Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

22 Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, kedden. fontosságával összehasonlitom, akkor nem jöhetek más következtetésre, mint arra, hogy nagyon is szeréinyen, legalább is a képviselői járandóságokhoz képest nagyon szerényen vaoi megállapítva a. kabinetirodai főnök járandósága, (Kabók Lajos: Ez a pozíció tavaly is fontos volt, meg azelőtt is!) Ugyanez az álláspontom a Képviselőház igen t, elnökére vonatkozólag. Évtizedeken keresztül nagy súlyt fektettünk arra, hogy a Képviselőház elnöke, mint a legelső magyar választott közjogi méltóság, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) messze kimagaslik magánéletében is más emberek felett. Ha nem csal az emlékezetem, azt hiszem, sohasem fordult még elő, hogy a Képviselőház üléstermében valamely képviselő szóvá tette volna a képviselőház elnökének tiszteletdíját. ÍRothenstein Mór: De joga van hozzá! — Kabók Lajos: Ez nem tiszteletdíj, ez a reprezentációs költség! — Rothenstein Mór: Nem személy ellen irányult.) Ugy a kabinetiroda főnökével, mint a képviselőház elnökével szemben azt a kötelezettséget érzem magamban, hogy az állam nemcsak gondtalan megélhetésükről köteles gondoskodni, hanem azon felül olyan járandóságokkal köteles őket ellátni, amelyek a gondtalan megélhetésen kivül és felül az ő állásuk diszéhez méltó életmódot tud nekik biztosítani. Mindkét magas közjogi méltóságtól el is várjuk azt, hogy semmi néven nevezendő egyéb állása ne legyen. Elvárjuk a kabinetiroda főnökétől, elvárjuk a képviselőház elnökétől, hogy semminemű más mellékfoglalkozása ne legyen. Nagyon jól tudjuk, hogy a képviselőház elnöke ügyvédi irodáját abba hagyta, nagyon jól tudjuk, hogy egyéb mellékjövedelmeiről lemondott. Ilyen körülmények között szóba sem jöhet és szörnyű igazságtalanság volna, ha olyan irányban birálnám meg ezeket a költségvetési tételeket, hogy ezek nem állanak arányban Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetével, vagy az állam jelenlegi pénzügyi helyzetével. Én majd igenis fogok jönni a költségvetési vita során korholó szavakkal a kormánnyal szemben, fogok jönni a tisztviselők fizetésének javadalmazását illetőleg követelésekkel és kérelmekkel, de ebbeli követeléseim kielégitetlenségét nem tudom Összefüggésbe hozni azzal, hogy a kabinetiroda főnökének vagy a képviselőház elnökének járandóságaihoz oly értelemben szóljak hozzá, mintha azokat sokallanám. Mélyen t. Képviselőház! Ezek után rátérek az előbb emiitett témára. A véletlen folytán az állami adósságok csoportjában ott láttam szerepelni a vagyonváltság földeknek haszonbérét. Tavaly nem tettem ezt szóvá, nem voltam jelen épen a ministerelnöki tárca tárgyalásánál. Hivatkoznak arra, hogy már tavaly is igy volt. Ha tavaly is igy volt, tavaly is helytelen volt és tavaly is törvénytelen volt. Az 1921 : XLV. te. 65. §-a világosan kimondja, hogy ezeknek az állami földeknek, — amelyeket mi köznyelven vagyonváltság földeknek nevezünk, hasznosításából vagy • értékesítéséből eredő összes bevételeket a pénzügyi tárca keretében kell elszámolni. Nem tudom, miért tér el a mi költségvetésünk ettől a törvényes határozmánytól és miért tárgyaljuk az államadósságok csoportjában ezeket a kérdéseket. De ha már itt tárgyaljuk, akkor itt látom elérkezettnek az alkalmat arra, hogy felhivjam az igen tisztelt ministerelnök ur figyelmét arra, hogy az állami vagyonváltságföldek kérdése teljesen homályos, nemcsak a nagy nyilvánosság előtt, hanem előttünk, országgyűlési képviselők előtt is. Nem tételezem fel, hogy a kormánynak oka van a titkolózásra, de ha nincs, oka a titkolózásra, akkor annál inkább rovására irom, hogy miért nem tárja fel a nagy nyilvánosság előtt a tényleges helyzetet. Utóvégre is hallottunk már számjegyet, hogy hány százezer hold/ van állami tulajdonban, (Zlinszky István: Négyszázezer!) a közbeszólásból is halljuk, hogy körülbelül négyszázezer. De ha tudjuk, hogy a területet illetőleg igy áll ez a kérdés, szeretném tudni: hogyan jönnek ki ezek a számjegyek, amelyek most a költségvetésben szerepelnek. A költségvetésben két tétel szerepel. Szerepel egy 550 ezer pengős kiadási, amely vagyonváltságföWek haszonbérének beszedésével kapcsolatos kezelési költségek gyanánt van feltüntetve és szerepel egy 8,480.000 pengős, bevétel, amely a yagyonváltságföldek haszonbére. Kérdezem mély tisztelettel: van-e valami akadálya annak, hogy tisztábban lássunk, van-e valami akadálya annak, hogy megtudjuk, meghalljuk, hogy mi is történt ezekkel a vagyonvált ságföldekkel'? Hiszen utóvégre annakidején mi, akik akkor is képviselők voltunk, a vagyqnváltságnak természetben való leadását azért szavaztuk meg, mert Hegedűs Lóránt akkor azzal kapacitált minket, hogy a vagyonváltságföldek leadása teszi lehetővé a földreform keresztülvitelét. Hegedűs Lóránt azt mondotta, hogy előtte földreformot akartak csinálni föld nélkül, most majd, jön ő, most már lehet csinálni földreformot, mert lesz rá föld, itt lesznek a vagyonváltságföldek, amelyeket az 1921. évi XLV. törvénycikkben megszavaztunk. Halljuk, hogy ezeknek a vagyonváltsagföldéknek egy része földbirtokpolitikai célokra tényleg felhasználtatott. (Felkiáltások a középen: Az egész!) Szeretném tudni, hogy mennyi ment tényleg ebből a földreform céljaira, (östör József: Majdnem mind!) és mennyi maradt meg. (Östör József: Kevés!) Ezenfelül a nagy publikumot még az is érdekli, hogy a vagyonváltságföldekből mennyi került vissza a nagybirtokosok kezébe, (östör József: Kevés!) Bocsánatot kérek, igenis, én is tudok konkrét eseteket, (östör József: Elenyésző!) Igenis, vannak nagybirtokosok, akik a természetben leadjott vagyonváltságföldnek újra birtokosai lettek, akikhez visszakerült a vagyonváltságban leadott föld. Ha már van ilyen eset — mint ahogy van, — akkor még inkább indokolt a nyilvánosság és akkor ez a helyzet parancsoló kötelességévé teszi a kormánynak a nyilvánosságot, mert akkor összehasonlításokat kell tudnunk tenni. Utóvégre is a kisbirtokosok és a középbirtokosok pénzben rótták le a vagyonadót, a nagybirtokosok természetben, földben rótták le a vagyonadót. Ha a föld visszakerült a nagybirtokos kezébe, el akarom birálni, mint törvényhozó, hogy vájjon az a nagybirtokos nem járt-e jól akkor, amikor visszakerült kezébe a nagybirtok, nem járt-e jól az adózás tekintetében. Kérdezem, vájjon arra a progresszivitásra, amelyet követelek, hogy a nagyob birtok nagyobb mértékben adózzék, ennek a progresszivitásnak - megőrzésére, biztosítására megtörténtek-e a szükséges előgondoskodások? Amikor visszakerült a birtok, nem állott-e be az a helyzet, hogy a nagybirtokos jól járt és esetleg aránylag sokkal kevesebb adót fizetett, mint a középbirtokos, aki pénzben rótta le a maga vagyonváltságát. Továbbá kérdezem, — és mindenki érdeklődik a kérdés iránt — mikép történik a gaz-