Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
20 Az országgyűlés képviselőházának dások megvizsgálásánál azután kiderül, hogy az ilyen címen befolyt összegeket előirányzat nélkül használják fel éis ennek terhére teljesítenek kiadásokat. így nincsen módja a törvényhozásnak ellenőrzést gyakorolni, csak utólag, amikor már megtörtént események után vagyunk, holott, ha ez előre volna bevéye az előirányzatba, akkor világosan állana előttünk, hogy az ilyen címen befolyó jövedelmet milyen célokra akarja a kormányzat felhasználni. A békeszerződési terhek, illetőleg az állami adósságok fejezete terén elért megtakarításokból a kormány különböző vállalatokat alapitott, szövetkezeteket támogatott. Ez is kifogásolható és pedig azért, mert ez a támogatás elsősorban egyoldalú, olyan intézményeket — mondhatom ugy — kurzusvállalatokat támogat, .amelyek támogatására semmi okszerűség, semmi közérdekűség nincs. Azonkivül még az ilyen támogatással árthat is a meglévő, de sok bajjal küzdő iparnak, különösen a kisiparnak. Épen ezért ilyen címen szolgáltatásokat teljesíteni a jövőben feleslegesnek tartanám. Az előbb szólottam arról, hogy a kabinetiroda főnöke részére megállapított 12.000 pengő külön pótlékot kifogásolom. Ugyanezt lehet találni az állami számvevőszék elnökének külön pótlékánál, amely 6000 pengőben van megállapítva és hasonlóan 6000 pengőben van megállapítva a közigazgatási bíróság elnökének: külön pótléka is. Csak azt hangsxilyozoni ismételten, amit már a. főudvarnagyi bíróságnál tett észrevételemben megmondottam, hogy egyáltalában nem tűrhető meg, hog-y amidőn mindenkit elutasítunk azért, mert az ország teherviselő képessége ezt nem birja és senki sem kap ma megközelítőleg sem a szükségletének megfelelő fizetésemelést, fizetés javítást, a magasabb funkcionáriusok kielégítése valósággal olyan módon történik, amellyel el akarják tüntetni, vagy el akarják kerülni azt a rendes formát és utat, amelyet egyébként más kategóriáknál betartanak. Ezt röviden csempészett fizetésrendezésnek is lehet tekinteni. Amíg korábban ilyen címen adott pótlékokra szükség nem volt, mért kell most egyszerre, amidőn senki sem tudja igazolni, hogy az ország teherviselőképessége jobb lett, hogy nagyobb terheket tud elviselni, éppen a legmagasabb fizetési osztályban, a legmagasabb fizetési fokozatban levőknek a rendes fizetésemelésen kívül még külön pótlékokat, 6000 és 12.000 pengős pótlékokat megállapítani! Igen érdekes adatokat lehet találni — és ezt szükségesnek tartom itt megemlíteni — a Földbirtokrendező Bíróságnál is. A Földbirtokrendező Bíróság 1921. év óta működik, és az 1921/22. évben 5,240.000 papírkorona, vagyis 419 pengő költséggel dolgozott. Ez a költség 1922/ 23-ban már 3086 pengőre, a következő évben, 1923/24-ben, már 192.936 pengőre emelkedett. Az 1924/25. költségvetési évben már 534.006 pengőre emelkedett a kiadás. 1925/26-ban 757.509, 1926/27-ben, a következő évben 784.128 és az;, 1927/28-as esztendőben pedig 719.190 pengőre, vagyis fennállása óta a Földbirtokrendező Biróság belekerült összesen 2,991.274 pengőbe. A rendelkezésemre álló adatok alapján meg tudtam állapítani, hogy eddig összesen kiosztott 927.602 hold és 954: négyszögöl földet. (Pesthy Pál igazságügyminister: Téves!) Az én rendelkezésemre ezek az adatok állottak, ezekből ezt tudtam megállapitani. Ha tehát a kiadást elosztjuk a kiosztott hold földek számával, akkor meg 1 lehet allapitani, hogy igen lényeges, nem lényegtelen . . . (Pesthy Pál iga Z ságügyminis'54. ülése 1928 április 17-én, keddeü. ter: 1,400.000 holddal tessék elosztani!) Néni tudom, a minister úr honnan veszi ezt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Majd prezentálni fogom ezeket az adatokat!) talán a házhelyeket is beleveszi a minister ur. (Felkiáltások jobbfelől: Az is föld!) Ebből azonban én azt tudom megállapitani, hogy három és egynegyed pengőbe kerül egy hold földnek az adminisztrálása, illetőleg kiosztási költségei, ami bizony nem jelentéktelen összeg s azt jelenti, hogy ennyivel drágul meg minden hold föld pusztán azért, hogy annak kiosztása megtörtént. A közvetlenül a ministeretnökségi tárca keretébe tartozó kiadásokra még súlyosabban áll az. a megállapításom, hogy nem következetesen a takarékosság elve alapján dolgoznak, mert a ministerelnökség kiadásai 705.910 pengővel emelkedtek. Itt is a ministerelnök ur külön pótlék címén 12.000 pengőt kap, az államtitkár ur pedig ugyancsak külön pótlék címén 6000 pengőt. Ez végigvonul az Összes ministeri tárcákon. Nem tudom, mivel magyarázzák meg a minister urak, vagy mivel magyarázza meg a ministerelnök ur azt, hogy amikor a többi állami tisztviselők számára elegendőnek tartottak maximum 15%-os fizetésrendezést, ugyanakkor a ministerek ezen a fizetésrendezésen kivül még 12.000 pengős, az államtitkár urak pedig 6000 pengős külön, pótlékot kapjanak. Itt, ugylátszik, nincsenek tekintettel arra, milyen nehéz viszonyok között élnek az alacsonyabb fizetési osztályokban lévők; itt, ugylátszik, csak az a fontos, hogy a legmagasabb fizetési osztályban lévő állami alkalmazottak legyenek kielégitve, azok érjék el a békebeli javadalmazásukat, de hogy a többiek hogyan és miképen tudnak megélni, hogyan és miképen küzdenek az élettel, az egyáltalában mellékes a kormányzat szemében. Ha pedig ezzel összehasonlitom azt a még sokkai mostohább intézkedést, amely az. állami üzemekben alkalmazott munkásokra vonatkozott, azt látjuk, hogy ezek egyáltalában nem kaptak fizetésrendezést, ezeknek egyáltalában nem jutott egyetlenegy fillér, egyetlenegy pengő sem, s ezekről az volt a kormányzat megállapítása, hogy náluk az a fizetés marad, amely volt az előző esztendőkben. Akkor, amikor ezt teszik az állami üzemekben alkalmazott munkásokkal, akkor, amidőn az állami tisztviselőknél elegendőnek tartanak legfeljebb 15%-cs fizetésemelést: ugyanakkor a kormány a ministerek részére és az államtitkárok részére ilyen lényeges, magas összegű külön pótlékokat állapit meg! Ezt a leghatározottabban kifogásolom. Kifogásolom különösen sí mai súlyos időkben, amikor a gazdasági válság vihara szántja, barázdálja végig ezt az egész országot; kifogásolom különösen akkor, amikor a nyomorúság olyan nagyfokú ebben azi országban, hogy alig lehet olyan időszakra viszszagondolni, alig lehet olyan időszakot felemliteni, amikor ilyen hatalmas, nagyarányú nyomor lett volna az országban, mint amilyen épen most van napjainkban. A ministerelnök ur rendelkezési alapja 476.000 pengőt tesz ki, az előirányzat szerint, az informativ és sajtóalap pedig 516.000 pengőt. A hazai kisebbségek és az idegenben élő magyarok gondozására 544.000 pengő van előirányozva. Ez a három tétel együttvéve 1,536.000 pengőt tesz ki. 1,536.000 pengő felett rendelkezik tehát a ministerelnök ur anélkül, hogy erről bárkinek külön részletes elszámolással tartoznék. Olyan horribilis nagy ez az összeg, hogy épen a nagysága miatt kell a legélesebben
