Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
310 'Az országgyűlés képviselőházának 1( akkor csak a konzekvenciákat kell nálunk levonni. Nem szabad ilyen szegény országnak, amely az anyagiaknak annyira hiján van, kísérletezgetni, hanem a külföldi tapasztalatokat kell értékesíteni. Ismerjük a vasúti közlekedés hátrányait. Ezeknek a hátrányoknak következményeként kell majd a törvényt előkészíteni. Tudjuk, hogy mi a panasz. A panasz a vasút ellen az, hogy a szállítást megelőző és a szállítást követő költségek túlnagyok. Tudjuk azt, hogy rövid távolságú szállításoknál a vasút immár nem versenyképes a gépjárműforgalom fejlődése következtében. Tudjuk, hogy a vasútnál minden uj építkezés szörnyű drága, s tudjuk, hogy a vasutaknak meglevő berendezései nem jövedelmeznek olyan arányban, amilyen arányban kellene jövedelmezniök a. beléjük fektetett tőke nagysága folytán. Tudjuk, hogy a fuvarozási szerződésekkel kapcsolatos alakiságok már idejüket multák, ezeken az alakiságokon tehát változtatni kell. Tudjuk, hogy meg kell változtatni a szállítási határidőre vonatkozó szavatosság és a kártalanítás tekintetében fennálló szavatosság kérdését. Tudjuk, hogy a vasútnak nagy hátránya az, hogy a vasúti szolgálati szabályzatnak olyan kikötései vannak a személy- és áruszállitással kapcsolatban, amelyek nem modernek, s amelyeken szintén változtatni kell. Viszont azonban tudjuk, — és a törvény előkészitésénél azt fel kell használni — hogy a gépjárműveknek is megvannak a maguk hátrányai. Tudjuk, hogy a gépjárműveken a személyszállitás vagy az áruszállítás sokkal veszélyesebb, mint a vasúton. Tudjuk, hogy hátránya a gépjárműnek az, hogy szörnyű módon rongálja az utakat. Hátránya, hogy hatálytalanítja a vasútnak eddig fennállott kiváltságait, hatálytalanítja a vasútnak eddigi gazdasági monopóliumát. A vasúttól épen a jobb utasokat vonja el a gépjármű és az áruszállításnál a legjobban fizető tarifaosztályokat vonja el a vasútól. Viszont előnye a gépjárműközlekedésnek az, hogy a gépjármű teljesen az egyén, hatalma alatt áll, állandóan menetkész, gyors, aránylag sok üzemanyagot tud magával elvinni és alkalmazkodni tud az úthoz, az időhöz, a közönséghez és az áruhoz. A gépjárműnek ez az alkalmazkodási képessége az az óriási előny, amely ellen a vasút védekezni nem tud. Tudjuk, hogy a gépjármű-közlekedés kényelmes és sokszor olcsóbb is, mint a vasút. Tudjuk; hogy előnye az, hogy a kiszolgálást az egész ut mentén teljesítheti, sokszor rövidebb utat jelent, mint a vasút; a gépjármű a ^vasúttól eltérőleg kaputól kapuig szállít és a gépjárművek igénybevételénél még az áruk csomagolása is egyszerűbb. Mindezek már külföldi tapasztalatok eredményei. A törvény előkészitésénél tehát a kereskedelemügyi ministerlum abban az előnyös helyzetben van, hogy a külföldi tapasztalatokat értékesítheti. Ami pedig azt illeti, hogy a vasút bevételei a gépjárműforgalom' fejlődése következtében csökkennek, erre is megvan már a kipróbált orvosság: a vasút versenytarifákat állithat, javíthatja _ a kiszolgálást, egyszerűsítheti a kezelési eljárást és az elszámolási rendszert, a fuvarozási határidőket leszállíthatja, a gyorsaság érdekében a megállóhelyek számát csökken tiheti, a forgalom egy részét teljesen odadobhatja, odaengedheti az autóbuszoknak és teherautóknak, végül a vasút törölhet is egyes vonalakat, egyes» vonalokon a vasút teljesen és tökéletesen beszüntetheti a forgalmat0 ülése 1928 április 26-án } csütörtökön. Az automobilizmust illetőleg a kereskedelemügyi minister urnák szem előtt kell tartani, hogy az automobilizmus is rengeteg embert foglalkoztat, és pedig a gyártásnál és anínak számos mellékágazatában, sok embert foglalkoztat a javítóműhelyekben, a garázsokban és a kereskedelemben, végül pedig sok embert foglalkoztat a kocsivezetéssel, amellyel az embereknek már ezrei foglalkoznak. A kereskedelemügyi minister ur működése közben sohasem fogom azokat a vállalatokat védeni, amelyek a közönség érdekeit nem tudják, vagy csekély mértékbén tudják kiszolgálni. Ezeket maguk a vállalatok is férges vállalatoknak tartják, és jónéven veszik, ha a férgese elpusztul, mert a többinek annál inkább növekszik a tekintélye értéke és jelentősége. Ma a vasutvonalak hossza Magyarországon 8497-7 km, amelyből a magyar Államvasutak vonalhossza 7240 km. Ezzel szemben már a menetrend szerint közlekedő autóbuszok vonalhossza az én jegyzeteim szerint 3811 km. hosszat jelent, amelyből állami kezelésben, a posta kezelésében 746 km. útvonalon van autóbuszközlekedés. Ez a rohamos fejlődés, hogy most már a menetrend szerint közlekedő autóbuszok úthossza a felét teszi ki a vasutvonalak úthosszának, figyelmezteti a mai időkre az igen t. kereskedelemügyi minister urat és parancsoló kötelességévé teszi, hogy az utak építése kérdésében, mint a gépkocsik kérdésében (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Alacsony az adó!) a kereskedelemügyi minister ur a törvényelőkészítő munkálatokat haladéktalanul kezdie meg. Senki sem kifogásolja az előbb eomlitett Mavart. című vállalat megalakulását. A megalkuvás ellen kifogás nincs, csak az ellen a privilegizált mód ellen van kifogás, amely a magánvállalkozókat megöli. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Két vonala van!) Az igen t. kereskedelemügyi minister ur ahogyan a Házat tájékoztatta, azt az első betűtől az utolsóig aláírom. A gyakorlatban ellenben a kereskedelemügyi ministeriumban nem ilyen gyönyörű szempontok szerint történik • a kérvények elbírálása, han^m épen ellenkezőleg történik ott minden. Ha ugy volna, hogy a vasutak által létesített autóbusz-társaság elsősorban olyan helyekre kérvényezne vonalat, ahol a vasúttal párhuzamosan van vonala, és ahol a konkurrenciát akarja megakadályozni és a bevételeket akarja a maga számára megtartani, senki sem szólna egy szót sem. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy nem, akkor is volna kifogás!) De épen ellenkezőleg történik. Például a kereskedelemügyi minister ur elsősorban adott engedélyt a Kalocsa és Baja, valamint a Szob és Vámosmikola közötti vonalakra, amelyek — amint tudjuk — nem futnak párhuzamosan semmiféle vasútvonallal, hanem mind a kettő vizzel párhuzamos. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egy perc áll még rendelkezésére. Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet még tíz perccel meghosszabbithassam. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédideje tiz perccel meghosszabbittassékl (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításra az engedélyt megadta. Szilágyi Lajos: Tehát amilyen szép és helyes mindaz, amit a minister ur fejtegetett, és amilyen nehezen lehetne belekapaszkodni intranzigens, mindenáron való ellenzékieskedéssel is, ép annyira nem az történik, amit mond.
