Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 197 sék a rovatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 6. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): 6. rovat. Községi, kör- és segéd jegyzők gyermekei után járó nevelőintézeti kiadások: 1500 P. Elnök: Megszavaztatik, Petrovics György jegyző (olvassa): 3. cím. Közbiztonsági és közrendészeti szolgálat. Kiadás. Kendős kiadások. 1. rovat. Közbiztonsági rendelkezési alap: 174.720 P. Eliiök: Szólásra követkeizikl? Petrovics György jegyző: Kabók Lajos! Kábók Lajos: T. Képviselőház! A közbiztonsági rendelkezési alapra vonatkozólag már a tárca általánots vitája során is elmondtam észrevételeimet, kifogásaimat. Most konkrét módosítást terjesztek be, amely szerint javaslóin, hogy a közbiztonsági rendelkezési alapra előirányzott 174.720 P töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezt az alkalmat akarom megragadni, hogy válaszoljak a minister urnák az előbb hozzám intézett válaszára. Ugyanis a tárca általános vitája során,, amidőn kifogásoltam ezt a tételt és feleslegesnek tartottam azt, még hozzáfűztem azt is, hogy az indokolás sprint 38.000 pengő túllépés is történt. Én ugy észleltem, hogy annakidején annyira idegesen fogadta a t. minister ur pártjával együtt kifogásaimat a közbiztonsági rendelkezési alapot illetőleg, (Scitovszky Béla belügy minister: Dehogy, csak a valótlan adatokat!) hogy a közbeszólások egész özönével árasztottak el és ebben a zavaros helyzetben nem értettek meg engem, helyesebben a minister ur nem értette meg, hogy valójában mit is mondtam. Én nem állitottam, azt, hogy az 1927/28. évi összegnél nagyobb összeg van ebben a költségvetésben előirányozva s ne-nv mondtam azt, hogy a tárgyalás alatt lévő tárca indokolásában van benne az, amit itt felolvastam. (Scitovszky Béla belügy minister: Ezt tárgyaljuk!) Minthogy pedig annak idején a vita során' nem voltak kezeim között a zárszámadási adatok, igy nem állott módomban rögtön a felém intézett közbeszólásokra válaszolni. Most azonban, t. minister ur és t. Ház,, itt vannak az adatok, és ezekből az adatokból világosan megmondhat oni, hogy valójában mi is volt az, amit én kifogásoltam. A ministerelnök ur tárcájánál is kifogásoltam a rendelkezési alapokat, ugy a sajtóalapot, mint a tulajdonképeni rendelkezési alapot, de ugy látszik, a ministerelnök ur idegei sokkal jóéban állották azokat a kifogásokat, mert ő egyszerűen csak mosolygott és nem izgult fel annyira, mint a t. belügyminister ur, pedig akkor hasonlóan elmondottam a zárszámadásban foglalt indokolást, (Scitovszky Bé'a belügyminiszter: Tessék elolvasni azt, amit mondani tetszett!) illetőleg túllépéseket. Méltóztassék a minister urnák a következőket figyelembe venni. (Scitovszky Béla belügyminister: Ismerem, hiszen én indokoltam!) Nemcsak indoklásról van itt szó hanem arról, hogy az 1926/27. évi zárszámadás szerint elő volt' irányozva 105.120 pengő a közbiztonsági rendelkezési alánra, tényleg felhasználtak pedig 143.120 pengőt, vagyis ez volt az, amit előre vetettem, hogy tudniillik túllépés törtónt; aggályoskodtam, hogy most elő van irányozva 174.720 pengő, azonban előirányzás nélkül is annyit használhat fel a minister ur, amenynyit szükségesnek tart, amint ezt az 1926/27. évi zárszámadás is igazolja. 1925/26-ban ugyanis elő volt irányozva 105.120 pengő, ugyanannyit használt is fel az akkori belügyminister ur, de a következő évben már 38.000 pengővel túllépte ezt a rendelkezési alapot. Részemről tehát jogosan állott elő az a kifogás, hogy esetleg most is megtörténhetik egy ilyen túllépés, mint ahogy megtörtént a túllépés a ministerelnök ur rendelkezési alapjainál is. (Scitovszky Béla belügyminister: Meg is fog történni!) Nem egy valótlan adatnak idetárása tehát ez, nem az^ vezérelt engemet t. minister ur. hogy én a Képviselőházat, vagy a közvéleményt megtévesszem, nem ezért tettem ezt az állításomat. Arra nézve pedig, hogy ez ideig nem történt meg annak idején tett kijelentésemnek kimagyarázása, csak annyit mondhatok, hogy a vita alkalmával nem álltak rendelkezésemre az adatok, nem volt kezeim között a zárszámadás. A következő napon pedig, amikor a ministerelnök ur beszéde olyan hosszura nyulott, az amúgy is túlfűtött atmoszférában, este hét órakor megint nem lett volna célszerű magyarázatát adni^ két nappal azelőtt elhangzott beszédemnek, és én ugy vettem tervbe, hogy majd a részletes vita során teszek erről megemlitést. Arról, hogy a minister ur megelőzött, nem tehetek; nekem akadályaim voltak, amelyeke^ az előbbiekben juttattam kifejezésre. Még azt is megemlíthetem, ez alkalommal, hogy a minister ur érzékenykedik és ezzel szemben a legélesebb támadásokat intézi. A minister ur ugyanis gúnyosan kijelentette itt: nem tudom, hogy a képviselő ur maga csinálta-e beszédiét,_ vagy más csinálta. T. minister ur. szíveskedjék tudomásul venni, hogy én nem szoktam mással beszédeimet csinálta!ni. (Györki Imre: Még nem vagy minister!) De a minister ur is kap adatokat, valamennyi minister ur adatokkal dolgozik, amelyeket nem ő gyűjt össze; igy én is abban a helyzetben vagyok, magunk is abban a helyzetben* vagyunk, hogy az összegyűjtött adatok alapján érvelünk és mondjuk el beszédeinket. Épen a legutóbbi napok egyikén megtörtént, hogy a ministerelnök ur felszólalt és a Földbirtokrendező Biróságra vonatkozólag adatokat mondott el. Később — még egy óra sem telt el, — felállt az igazságügyminiter ur és homlokegyenest ellenkező adatokat mondott el. Rosszakarattal tehát erre is azt lehetett volna mondani, hogy megtévesztő hatású az adatgyűjtés, egy kis jóakarattal pedig a minister úrtól is elvárhattam volna, hogy ilyen gyanusitással nem él akkor, amikor még a gondolata is távol állott tőlem annak, hogy a közvéleményt valótlan adatok feltárásával megtévesszem. A rendelkezési alapra előirányzott összeg törlését azért javaslom, mert az szerintem teljesen felesleges. Megitelesem szerint ez a rendelkezési alap nem szolgál semmi egyebet, mint azt, hogy egy spicli-rendszer tartassék fenn; egy spicli-szolgálatot, besúgó-szolgálatot alapoz meg ezzel a minister ur. És ha vis'zszamegyünk a korábbi esztendőkre, azt látjuk, hogy ennek a spicli-rendszernek fentartására az előirányzati összeg emelkedik, és habár a mostani összeg a múlt esztendőben előirányzott összegnél nem nagyobb, mégsem tudom, hogy mire kezeim között lesz a zárszámadás, valójában milyen összegre fog ez rúgni, mert az 1926/27. évi zárszámadás arról tanúskodik, hogy 38.000 pengővel többet használt fel ezen a címen az akkori belügyminister ur

v mint amennyi elő volt irányozva. A zárszámadás 28*