Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

Az országgyűlés képviselőházának 158. ütése 1928 április 24-én, kedden. 233 de elsősorban vagyok bátor a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhivni, mert ennél a tárcánál van szerencsém felszólalni — találjon módot arra, hogy esetleg valamilyen korpótlékkal lehetne kárpótolni azokat a tisztviselőket, akik már kilenc éven tul szolgálnak, sőt még a legmagasabb fizetési fokozatban is már az előirt három évnél tovább szolgálnak. T, Képviselőház ! Az összpostásságnak azonban még egy igen régi és szerintem igen jogos kivánságát vagyok kénytelen egész röviden az igen t. Képviselőház szine elé hozni. Tudniillik rámutattam már, hogy a postai szolgálat mennyire különleges és hogy ezt a múltban egy postáspótlék alakjában el is ismerte a törvényhozás. Ezt a pótlékot időközben a postások elvesztették és az az ő legnagyobb vágyuk, hogy az ő különleges szolgálatuk elismeréseképen ezt a pótlékot visszakaphassák. Ezt a magam részéről a legmelegebben ajánlom és kérem az igen t. keres kedelemügyi minister urat, méltóztassék odahatni, hogy elismerjék valamiképen ezt a nehéz és terhes szolgálatot, amelyről én többet akartam itt az igen t. Képviselőház előtt beszélni, de sajnos az idő rövidsége miatt nem lehet. (Halljuk! Halljuk !) Rá akartam matatni speeialiter ugy a tisztviselői karnak, mint az altiszti karnak arra a nehéz és terhes szolgálatára, amely az egészséget rontja, az idegzetet őrli de sajnos, erre bővel ben nem térhetek ki (Kuna P. András : Ismerjük !) és itt csak épen egészen röviden bátor vagyok a következő határozati javaslatot tiszfeleltel beadni (Olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a képviselőház a kereskedelemügyi minister urat, hogy a postai alkalmazottak részére különleges és terhes szolgálatuk elismeréseképen egy nyugdíjba beszámítható postai pótlék rendszeresitésének kérdését tegye tanul mán y tárgyává és az ehhez szükséges fedezetről az 1929/30.^ évi költségvetési előirányzat keretében a lehetőséghez képest gondoskodjék.« (Esztergályos János: Túlságos diplomatikusan van fogalmazva!) Kérem ugy az igen t. kereskedelemügyi minister urat, mint pedig az igen t. Házat, hogy ehhez a határozati javaslatomhoz hozzájárulni és azt elfogadni méltóztassék. Minthogy még, amint látom, néhány percnyi időm van, méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden a postai beruházásokról mondjak néhány szót. (Halljuk ! Halljuk !) A magyar királyi posta a világháború és az azt követő gyászos évek alatt felszerelésében igen nagy károkat szenvedett. Az is ismeretes, hogy a modern technika vívmányaiban az utóbbi évek alatt rohamos fejlődés állott be, amelyekkel a magyar postának a nemzetközi kapcsolatokra való tekintettel, de egyébként a postát igénybevevő közönségre való tekintettel is feltétlenül lépést kellett tartania. Ez a két fő ok az, hogy a posta, távírda, távbeszélő és rádió szolgálatban oly arányú elkerülhetetlen beruházásokat kellett az utóbbi években eszközölni, amelyek páratlanul állanak a posta történetében. A beruházás programmszerüen évek óta folyik és a nagy terjedelmű Programm előreláthatóan 1931—32 években fog csak véget érni. Ezeket a beruházási kiadásokat a posta tekintélyes bevételi feleslegeiből, a népszövetségi kölcsönből és a pénzügyi kormány által nyújtott külön kölcsönökből fedezik, ezeket a kölcsönöket a posta természetesen amortizálja és ezekért 7*5 % kamatot fizet. Ez igen természetes, ezt senki sem kifogásolja, de mindenesetre nem tartom helyesnek, hogy a posta saját feleslegei után is 5 °/o-os kamatot legyen kénytelen fizetnt. (Strausz István : Az a kincstáré és nem a postáé !) Mert eU végre azt a posta maga keresi meg, és azt a közönség fizeti meg a tarifákban. A postának magának (Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Igen, de a postának tulajdonképen hasznot is kellene hozni. Most nin^s ugy, de teoretice véve igy kellene lennie.) igen jelentős feleslegei vannak igen t. minister ur, azonban én ennél a kérdésnél csak azért akarok rámutatni erre, mert az a gazdálkodás, amelyet ma a posta kénytelen folytatni, feltétlenül mielőbb a posta eladósodását fogja maga után vonni. A posta amortizációs kiadásokra az utóbbi években igen sokat vett fel évenként költségvetésébe, de ez az emelkedés az utóbbi években olyan óriási, hogy szinte félni kell, hogy a posta nem fogja elbirni ; tehát nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hogy méltóztassék intézkedéseket tenni olyan irányban, hogy a posta aktivitása mindenesetre megvédhető legyen. Én e tekintetben azt javasolhatnám, hogy elsősorban a posta saját bevételi feleslegei után kamatot ne fizessen. A többi idegen kölcsöneit pedig ne 7*5°/o-os, hanem sokkal alacsonyabb kamattal fizesse, végül az amortizációs idő se legyen 30 félév, hanem legalább 50 félév, mert hiszen a beruházások által létesitett egyes épületek kábelek stb. élettartama sokkal nagyobb. De arra akarok speeialiter rámutatni, hogy ezekre az intézkedésekre nem is volna tulajdonképen szükség, ha a postának megengednék, hogy a saját forgalmi pénzeit vegye igénybe. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. — Temesváry Imre : Már volt is precedens erre !) A múltban már volt rá precedens, még a régi Nagy-Magyarországban. (Temesváry Imre: A 90-es években U Még az 1914. évi költségvetésig évben is volt erre precedens, és ezzel ez a postát érintő súlyos kérdés egyszersmindenkorra meg van oldva, további eladósodása pedig meg van akadályozva. Különben is csak rá kell mutatnom arra a néhány nyugati, külföldi postára, ahol abszolúte nem terhes kölcsönökkel operál a posta, hanem beruházásaira a saját bevételi feleslegét használja fel. Igen t- Képviselőház ! Mint látom, még néhány percem van s igy rátérhetek még egy kérdésre épen itt a beruházásokkal kapcsolatosan. T. i, a költségvetési előirányzatból sajnálattal azt vettem észre, hogy a falusi postásházakra semmi néven nevezendő fedezet ezúttal nincsen felvéve. (Dencz Ákos : Elég sajnos !) Pedig ezt felette szükségesnek tartom, már csak azért is, mert a falu postája mindig, még a boldog békeidőben is, mostohagyerekként kezeltetett. (Ugy van ! a jobboldalon.) Hiszen mindnyájan, akik falun megfordultunk, már ismételten láttuk azokat a szomorú viskókat, — hogy ugy fejezzem ki magamat — amelyekben a postamesternek, családjával együtt elhelyezkednie kell. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ez sem emberi lakásnak, sem hivatalnak abszolúte nem felel meg. (Ugy van ! a jobboldalon.) A posta dicséretére legyen mondva, hogy a múltban már több helyen épitettek ilyen házakat, de sajnos, az idei költségvetés keretében — amint látom — ilyeneket létesíteni nem lehet. Pedig az volna tiszteletteljes kérésem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy 4ltalánosságban arra törekedjék, hogy lehetőJeg minden egyes faluban a posta kincstári épületben helyeztessék el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt nemcsak a derék postamesteri kar követelheti joggal, amely a vidéki postának gerincét alkotja, hanem a posta presztizse is megköveteli, hogy az a falusi ház, melyen az államhatalom jelképe, a magyar cimer van, ne legyen a falu szégyene. (Ugy van ! a jobboldalon. — Temesváry Imre : Forgalmi pénzből is meg lehetne ezt csinálni !) Ez a postára különösebb költségeket, kiadásokat sem róna, mert a posta-