Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

20 Az országgyűlés képviselőházának dások megvizsgálásánál azután kiderül, hogy az ilyen címen befolyt összegeket előirányzat nélkül használják fel éis ennek terhére teljesí­tenek kiadásokat. így nincsen módja a tör­vényhozásnak ellenőrzést gyakorolni, csak utólag, amikor már megtörtént események után vagyunk, holott, ha ez előre volna bevéye az előirányzatba, akkor világosan állana előt­tünk, hogy az ilyen címen befolyó jövedelmet milyen célokra akarja a kormányzat felhasz­nálni. A békeszerződési terhek, illetőleg az ál­lami adósságok fejezete terén elért megtakarí­tásokból a kormány különböző vállalatokat alapitott, szövetkezeteket támogatott. Ez is kifogásolható és pedig azért, mert ez a támo­gatás elsősorban egyoldalú, olyan intézménye­ket — mondhatom ugy — kurzusvállalatokat támogat, .amelyek támogatására semmi oksze­rűség, semmi közérdekűség nincs. Azonkivül még az ilyen támogatással árthat is a meg­lévő, de sok bajjal küzdő iparnak, különösen a kisiparnak. Épen ezért ilyen címen szolgálta­tásokat teljesíteni a jövőben feleslegesnek tar­tanám. Az előbb szólottam arról, hogy a kabinet­iroda főnöke részére megállapított 12.000 pengő külön pótlékot kifogásolom. Ugyanezt lehet találni az állami számvevőszék elnökének külön pótlékánál, amely 6000 pengőben van megálla­pítva és hasonlóan 6000 pengőben van meg­állapítva a közigazgatási bíróság elnökének: külön pótléka is. Csak azt hangsxilyozoni ismé­telten, amit már a. főudvarnagyi bíróságnál tett észrevételemben megmondottam, hogy egy­általában nem tűrhető meg, hog-y amidőn min­denkit elutasítunk azért, mert az ország teher­viselő képessége ezt nem birja és senki sem kap ma megközelítőleg sem a szükségletének megfelelő fizetésemelést, fizetés javítást, a ma­gasabb funkcionáriusok kielégítése valósággal olyan módon történik, amellyel el akarják tün­tetni, vagy el akarják kerülni azt a rendes for­mát és utat, amelyet egyébként más kategó­riáknál betartanak. Ezt röviden csempészett fizetésrendezésnek is lehet tekinteni. Amíg ko­rábban ilyen címen adott pótlékokra szükség nem volt, mért kell most egyszerre, amidőn senki sem tudja igazolni, hogy az ország teher­viselőképessége jobb lett, hogy nagyobb terhe­ket tud elviselni, éppen a legmagasabb fizetési osztályban, a legmagasabb fizetési fokozatban levőknek a rendes fizetésemelésen kívül még külön pótlékokat, 6000 és 12.000 pengős pótléko­kat megállapítani! Igen érdekes adatokat lehet találni — és ezt szükségesnek tartom itt megemlíteni — a Földbirtokrendező Bíróságnál is. A Földbirtok­rendező Bíróság 1921. év óta működik, és az 1921/22. évben 5,240.000 papírkorona, vagyis 419 pengő költséggel dolgozott. Ez a költség 1922/ 23-ban már 3086 pengőre, a következő évben, 1923/24-ben, már 192.936 pengőre emelkedett. Az 1924/25. költségvetési évben már 534.006 pen­gőre emelkedett a kiadás. 1925/26-ban 757.509, 1926/27-ben, a következő évben 784.128 és az;, 1927/28-as esztendőben pedig 719.190 pengőre, vagyis fennállása óta a Földbirtokrendező Biróság belekerült összesen 2,991.274 pengőbe. A rendelkezésemre álló adatok alapján meg tudtam állapítani, hogy eddig összesen kiosztott 927.602 hold és 954: négyszögöl földet. (Pesthy Pál igazságügyminister: Téves!) Az én rendel­kezésemre ezek az adatok állottak, ezekből ezt tudtam megállapitani. Ha tehát a kiadást el­osztjuk a kiosztott hold földek számával, akkor meg 1 lehet allapitani, hogy igen lényeges, nem lényegtelen . . . (Pesthy Pál iga Z ságügyminis­'54. ülése 1928 április 17-én, keddeü. ter: 1,400.000 holddal tessék elosztani!) Néni tudom, a minister úr honnan veszi ezt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Majd prezentálni fo­gom ezeket az adatokat!) talán a házhelyeket is beleveszi a minister ur. (Felkiáltások jobb­felől: Az is föld!) Ebből azonban én azt tudom megállapitani, hogy három és egynegyed pen­gőbe kerül egy hold földnek az adminisztrálása, illetőleg kiosztási költségei, ami bizony nem jelentéktelen összeg s azt jelenti, hogy ennyivel drágul meg minden hold föld pusztán azért, hogy annak kiosztása megtörtént. A közvetlenül a ministeretnökségi tárca keretébe tartozó kiadásokra még súlyosabban áll az. a megállapításom, hogy nem következe­tesen a takarékosság elve alapján dolgoznak, mert a ministerelnökség kiadásai 705.910 pen­gővel emelkedtek. Itt is a ministerelnök ur kü­lön pótlék címén 12.000 pengőt kap, az állam­titkár ur pedig ugyancsak külön pótlék címén 6000 pengőt. Ez végigvonul az Összes ministeri tárcákon. Nem tudom, mivel magyarázzák meg a minister urak, vagy mivel magyarázza meg a ministerelnök ur azt, hogy amikor a többi állami tisztviselők számára elegendőnek tar­tottak maximum 15%-os fizetésrendezést, ugyan­akkor a ministerek ezen a fizetésrendezésen kivül még 12.000 pengős, az államtitkár urak pedig 6000 pengős külön, pótlékot kapjanak. Itt, ugylátszik, nincsenek tekintettel arra, milyen nehéz viszonyok között élnek az alacsonyabb fizetési osztályokban lévők; itt, ugylátszik, csak az a fontos, hogy a legmagasabb fizetési osztályban lévő állami alkalmazottak legyenek kielégitve, azok érjék el a békebeli javadalma­zásukat, de hogy a többiek hogyan és miképen tudnak megélni, hogyan és miképen küzdenek az élettel, az egyáltalában mellékes a kormány­zat szemében. Ha pedig ezzel összehasonlitom azt a még sokkai mostohább intézkedést, amely az. ál­lami üzemekben alkalmazott munkásokra vo­natkozott, azt látjuk, hogy ezek egyáltalában nem kaptak fizetésrendezést, ezeknek egyálta­lában nem jutott egyetlenegy fillér, egyetlen­egy pengő sem, s ezekről az volt a kormányzat megállapítása, hogy náluk az a fizetés marad, amely volt az előző esztendőkben. Akkor, ami­kor ezt teszik az állami üzemekben alkalmazott munkásokkal, akkor, amidőn az állami tiszt­viselőknél elegendőnek tartanak legfeljebb 15%-cs fizetésemelést: ugyanakkor a kormány a ministerek részére és az államtitkárok ré­szére ilyen lényeges, magas összegű külön pót­lékokat állapit meg! Ezt a leghatározottabban kifogásolom. Kifogásolom különösen sí mai súlyos időkben, amikor a gazdasági válság vi­hara szántja, barázdálja végig ezt az egész or­szágot; kifogásolom különösen akkor, amikor a nyomorúság olyan nagyfokú ebben azi or­szágban, hogy alig lehet olyan időszakra visz­szagondolni, alig lehet olyan időszakot felemli­teni, amikor ilyen hatalmas, nagyarányú nyo­mor lett volna az országban, mint amilyen épen most van napjainkban. A ministerelnök ur rendelkezési alapja 476.000 pengőt tesz ki, az előirányzat szerint, az informativ és sajtóalap pedig 516.000 pengőt. A hazai kisebbségek és az idegenben élő ma­gyarok gondozására 544.000 pengő van előirá­nyozva. Ez a három tétel együttvéve 1,536.000 pen­gőt tesz ki. 1,536.000 pengő felett rendelkezik tehát a ministerelnök ur anélkül, hogy erről bárkinek külön részletes elszámolással tartoz­nék. Olyan horribilis nagy ez az összeg, hogy épen a nagysága miatt kell a legélesebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom