Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-158
198 Az országgyűlés képviselőházának indokolásában, amely a legfőbb állami számvevőszék jelentésének 52. oldalán foglaltatik, egyszerűen csak ennyivel indokolja ezt a túllépést a minister ur (olvassa): »Az állam közbiztonsága ellen mind gyakrabban megismételt mozgalmakkal szemben szükségessé vált bizalmas intézkedések kiadásaira a költségvetési hitel kevésnek bizonyult«. Néhány sorral el van intézve az egész túllépés. Minthogy ennél a rendelkezési alapnál ebben a bizalmas^ intézkedésben egyáltalában nem látok más ténykedést, mint a besugások és a spicli-rendszer további fentartását, azért kifogásolom ezt és épen ezért adtam be módosító javaslatot, amely szerint ezt a tételt törölni kívánom, 'amelyet igy sokkal hasznosabb és szükségesebb célokra lehetne felhasználni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Én tulaj donképen nem is a rendelkezési alappal kívántam foglalkozni, hanem a közbiztonsági és közrendészeti szolgálat címébe belekapcsolódva akartam a minister úrhoz kérdést intézni bizonyos vonatkozásban. Az azonban, amit a t. képviselőtársam az előbb elmondott, engem a legnagyobb mértékben megdöbbentett. Megdöbbentett az, hogy a rendelkezési alapnál túlkiadás lehetséges. Bocsánatot kérek, a rendelkezési alapnál a túlkiadás lehetőségét nem koncedálhatom. A rendelkezési alap az az összeg:, amely a ni mister ur vagy a ministerelnök ur kezére van bizva elszámolás nélkül. Ezzel a rendelkezési alappal minden ellenőrzés nélkül dolgoznak az illető minister urak vagy ministerelnök urak. Teljes képtelenség, hogy a rendelkezési alapnál túlkiadás legyen, mert a Ház nincsen abban a helyzetben, hogy objektiv, ellenőrizhető adatok alapján tudja vizsgálni azt, hogy a túlkiadás helyes vagy indokolt volt-e. (Sándor Pál: Ugy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen túllépésből a világ bármely parlamentjében, (Sándor Pál: "Ugy van!) ahol komolyan veszik a költségvetési jogot, a legnagyobb baja származnék az illető ministemek és a konzekvenciákat le kellene vonnia. (Sándor Pál: Mire való akkor a költségvetés? — Malasits Géza: Hogy ne tartsák be, hogy le- ' gyen mit be nem tartani!) Meggyőződésem továbbmenőleg az, hogy az állami számvevőszéknek, de még az utalványozó pénztárnak is tiltakoznia kellene az ellen, hogy egy fillért is kifizessen a rendelkezési alap megállapitott keretein túlmenői eg. Mert hiszen egy másik tételnél a minister ur, az állami számvevőszék indokolt jelentést terjeszt a Ház elé és a Háznak módjában van megitélni, hogy valóban helyesen használtatott-e fel az állam pénze. De mit csináljon az állami számvevőszék (Sándor Pál: Itt nincsen módjában!) és mit csináljon a parlament akkor, ha egy rendelkezési alapnál, amely kizárólagosan bizalmi alapon van az illető minister urnák megszavazva, a legközelebbi költségvetési évben azt olvassa, hogy ez a rendelkezési alap egy általános, épen azért értékkel nem bíró. indokolás alapján nem volt kielégítő és a minister ur többet használt fel? (Sándor Pál: És ha egymilliárdot vett volna fel a minister ur? ,Épen ugy felvehette volna azt is, mint ezt!) Én azt hiszem, t. Ház. hogy ebben a kérdésben nem lehet véleményeltérés akkor, ha az állam életének vitelét nem akarjuk egyszerűen a barátság és bizalom alapjára fektetni. (Kabók Lajos: Sógorság!) Mert ha én a barátság és a bizalom alapjára akarom fek158. ülése 1928 április 24-én, kedden. tetni az állami élet vitelét, akkor nincs is szükség költségvetésre, (Sándor Pál: Nincs szükség parlamentre!) hanem szavazzuk meg az állam bevételeit és bízzuk reá a minister urakra, használják fel azokat ugy, ahogy legjobbnak találják. (Malasits Géza: A gyakorlatban ugy is igy történik!) Ha azonban a parlament, az állami számvevőszék komoly ellenőrzést kíván gyakorolni, akkor a rendelkezési alapnál azon a bizalmon túlmenőleg % amelyet a Ház előlegez a t. minister uraknak és a ministerelnök urnák, amikor egy általános keretet megjelöl, amelyen belül elszámolás nélkül, ellenőrzés nélkül nagyon tekintélyes összegek felhasználását a kezükre bízza, egy ministernek sincsen joga egy fillért sem igénybe venni és nem lehetséges az, hogy akár a pénztár, akár az állami számvevőszéknek, akár a parlament honorálja, az ilyen túlkiadásokat. (Sándor Pál: Sőt, vád alá kellene helyezni az illető ministert ! — Scitovszky Béla belügyminister: Tessék! — Györki Imre: Csak gorombáskodni tudnak!) T. Ház! Amiért bátor voltam felszólalni, az egészen más természetű dolog. Kerestem a jogcímet, hogy hol intézzem kérdésemet az igen t. belügyminister úrhoz. Megvallom őszintén, hogy nem találom tökéletesnek ezt a jogcímet, hogy a közbiztonság és a közrendészet kérdésénél intézzem ezt a kérdést a minister úrhoz, de jobbat nem tudtam találni. A közrendészeti kérdésekhez tartozik az is, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a belügyminister hatáskörében vau egyes gyűjtések, jótékony, kulturális célokra engedélyezhető gyűjtések megengedése. Méltóztatnak valamennyien visszaemlékezni a budapesti Kossuth-szobor leleplezési ünnepségére. Ez a Kossuth-szobor — a nélkül, hogy a magam részéről annak a művészi értékéről kritikát mondanék — kétségkívül nem fejezi ki azt, amit valamennyien és az egész magyar nemzet ki akart fejezni ezzel a szoborral. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az amerikai Kossuth-szobor leleplezésével _ kapcsolatban meg kellett látnunk, hogy mit jelent Kossuth Lajos eszméje ós emléke a magyar nemzet számára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy az idegennek, aki ebbe a városba eljön, az az első útja, hogy fel fogja keresni a Kossuth-szobrot, mert hiszen majdnem azt mondhatnám, a magyar nemzet egész múltja és egész jelleme inkarnálva van ma Európa és a világ közvéleményében Kossuth Lajos személyében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, nem akarok művészi vonatkozásban kritikát mondani, nem is érzem magamat erre hivatottnak, azonban evvel a Kossuth-szoborral nem oldottuk meg azt a kérdést, amelyet meg akartunk oldani és amelyet már elődeink is meg akartak oldani. Még abban reménykedtünk, hogy talán majd a lelepzés után, ha a Kossuth-szobor mögött végre elkészül az az épület, talán valami kedvezőbb benyomást fogunk kapni. Azonban ez lehetetlenség. Méltóztassanak megnézni a lehúzott . kék redőnyök mögötti szürke, egyhangú házfal előtt ezt a szobrot! Őszintén meg kell mondanom, kétségbeesik az ember, ha arra gondol, hogy az idejövő idegenek előtt ebben a formában mutatjuk be Kossuth Lajos jelentőségét és a mi kegyeletünket. (Malasits Géza: Szent Flóriánt különben mutatják be a falvakban!) Azt hiszem, magas, nagy célok kívánják meg azt, hegy ezen a helyzeten valamiképen segítsünk. A segítésnek nincs más módja— (Egy hang a jobboldalon: Mint lebontani.) A lebontásra
