Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

194 Az országgyűlés képviselőházának a belügyminister ur figyelmét felhivjam a köz­igazgatási tanfolyamra. Én magam átnéztem ennek a tanfolyamnak anyagát. Rendkivül fon­tosnak tartom, hogy azok a jegyzők, akik on­nan kikerülnek, a modern életnek minden fel­merülő kérdését ismerjék. Ma a jegyző nem­csak a törvény szigorú végrehajtója, hanem va­lamivel több, együtt kell, hogy érezzen a falu­val. Neki minden kulturális és gazdasági pro­blémát is kell ismernie. A közigazgatási tan­folyamról ugy kerüljön ki a jegyző, hogy tel­jesen bele tud állni a falu gazdasági és szoci­ális életébe és teljesen praktikusan fogja fel az életet. Ezt a hiányt, amelyet tapasztaltam a köz­ségi jegyzők képzésénél, nemcsak a községi jegyzők képzésénél látom, hanem látom nitóképzésnél. látom a papi szemináriumokban is, hogy tudniillik azokat a embereket, akik hi­vatottak a falut vezetni, nem kellő praktikum­mal készitik elő az életre. így a hitelszövetke­zetek vezetésére, szociális mozgalmaknak vagy egyszerűen egyesületeknek vezetésére a leg­minimálisabb tanulmánnyal sem készitik elő, mert mindenki azt gondolja, hogy az illető az életben meg fogja tanulni. De ma már maga az egyesületi élet, egy gazdakör vezetése, egy tűz­oltó-egyesület vezetése, egy olvasókörnek, egy hitelszövetkezetnek, vagy Hangya-szövetkezet­nek, vagy bármilyen falusi szervezetnek veze­tése, több gondot vagy bölcsességet igényel, mint akárhány nagy szervezetnek vezetése, amelynél utóvégre a hatóság és a törvé­nyes kötelezettség jobban tudja támogatni a vezetőket. Egy német tudós azt mondotta, hogy egy husztagu egyesület vezetése több gondot okozhat az embernek, mint egy egész állam ve­zetése. Valóban igy van. Én azt képzelem, hogy nekünk nagy gon­dot kell forditanunk a községi jegyzők képzé­sére. Utóvégre, vegyük csak ugy, ahogy most vannak az állapotok. Annak a jegyzőnek, aki a ministeri rendeletekkel foglalkozik országos vonatkozásban, minden oldalra vonatkozóan kell tájékozódást szereznie. Egyszer a szociális mozgalmakkal kell bajlódnia, azután az egész­ségügyi kérdésekkel kell törődnie, máskor a köz­igazgatás meztelen végrehajtását kell szorgal­maznia, úgyhogy rendkivül körültekintőnek kell lennie. Azt kérem a belügyminister úrtól, méltóz­tassék átnézni a tanfolyam anyagát, és meg­vagyok róla f győződve, hogyha a belügyminis­ter ur, aki ősz fejjel ül itt, (Strausz István: Fiatal ember!) aki egy életet töltött el a köz­ig*azgatásban ezt megvizsgálja, bizonyára meg fogja találni azokat a szempontokat, amelye­ket a jegyzők képzésébe bele kell vinni. Bizom benne, hogyha gyakorlati szempontból át fog­ják revideálni ezt az anyagot, akkor a tan­folyamból olyan jegyzők fognak kikerülni, akik jobban simulnak az élethez, mint amennyire tudnak simulni a mostani állapot mellett. Másodszor fel akarom hivni a belügymi­nister ur figyelmét az ipartestület éknél mű­ködő iparhatósági biztosok munkájára. Az iparhatósági biztosoknak mindig nagyon fon­tos hivatásuk volt a múltban az ipartestületek­nél, de uj törvénytervezet szerint, — most ké­szül a kéziműveskaimaráról és az ipartestületi reformról szóló javaslat — rendkivül nagy jo­gokat, rendkivül nagy beleszólást juttat az iparhatóságig biztosnak, és az ipartestületek szempontjából nagyon fontos, hogy az egye­düli jogtudó ember teljesen átértse nemcsak a közigazgatási részt, hanem az ipari élet min­den oldalát, mert az iparhatósági biztos csak 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. ugy tudja értékelni az ipartestület munkáját, ha ez a kiképzett, tanult ur teljesen átérti és nemcsak hivatalának, hanem hivatásának is tekinti ezt a munkát. Legyen szabad itt ia nyilvánosság előtt hivat­koznom arra, hogy az iparosság 100.000 pengőt ad évenként tiszteletdíj gyanánt a különböző iparhatósági biztosoknak, tehát meglehetősen tisztességes összeget, amely elég tisztességes mellékjövedelmet is ad a közigazgatási tiszt­viselőnek. Már csak ezért is megérdemli az iparosság*, hogy ezek az iparhatósági biztosok kellő kiképzést nyerjenek és ha a kultuszmi­nister például megteszi azt, hogy a tanttói számára különböző tanfolyamokat rendez nyá­ron és időnként az egyes célok elérése érdeké­ben, méhészeti tanfolyamtól kezdve végig egészségügyi és mindenféle tanfolyamokat, azért, hogy a falu gazdaközönségét, a falu né­pét vezetni tudják, — akkor méltóztassék meg­engedni, hogy felvessem és t ajánljam azt a I gondolatot, hogy az iparhatósági biztosoknak, az ipari közigazgatásban való nagyobb kikép­zése szempontjából és igy az iparvédelenn ér­dekében is szükséges volna, hogy a belügymi­nister ur a közigazgatási tanfolyam mellett néha-néha néhányhetes tanfolyamon kiképez­tesse ezeket a közigazgatási tisztviselőket, akik az egyes ipartestületekben működnek és ott az igazgatási munkákat végzik. Azt hiszem, ez lényeges költségtöbbletet sem jelent, minden­esetre azonban nagyon fontos lenne, hogy az ipari életben az iparhatósági biztosnak na­gyobb' szerepe legyen s nagyobb tudása és in­telligenciája mellett fokozottabb befolyást gyakorolhasson az iparosságra és az iparosság fejlődésére. Ezt a két szempontot a belügy­minister ur különös figyelmébe ajánlom és ké­rem jóindulatát ennek a tervnek kiviteléhez. Különben a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! A belügyi tárca költségvetésének általános vitája alkal­mával rámutattam a jegyző lehetetlen helyze­tére; rámutatam arra is, hogy a jövendő a jegyzőtől nagyobb feladatok megoldását kö­veteld és nagyobb problémáikkal való foglalko­zást kivan. Rámutattam különösen arra is, hogy Magyarországon és főleg kisebb falvak­ban a társadalom megiszervezésének muukája, vagy legalább ennek a megindítása is csak közigazgatási keretekben, tehát a közigazgatási tisztviselők támogatásával képzelhető el. Na­' gyón örülök, hogy Früliwirth Mátyás igen t. i képviselőtársam ugyanezen a véleményen van. Mármost a közigazgatási tanfolyamokkal foglalko'zva, én még emlékszem arra, amikor négy gimnaziális osztály után elment valaki jegyzősegcdnek, ott eltöltött pár esztendőt, azután a várinegyeházbau leültek a holsszu asz­talhoz és a vármegye tisztviselői vizsgát tar­tottak és kiadták neki a jegyzői kvalifikációra vonatkozó oklevelet, Később odáig fejlődött a dolog, hogy először hat osztályt, azután érett­ségi vizsgát kívántak. A későbbi fejlemény azután a közigazgatási tanfolyamok szerve­zete. Ezek eleinte egyévesek voltaik, ma már kétéves a. tanfolyam, sőt amint tudom, már azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy a tanfolyamot esetleg három évre emeljék fel. (Zaj bálfelöl.) T. Képviselőház! Az én állás­pontom más, leszek bátor azt röviden kifej­teni. Én tudom, hogy û közigazgatási tanfolya­mokon komoly munka folyik, de az a kvalifi­' káció, — különösen elméleti szempontból -^

Next

/
Oldalképek
Tartalom