Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

3l2 Az országgyűlés hépvisetöházának 160 ha azt kell látnom, hogy inig egyfelől süket fiilekre talál a panasz, amely a szerzett jogokat védi, ugyanakkor másfelől másokat ilyen helyzetbe .juttat a kereskedelemügyi minister ur. ez eilen óvásit kell emelnem. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy meghosszabbitott beszédideje lejárt! Szilágyi Lajos: Ezeket kívántam a törvényelőkészítéssel kapcsolatban a kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Frühwirth Mátyás ! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! Múltkori nagy beszédében a t. kereskedelemügyi minister ur volt szíves bejelenteni azt, hogy a magyar kézműiparosság megkapja azt az intézményt, amelyet a magyar nemzettől kért. Én ezért nagy hálával tartozom nemcsak a magam nevében, de az egész magyar iparosság nevében is és köszönöm a minister urnák azt, hogy ennek az osztálynak emelkedésében segítséget nyújtott, mert ha ebben az országban egy osztálynak szüksége van arra, hogy emelkedésiében segítsük, akkor erre a magyar kézműiparosságnak van a legnagyobb szüksége. Legyen szabad csak rámutatnom arra a heroikus küzdelemre, amelyet a magyar iparosság ezért az érdekképviseleti szervért folytatott. Máskép el nem érte a magyar iparosság ennek az érdekképviseleti szervének legalább kilátásba helyezését, mint hogy meg kellett Ígérnie és meg kellett fogadnia, hogy erre a célra sajátmaga a kamarai illetékeken kivül fejenként egy pengőt fog előteremteni. Ez a küzdelem négy esztendeig- tartott és végre elérte azt a magyar iparosság, hogy kijelentették az egész ország színe előtt, hogy sok-sok szavazáson és sok-sok pótszavazáson keresztül az egész iparosság, úgyszólván egyhangúlag, felajánlott egy pengő fejenkénti áldozatot. Mélyen t. Ház! Arra kérem a minister urat, hogy amikor egy osztály felajánlotta a maga érdekképviseleti szervének megteremtésére ezt az áldozatot, akkor a minister ur haladéktalanul hozza ide a javaslatot a magyar parlament elé. Mert egy kérdést akkor kell megoldani, amikor érett és én kérem a minister urat arra, hogy ne hagyja nagyon sokáig fejlődni ezt a kérdést, ne hagyja sokáig elmélkedni, rágódni az illetőket ezen a kérdésen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt látom, hogy a kisiparosság érdekképviseleti szervének születése körül nagyon sok bába settenkedik. (JánosSy Gábor: Nehéz szülés az!) És mivel itt ál bábákról is szó lehet, felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy nagyon sok olyan álbába járkál az érdekképviseletek megszületése körül, aM már a magzat születése előtt szívesen kicsavarná a nyakát. Ha már az iparosság- egyhangúlag amellett foglalt állást, hogy érdekképviseleti szerve legyen, akkor az ország- adja meg ennek az osztálynak azt, mert bizom benne, hogy a magyar iparos osztály annyira érett, annyira öntudatos, hogy képes lesz élni evvel a szervezetével és a különböző panaszok nagy sokaságát eliminální fogja. (Ugy van! a jobboldalon.) Sok aprólékos kérdést nem fognak országosan tárgyalni, hanem saját szervezetükben, saját autonómiájukban intézik el. Ezért tartom szükségesnek, hogyha minden osztálynak megvannak a maga alkotmányos, autonómikus szervei, akkor ezt a magyar iparosságnak is meg kell adni, különösen amikor ő maga hozza meg ezért az áldozatot. (Ugy van! jobb felől.) A részletekre nem kívánok kitérni, hiszen ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. módunkban lesz nemsokára a Ház színe előtt is tárgyalni ezt a kérdést. Mindenesetre bizom abban, hogy a minister ur kiváló munkatársai, mint Jezsovics álamtitkár ur is, aki annyi helyeset és nagyot alkotott már a magyar ipar számára, (Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Főképen az Íróasztal számára!) át fogják érteni mindezeket a kívánságokat, mérlegelni fogják tudni és a minister ur vezetésével olyan javaslatot fognak idehozni, amely közmegnyugvást kelt s amely mindenkit ki fog elégíteni. Az ipari életben rendkivül sok rendezetlenség van, amelyeket szorgalmasan és nagy gonddal folyton helyre kell hoznunk. A törvény e lőkészités i osztály n ak kötelessége* hogy a felmerülő bajokat mindinkább kiküszöbölje és kiirtsa a magyar ipar életéből. (Ugy van! jobbfelől.) Ugy láttam, hogy a minister ur óriási türelemmel és nagy kedvvel foglalkozik az egyeá részletkérdésekkel. Nem azért emlitem meg azt itt, mintha szükség volna arra, hogy a minister urat megvédelmezzem, (Rothenstein Mór: Akkor jól is nézne ki! — Derültség. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Kérem, én minden támogatást szívesen veszek!) de elhangzott ezekről a padókról az, hogy a minister ur nem foglalkozik kellőképen az érdekképviseletek kivánságaival. Sajnos, nagyon sokszor vagyok kénytelen a minister urat zavarni a különböző ipari szakmák kérdéseivel és valóban azt mondhatom, hogy valóságos járásbirósági f tárgyalásokon tárgyalta végig az egyes aprólékos szakipari kérdéseket. És én bizom benne, hogyha megkapjuk a kézműves kamarát, akkor nem lesz szükség árra, hogy a minister ur értékes idejét igénybe vegyük, s hogy a mindenkori kereskedelemügyi minister ilyen aprólékos ügyekkel foglalkozzék. De bármilyen kicsinyek legyenek is ezek az ügyek, sok ezer embernek ügye és exisztenciális kérdése forog itt kockán. Bizom benne, hogy az uj érdekképviselet képes lesz valóra váltani mindazokat a kívánságokat, amelyeket a magyar iparosság ettől az érdekképviselettől vár. Legyen szabad a minister ur figyelmét felhívnom a pékipar dolgaira. Tudom, hogy a minister ur teljesen otthon van a pékiparban, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mennél inkább otthon vagyok, annál nagyobb a baj! — Meskó Zoltán: Micsoda germanizmus! A minister ur most nincs otthon, a képviselőházban van! — Derültség és zaj.) s a minister urat e tekintetben valóságbán pályatévesztett embernek kell mondanom. (Derültség.) Be ha már teljesen tisztázódott ez a kérdés és ha szociális szempontból nem lát veszedelmet abban, hogy ennek az iparnak gyakorlását megkönynyiti, kérem, ne hagyja ezt a kérdést hónapokig feküdni, amikor úgyszólván egypár soros javaslattal megoldhatja a minister or ezt a nagy kérdést, amely sok ezer és ezer embernek igen súlyos problémája. Nincs szükség arra, hogy egy iparágat üldözzek rendőrrel, csendőrrel, (Ugy van! jobbfelől.) amikor praktikus intézkedésekkel meg tudom oldani a kérdést. Lehetetlenség, hogy a pékiparosoknak körülbelül 80%-át büntessék meg egy nem praktikus rendelkezés folytán. (Zaj.) Ezen a téren 24 óra alatt kellene rendet teremteni. Mindenki tudja — a legutolsó béresasszony is, — hogyha a kovászolás megvan, utána okvetlenül kell következni a dagasztásnak. Az a törvény azonban, amely ma fennáll, egy természetes folyamatot szakit ketté és megakadá-