit, még pedig ebben az uj törvényben lehetőleg rendszeresíteni kell a kizárólagossági jogot bizonyos utvonalakon, bizonyos vonalak számára. Továbbá ugyancsak a törvényelőkészitésnél kérem -és ajánlom, hogy az iparengedélyek időtartamát az 1922 : XII. tcikknek megfelelően méltóztassék meghagyni és ezt a mai törvénytelen eljárást, amikor a kereskedelmügyi minister ur öt esztendőre ad ki iparengedélyeket, méltóztassék beszüntetni és méltóztassék, a törvényes útra visszatérni. A magyar ipartörvény nem ismer ötesztendős iparengedélyt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De nem is tiltja!) A magyar ipart örvény csak olyan iparengedélyt ismer, amelyet halálom után ínég özvegyem is folytathat és atmelyet kiskorú gyermekeim is folytathatnak egészen addig, amíg nagykorúakká válnak. Sőt a, magyar ipartörvény özvegyemet még ezen túl is védi, amennyiben ha férjhezmiegy az özvegyem máshoz, akkor az. ujabb házasság ellenére is folytatható tovább az iparűzése. Nagyon liberal is, becsületes és igazságos tehát a magyar ipartörvény és nincs

1 a kereskedelemügyi miniisteriumniak felhatalmazása arna, hogy ettől az ipartörvénytől eltérjen,, mint ahogy azt a gyakorlatban teszi. Hasonlóképen az ipartörvény élesen elválasztja egymástól a személyszállitási és az áruszállítási ipart. Ettől eltérőleg a gyakorlatban azt látjuk, hogy a. kereskedelemügyi miinisterium teljesen jogtalanul és törvénytelenül kombinálja a. két különböző ipart és kombinált iparengedélyeket ad ki az általa privilegizált vállalatnak. Kérnem, kell, hogy a törvény előkészitésénél méltóztassék tekintetbe venni, hogy a jelenlegi gyakorlat a teherautókra vonatkozólag, az árufuvarozásra vonatkozólag megváltoztassék. Az az eljárás, hoigy a kereskedelemügyi ministerium körzeti beosztásokat csinál, semmiféle törvényben nem gyökerezik, ilyet néni ismer a magyar törvény, az teljesen igazságtalan. Amikor én az erre vonatkozó példákat felhoíztam, és jelen voltak a kormány tagjai, élükön a ministertelnök úrral, nem is> akarták elhinni, hogy lehetséges olyasvalami, hogy bútoromat Budapestről Nagymarosra teherautón nem fu var ozt áthatom, csak lovas szekéren! vagy vasúton. (Jánossy Gábor: Miért?) Azért, mert a kereskedelemügyi ministerium legújabb találmánya szerint csak 30 kilométer ives körzeten belül fuvarozhatnak a ^teherautók. Ez homlokegyenest ellenkezik a gépjármű hivatásával, mert hiszen a gépjármű nagyobb távolságokra való, és épen ott bénit ja. meg a iker eiske delemügyi ministerium és szorítja kis körzetekre. Hoztam már fel példát arra is, hogy vannak Magyarországon olyan vidékek, ahol egyik község a másiktól 30 kilométernél nagyobb távolságra van. Ilyen körülmények között tehát még a szomszéd községbe sem fuvarozhat autóval az árufuvarozó, mert az iv nagyobb 30 kilométernél, amelyet számára a ministeriumban teljesen törvénytelenül és jogtalanul meghatároztak. Akik legutóbb megfordultak a tenyészállatvásártéren, láthatták, hogy ott egy személyszállító autóbusz volt kiállitva, és ott osztogatták a kezemben tartott prospektusfüzetet. Ebben a füzetben ez a privilegizált vállalat fittyet-hányva a minister későbbi döntésének, már előre hirdeti és publikálja, hogy melyek azok a vonalak, amelyek az övéi, amelyekre ő kiterjeszkedik és berendezkedik. Érdekes, hogy amikor az ember ennek utána kérdezősködött a kereskedelemügyi ministeriumban, ott azt mondták, hogy ez a vállalat hirdethet, amit akar, ez még elbirálás alá kerül, ez még nem szentirás, ami itt van; érdekes, hogy ez az államilag privilegizált vállalat veszi magának a vakmerőséget és iparengedély kiadása nélkül, anélkül, hogy kezében volna az iparengedély, egészen nyíltan hirdeti, hogy mely vonalak azok, amelyek az övéi lesznek. (Gáspárdy Elemér: Melyik az a vállalat?) A M-a vart. Ejzek az urak nagyon el lehetnek bizakodva, nagyon biztosak lehetnek a maguk dolgában, amikor ilyesmit merészelnek megcselekedni. A kereskedelemügyi minister urat általában ugy ismerjük, mint erősen keresztény érzésű, majdnem mondhatnám antiszemita miniéiért, (Meskó Zoltán: Ne támogasd olyan nagyon! — Jánossy Gábor: Ezt megköszöni a minister ur! Talán tréfából tetszett mondani?) aki szégyelne a tükörbe nézni akkor, ha egy zsidó szaiuara iparengedélyt adna ilyen áru-, vagy személyszállításra. (Derültség.) Mi közben pedig a minister ur igy beszél és ilyen képet ad önmagáról, aközben látjuk, hogy az általa privilegizált vállalat, — amely egymásután fojtja meg a keresztény vállalkozókat — kiknek a kezébe kerül. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hét vonala van! Hogyan lehet már igy túlozni? Ez mégis csak sok! — Meskó Zoltán: Joga van neki!) Felolvasom ezeknek a szállítóknak neveit, akiknek kezébe került ezen privilégiumok folytári Magyarországon az áruszállítási ipar. A budapest—gyöngyösi vonalon Mayer Mózes, Fischer Imre, ifj. Adamszky Lajos; a budapest—jászapáti vonalon Einhorn és Neuwirth, továbbá Neuwirth Jakab. A Budapest—Cegléd—Szolnok—Cegléd—Nagykőrös vonalon Szegő Jakab, Stern Dezső, Polgár Imre, Glücksmann Henrik, Wachs Lajos; a budapest—kecskeméti vonalon Szebeni és Kovács, továbbá Kertész Lajos; a budapest— székesfehérvári vonalon Fleischner György, a budapest—paksi vonalon Bruckner Imre, Csillag Ferenc és igy tovább. Tehát miközben a minister ur engedi megfojtani azokat a keresztény vállalkozókat, akik éveken keresztül nagy tőkebefektetésekkel maguknak jogot szereztek az áruszállítás, vagy a személyszállítás terén, azonközben tűri azt, hogy a Haltenberger Samuk (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azt hiszem, nem zsidó!) — Haltenberger Samu keresztény! — (Meskó Zoltán: A Samu ellenére!) az odadobott gyeplőt akként irányítsák, hogy a Magyarországon államilag privilegizált vállalatok ezeknek az uraknak kezébe kerüljenek. Amit nem kifogásolok, abban az esetben, ha nem a szerzett jogokat érinti, mert én liberális felfogásomnál fogva különbséget nem teszek, ellenben