Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-158
Az országgyűlés képviselőházának 1 az államvasút. Ennek előirányzata a várható forgalomhoz igazodik, amennyiben a magyar kir. államvasutak személyforgalmában további emelkedést várva, a személyvonat-kilométerek 26 millió kilométerben irányoztattak elő az elmúlt évre előirányzott 23,500.000 vonatkilométerrel szemben, az emelkedés tehát 2,500.000 vonatkilométer, a tehervonatok teljesítménye pedig az 1928/29. évre 12,000.000 vonatkilométerrel irányoztatott elő a megelőző évre előirányzott 11,500.000 vonatkiloínéterrel szemben, az emelkedés tehát 500.000 vonatkilométer. Ennek megfelelőképen irányoztatott elő az államvasutak költségvetése is, mégpedig a bevételek 306,030.000 pengővel, a múlt évi 290,202.000 pengővel szemben, mig a kiadások 299,741.000 pengővel irányoztattak elő a múlt évi 279,356.000 pengővel szemben, úgyhogy a MÁV-nál mutatkozó felesleg a folyó évben 6,889.000 pengővel van előirányozva a múlt évi 10,846.000 pengővel szemben. Mint méltóztatik tudni, az államvasutaknál a bevételi felesleg szintén a beruházásokra fordittatik. A költségvetésben a felujitási. átalakítási kiadások a múlt évivel egyenlő összegben irányoztattak elő, A vegyes kiadásoknál kimutatott 8,972.350 pengő úgyszólván teljes egészében a nyugdíjintézet és a nyugbérpénztárhoz való hozzájárulásnál jelentkezik. A kölesönök tőke és kamatszükségleténél 3,068.710 pengő irányoztatott elő, amelyre abból a célból volt szükség, hogy az ujabban felvett kölesönök törlesztessenek. A beruházásoknál 8,659.870 pengő irányoztatott elő, ezenkivül további 9,000.000 pengő a hasznos beruházások között, a népszövetségi kölcsön utolsó részletéből áll rendelkezésre, ezenkivül pedig az állami költségvetési feleslegből kért a MÁV még további 4,000.000 pengőt. Ezek a beruházási összegek, mint méltóztatnak tudni, legnagyobbrészt kocsik, mozdonyok, biztosító beruházások, állomások bővítésére, a budapesti pályaudvarok építésére, felszerelésekre és a határállomások bővítésére fordíttatnak. Ezenkivül, mint méltóztatnak tudni, az államvasutaknál egy nagyobb beruházási program m dolgoztatott ki, amelynek pénzügyi megoldása azonban még nincs végleg elintézve, ugy, hogy még kérdéses, hogy mikor fog ez az ujabb programm az államvasutaknál lebonyolittatni. Igen t. Képviselőház ! Az államvasutakat rendszerint támadják abból a szempontból, hogy tarifapolitikája nem áll minden tekintetben a magyar gazdasági érdekek szolgálatában és túlságos drága tarifával dolgozván a MÁV, a mezőgazdaság, és az export válik főleg ezáltal lehetetlenné. Ezért támadják a 'MÁV-ot, de a MÁV, mint méltóztatnak tudni, igen nehéz helyzetben van, mert a MÁV-nak, mint önálló üzemnek, aktivnak kell lennie. Nem lehet kívánni ezért a MÁV-tóI, bogy egyrészt a tarifáját a végletekig mérsékelje, és minden gazdasági szempontot teljes mértékben honorálva leszállítsa tarifáit addig a mértékig, ameddig az kívánatos volna, és igy a kormányzatnak feltétlenül meg kell találnia a módot arra, hogy a MÁV aktivitását ne bántsa, és hogy a MÁV-ot más módon kárpótolja azokért ii tarifamérséklésekért, amelyek a jövőben elodázhatok nem lesznek. Mégis, hogy a t. Ház kellőképen tájékozva legyen arról, hogy azok a sokat vitatott MÁV tarifák milyen magasak a többi államok tarifáihoz képest, csak néhány adatot vagyok bátor felhozni. Nálunk a személytarifa a békebeli tarifának átlag 95%-a, tehát alatta van a békebeli tarifának. Az árutarifa a békebeli tarifának 106%-a, tehát valamivel felette van a mai tarifa a békebelinek- Ha azonban összehasonlítjuk a magyar vasutak tarifáit az egyéb vasutak tarifáival, l ülése 1928 április 24-én, kedden. 225 akkor a következőket láthatjuk : Az osztrák vasutaknál a személytarifa a békebeli tarifának 100°/o-a, az árutari t'a pedig a békebelinek 112°/o-a, tehát máris magasabb, mint a magyar tarifa. A német tarifa, adó nélkül — mert a német vasutakon még külön szállítási adó is van —, a személytarifánál 125, az árutarifánál pedig 134%-a a békebeli tarifának. Angliában a személytarifa 160, az árutarifa 160°/o-a a békebelinek. Amerikában a személytarifa 147, az árutarifa 149%-a a békebelinek, Svájcban pedig a személytarifa 153, az árutarifa 215°/o-a a békebeli tarifának. Ezeket az adatokat azért soroltam itt fel és azért soroltam fel adatokat a semleges államokból is, hogy ebből is méltóztassanak látni, hogy a vasút üzeme az egész világon megdrágult a háború előtti üzemköltségekhez viszonyítva, mert hiszen különben nem kellett volna a semleges államoknak, mint pl. Svájcnak vagy olyan hatalmas államoknak, mint Amerikának, ahol a vasúttársaságok tudvalevőleg magánkézen vannak, tehát a leggazdaságosabb kezelésben, a tarifákat több mint 50°/o-kal emelni a békebeli tarifákhoz viszonyítva. Nézetem szerint a MÁV.-nak ma igen nehéz a helyzete. Egyrészt, mert a gazdasági érdekeltségek állandóan kívánják a tarifa mérséklését, elismerem, sok esetben joggal, mert hiszen ha céltudatos export- és értékesítési politikát akarunk folytatni, akkor a MÁV.-ot is elsősorban ennek a magasabb célnak a szolgálatába kell állítani. Ugyanakkor azonban nem kívánhatjuk azt, hogy a MÁV. ilyen súlyos teherrel legyen megterhelveIgen helyes, hogy ujabban a MÁV. a befektetett kölcsöntőke kamatait is kényszerül viselni, igazságtalannak tartom azonban azt, hogy a MÁV.nak olyan abnormisan magas nyugdijteherrel kelljen számolniia, amelynek maga a MÁV- nem oka, hanem a mi szerencsétlen megcsonkításunk, hogy tudniillik a megszállott # területekről annyi menekült vasutas és nyugdíjas került a MÁV.hoz, hogy e kérdésnek valamiképen való rendezése feltétlenül kívánatos. Hogy mekkora a MÁV.-nál a nyugdíj teher — és nézetem szerint ez az a pont, ahol a MÁVon és a többi üzemen is segíteni kell, amelyeket szintén hasonlóképen sújt ez a nyugdijteher, amelynek ők egyáltalán nem okai — és hogy mekkora ez a MÁV.-nál és hogy a MÁV.-nál a legmagasabb, mutatja az, hogy a nyugdijakra előirányzott 59,751.000 pengő a 306.630 millió pengőben előirányzott bevételi Összegnek 20 °/o-a, ezzel szemben a postánál, amelynek szintén elég magas a nyugdíj terhe, a nyugdijteher 13,624.530 pengő, vagyis a 108 millió pengőben előirányzott bevételnek már csak 12%-a, tehát a pjsta már ennyivel kedvezőbb helyzetben van. De hogy a nyugdijteher nem terhelheti teljes mértékben a vasutat, erre nézve legyen szabad rámutatnom arra, hogy Ausztriában, amelynek megcsonkítása következtében körülbelül hasonló volt a helyzete, és ahol szintén igen nagy nyugdijteher hárul az államvasutakra, az állam a nyugdijteher 40%-át átvállalta, ezenfelül elengedte a fuvarozási illetéket, ami nálunk körülbelül havi másfélmillió pengőt tesz ki, emellett pedig az osztrák államvasút üzeme még ma is deficites. Ez mutatja, hogy ma az államvasút kezelése, vezetése és üzletvezetése mennyire kedvezőbb és gazdaságosabb, mint az osztrák államvasuté. Ezek után röviden csak pár szóval az állami vas-, acél- és gépgyárak költségvetését ismertetem. Az állami vas-, acél- és gépgyárak f. évi költségvetésében a rendes kiadások 48,047.440 pengőben vannak előirányozva, s ezzel szemben az összkiadások 34,672.130 pengőben állapíttattak meg. Az 1928/29. évi kiadásoknál tehát 13,375.360
