Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

Àz országgyűlés képviselőházának 1 sát, amely Almásy Sándor főispán úrra vonatkozott, két részre osztotta volt. Az egyik rész foglalkozott avval a személyi résszel, amelyet a képviselő ur itt a Ház elé hozott. Én akkor kijelentettem volt, hogy a két predikátumnak a márvány táblára való jutásában a főispán urnák semmi köze nem volt, mert neki erről előzetesen tudomása nem volt. Amikor először meglátta, akkor kifogást is emelt ellene, Ez tényleg megtörtént, és az én további fölszólalásomnak az a része, hogy a főispán ikr azután elkerült más vármegyébe, nem erre a tényre vonatkozott. Ez nem az ő főispánságának ideje alatt történt már, ezzel a kérdéssel ö nem foglalkozhatott tovább, mivel elkerült a vármegyéből. (Szilágyi Lajos : Egy évig tűrte!) Kisebb vagv hosszabb ideig tartott-e ez, preciz tudomásom erről a kérdésről nem volt. (Bródy Ernő : Ezért kell uj vármegye! Elég volt ezekből a viccekből!) Ami az előnév használatát illeti, akinek joga van hozzá, az joggal használhatja, ez senki részéről kifogás tárgyává nem tehető ; ha nem használhatja joggal, megvan az ut és mód arra, hogy az ellen, aki hibás benne, a' megfelelő eljárás megtétessék, de hogy az, aki nem hibás benne meghurcoltassék, azt nem találom helyesnek. Ezt az ügyet a képviselő ur intézte volna el annak idején ott a vármegyében. A képviselő ur ott van a vármegyében, odahaza*van. Módjában lett volna ezt a kis jelentőségű kérdést — aláhúzva mondom — igen szépen barátságos utón is elintézni vagy elintéztetni. A másik kérdés az, hogy a képviselő ur azt mondta, hogy a szolnoki fegyelmi ügyekre vonatkozólag én ott használtam volna azt a kifejezést, hogy én ismerem a képviselő ur és a főispán ur közti antagonizmust. Ezt én nem erre a fegyelmi ügyre vonatkoztattam, én semmi egyebet nem mondtam, csak azt, hogy a fegyelmi ügy a maga birája előtt van, ha nekem magamnak módomban lesz, — amint módomban lesz — hogy abba beletekintsek, akkor fogom a szükséges lépéseket megtenni. Ami azt illeti, hogy én jegyzeteimet javítottam volna, őszintén szólva, én nem javitottam ki, hanem megbíztam egy ministeriális tisztviselőt, hogy nézze át, javítsa ki. (Szilágyi Lajos : Kérem, tudomásul veszem ) Ezt a szót, én őszintén szólva nem tudom használtam-e vagy nem használtam. De a »valótlanság^ még elvégre nem olyan súlyos és terhes. A kifejezés enyhittetett, azt csak örömmel veszem igy utólag is tudomásul, mert intencióm tényleg az volt. A képviselő ur érdeklődhetett volna a dolgok iránt részletesebben akár magától a főispán ur tói, akár azoktól, akik ebben az ügyben érdekelve voltak, megkaphatta volna a szükséges tájékoztatást. Én nyomatékkal kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék ilyen ügyekkel a Ház elé jönni. Ez egy olyan személyes természetű ügy, (Szilágyi Lajos: Méltóztassék saját pártjához fordulni! — Malasits Géza: Kinzókamra! — Zaj. — Elnök csenget.) amely nem tartozik a Ház elé. (Zaj és közbeszólások. — Szilágyi Lajos : Azt hiszik, hogy tűröm ezt a belerugást ? Azt hiszik, hogy velem lehet ugy beszélni, mint ahogy beszélt Almásy. — Nagy zaj. — Simon András : Ezt nem itt kell elintézni! — Bródy Ernő: A karcagi beszámolóban kell elintézni! — Szilágyi Lajos : Ha Almásy Sándornak nem volt velem lovagias ügye, akkor most Almásy Lászlóval sincs! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, Szilágyi képviselő ur! (Szilágyi Lajos: Micsoda játék ez?! A lovagiasság kicsúfolása!) Csendet kérek! Méltóztassék a minister urat meghallgatni! Scitovszky Béla belügyminister: Méltóztatnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. 9. ütése 1928 április 25-én, szerdán. 285 látni, hogy az ilyen személyes természetű ügyek a parlamentarizmus lényegevei ellenkeznek. (Szilágyi Lajos: Kár volt folytatni! — Bródy Ernő: Titkos szavazás kell, ez nem parlament! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, Bródy képviselő ur! (Szilágyi Lajos: Tegnap folytatta a belügyminister ur, ma Almásy László!) Szilágyi képviselő ur, csendet kérek! (Szilágyi Lajos: Nem fogom magam hagyni! — B. Podmaniczky Endre: Tessék másutt elintézni! — Szilágyi Lajos: Almásy Sándornak tessék elégtételt kérni! Ö hol van? Hányszor huszonnégy óra kell ahhoz? Micsoda kaszinói felfogás ez? — Zaj. — Elnök csenget. — Bródy Ernő: Kisgazda tagokkal kibővítve!) Scitovszky Béla belügyminister: Sőt tovább megyek- Egy érdemes főispánomról van szó. Ha a képviselő ur tud valamit, én szólítom fel erről a helyről: tessék azt nyilvánosságra hozni, de ne ilyen gyanúkat kelteni anélkül, hogy arra bizonyítékokat szolgáltatna. (Szilágyi Lajos: Kérem, fogok végig, a költségvetési vita folyamán minden tárcánál!) Igen, de ez a képviselő ur kötelessége! (Szilágyi Lajos: Kérem!) De az első felszólalása is ugy indult, hogy attól teszi függővé, hogy mi vele szemben milyen álláspontot foglalunk el s akkor fogja majd előhozni ezeket. Neki ez erkölcsi kötelessége! Ha tudja, kötelessége ezt a nemzet színe előtt feltárni! (Ugy van! a jobboldalon.) Nem a predikátumokat, evvel Almásy nem árt senkinek, hanem ha olyanokat tud róla, (Nagy zaj- — Elnök csenget.) amelyek akármire vonatkoznak, felhívom a képviselő urat, méltóztassék mindent, amit tud, (Szilágyi Lajos: Meglesz!) objektive, az igazságnak megfelelően feltárni. (Szilágyi Lajos: Kötelességemnek fogom tartani. Nem szívesen tes/.em, de ön provokált!) Azt is méltóztatott mondani, hogy én folytatom. Amikor a képviselő ur felszóldt, igen jó tudta, hogy az ő felszólalása visszhang nélkül nem maradhat az én részemről. A képviselő ür tehát provokált arra, hogy én erre feltél lenül reflektáljak. Én kötelességemnek is tartottam erre reflektálni. Hogy ez a reflekszió nem a képviselő ur szájaize szerint történt, arról én nem tehetek. Nekem azokat a szempontokat kell szemelőtt tartanom, amelyek reám nézve kötelezők. Én addig védem az én tisztviselőimet, ameddig az ártatlanságáról meg vagyok győződve. (Szilágyi Lajos : És ha becsapják a minister urat? Ha félrevezetik a minister urat? Tűri, hogy becsapják?) Ebben nem csaptak be, képviselő ur ! (Szilágyi Lajos: Becsapták ! — Nagy zai. — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, evvel nem csaptak be, hiszen most mondtam a képviselő urnák, hogy a kijelentésem arra vonatkozott, hogy nem tudott foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert elkerült onnan. Hogy egy éyig miért tűrte ? Utóvégre egy főispánnak más dolga van és remélem, nem olvasta mindig a táblát, és nem lelte benne gyönyörűségét. (Zaj.) De a képviselő ur azóta is ott van a vármegyénél, és azóta is módjában lett volna, hogy mint törvényhatósági bizottsági tag, vagy mint odavalósi, kiforszirozza az illetékes hatóságoknál es tényezőknél, hogy a tábla megfelelően kikorrigáltassék. A képviselő urat tehát ép ugy felelősség terheli, mint ahogy imputálja, hogy Almásy Sándort felelősség terheli. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Almásy Sándort kevésbbé terheli felelősség, mei't ő elkerült onnan s egy főispánnak n ás dolga is van, mint emléktáblákkal foglalkozni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.} Elnök : Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Szilágyi Lajos képviselő ur 40