Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

Az országgyűlés Jcépviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. 21 ilyen hatalmas összeg beállítása ellen tiltakozni, különösen akkor, amikor egy összehasonlításból kiderül, hogy a ministerelnöknek békében 250.000 aranykorona volt a sajtóalapja, most pedig 516.000 pengőt tesz ki a sajtóalap. Hát békében elegendő volt, békében el lehetett intézni ezt az ügyet 250.000 aranykoronával, most már ennyivel több kell? Hát olyan jó élet van ebben az országban, olyan nagyszerűen folynak be az állami bevételek? Ugy látszik a pénzügy minister ur jelentése szerint nagyszerűen folynak be. De hogy hogyan tudja ezt kiizzadni az ország népe, hogyan van agyon terhelve, hogy fogyasztó képtelenné van téve, azzal a kormányzat nem törődik, az már mind mellékes; itt az a fontos, hogy az előirányzott összegek be legyenek hajtva, de hogy ki és mi pusztul el ennek következtében, azzal a kormány egyáltalában nem törődik. Különösen súlyos ez a dolog még azért is, mert nem is ez a teljes összeg, amely a ministerelnek urnák rendelkezésére áll. A zárszámadásokat kell csak elővenni és az 1926/27. évi zárszámadás adataiból kiderül, hogy a három címen előirányzott összegen kivül előirányzás nélkül is lényeges összegek kerültek kiadásra» mert 162.400 pengővel töbet adtak ki a rendelkezési alapnál, 203.120 pengővel többet a sajtóalapnál és 616.000 pengővel többet a nemzeti kisebségek és az idegenben élő magyarok gondozására. Ez összesen 981.520 pengőnyi összeg, vagyis ennyivel többet adtak ki annál az ösz~ szegnél, amennyit a rendes költségvetés keretében előirányoztak. Ha ez megtörténhetett az elmúlt esztendőben, akkor egészen jogosan feltételezem, hogy meg fog történi a folyó költségvetési évben is és ebből az következik, hogy az 1,536.000 pengő, amely e három címen előirányozva van, lényegesen nagyobb lesz, úgyhogy a két és félmillió pengőt is meg fogja haladni. Ez olyan hatalmas összeg ilyen célokra, amilyen összeget semilyen körülmények között sem lenne szabad a mai nehéz, súlyos időkben erre forditani. Mert ha részleteiben vizsgálom, hogy ugyan mire is megy az a pénz, mit látok? Rothenstein képviselőtársam már beszélt a sajtószabadságról, már beszélt azokról a nehézségekről, amelyek a téren mutatkoznak. Ennek keretében azután lehet találkozni azokkal a kormányténykedésekkel, amely ténykedések fakadnak egyrészt a sajtóalap összegéből, másrészt a ministerelnök rendelkezési alapjából. Hogy pedig erre mi szükség van, hogy kinek származik abból előnye, azt én és velem együtt nagyon sokan nem tudják megállapítani. Épen azért arra van szükség, hogy az ilyen összegek csökkentessenek és ha a kormány tényleg a takarékosság elve és gyakorlata alapján áll, akkor a kormány is beláthatja, hogy ma sokkal fontosabb, sokkal elsőbbrendü kötelességei vannak; olyan kötelességeket kellene teljesitenie, amelyek már nem tűrnek halasztást. Állandóan halljuk például azt, hogy a munkanélküliség esetére szóló _ biztosításra nincs pénz; akármennyire erőltetjük is ezt a kérdést, évről-évre megismétlődik és folyton hangzik a kormány részéről az az ellenérv, hogy erre egyáltalában nincs pénze a kormánynak. Ha csak azokat a tételeket hagynák el, amely tételeket én itt kifogásoltam, már ebből is olyan jelentős összeg adódnék, amellyel azt hiszem, a munkanélküliség kérdésének megoldása, illetőleg a munkanélküliek segélyezése nagy mértékben végrehajtható volna s ha ugyanez a takarékossági elv végigvonulna minden tárca előirányzatán, ha minden olyan felesleges kiadás, amely nem okvetlenül szükséges, töröltetnék, akkor nemcsak a munkanélküliségből fakadó nyomor enyhítésére lenne pénz, hanem egyéb közszükségleti célok kielégítésére is akadna bőven elegendő pénz. Hogy mennyire csak beszéd a kormány takarékossági politikája, ez kitűnik abból is. hogy amikor a kormány a takarékosság végrehajtására bizottságot állított fel, maga a takarékossági bizottság is 27.200 pengőt igényelt. tehát létesítettek egy olyan szervet, amelyre eddig nem volt szükség, olyan szervet, amely a helyett, hogy tényleg megvalósítaná a takarékosságot,, maga is a költségek szaporításához járul hozzá. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az adófizetők roskadoznak a terhek alatt, nem csoda, ha mind több és több exiszteneia megy tönkre. Minthogy pedig én nem tudok reménykedni abban, hogy ez a kormány eltér eddigi rendszerétől, minthogy nem tudok reménykedni abban, hogy változtatásokat tegyen az előirányzásokon és minthogy egyébként is bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, a tárca keretébe tartozó előirányzásokat a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Én egészren rövidesen csak az állami adósságok keretében •megemlített vagy on vált ságföldek haszonbére kélrdésében óhajtottam felszólalni. Mivel azonban előttem szóló képviselőtársam. szóvátette a Ház igen t. elnökének működési pótlékát, továbbá a kabinetiroda: főnökének működési pótlékát, általában járandóságait, szinte provokál a nyilatkozatra. Én is azon a véleményen vagyok, hogy ilyen országban, ahol a kereseti viszonyok olyan kedvezőtlenek, mint nálunk, ahol a nyomor olyan nagy, mint nálunk, a törvényhozásnak elsőrangú kötelessége, hogy a takarékosság érdekeit szem előtt tartva, bírálja, a kormány ténykedéseit és azt a költségvetést, amely most előttünk van. Én is szigorúan böngészem ezeket a füzeteket és keresem a hibáikat, vagy a mulasztásokat ott. ahol ugy vélem, hogy a takarékosság kérdésében mulasztás terheli a kormányt. De bocsánatot kérek, amikotr arról van saó. hogy a kabinetiroda főnökének mennyi járandósága legyen, ilyenkor arra az álláspontra helyezkedem, hogy itt aztán nincs semmi körülmények között semminemű takarékosságnak helye. Eltekintve attól a személytől, aki momentán betölti ezt a gyönyörű, magusztos és az egész országra nézve életbevágó fontossáigu hivatalt, (Ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon,) eltekintve a személytől, annak egyéni kiválóságától, szóval elvonatkoztatva minden személyi kérdéstől, azon az állásponton vagyok, hogy az a funkcionárius, aki őfőméltósága, a kormányzó ur mellett végzi a legelső tanácsadó, illetőleg referáló közeg ténykedését, olyan javadalmazásban kell hogy részesüljön, amely méltó ahhoz az álláshoz, ahhoz a feladathoz, amelyet ő betölt. (Helyeslés a .jobboldalon.) Ha azt olvasom, hogy a kabinetiroda főnökének összes járandóságai 41.279 pengőt tesznek ki, akkor ezt a járandóságot elsősorban a magaméhoz kell hasonlitanom. Az én képviselői napidijamhoz és az én képviselői lakáspénzemhez kell azt arányitanom és ha az én feladatkörömet az ő feladatkörével, az én pozícióm fontosságát az ő pozíciójának