Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

194 Az országgyűlés képviselőházának a belügyminister ur figyelmét felhivjam a közigazgatási tanfolyamra. Én magam átnéztem ennek a tanfolyamnak anyagát. Rendkivül fontosnak tartom, hogy azok a jegyzők, akik onnan kikerülnek, a modern életnek minden felmerülő kérdését ismerjék. Ma a jegyző nemcsak a törvény szigorú végrehajtója, hanem valamivel több, együtt kell, hogy érezzen a faluval. Neki minden kulturális és gazdasági problémát is kell ismernie. A közigazgatási tanfolyamról ugy kerüljön ki a jegyző, hogy teljesen bele tud állni a falu gazdasági és szociális életébe és teljesen praktikusan fogja fel az életet. Ezt a hiányt, amelyet tapasztaltam a községi jegyzők képzésénél, nemcsak a községi jegyzők képzésénél látom, hanem látom nitóképzésnél. látom a papi szemináriumokban is, hogy tudniillik azokat a embereket, akik hivatottak a falut vezetni, nem kellő praktikummal készitik elő az életre. így a hitelszövetkezetek vezetésére, szociális mozgalmaknak vagy egyszerűen egyesületeknek vezetésére a legminimálisabb tanulmánnyal sem készitik elő, mert mindenki azt gondolja, hogy az illető az életben meg fogja tanulni. De ma már maga az egyesületi élet, egy gazdakör vezetése, egy tűzoltó-egyesület vezetése, egy olvasókörnek, egy hitelszövetkezetnek, vagy Hangya-szövetkezetnek, vagy bármilyen falusi szervezetnek vezetése, több gondot vagy bölcsességet igényel, mint akárhány nagy szervezetnek vezetése, amelynél utóvégre a hatóság és a törvényes kötelezettség jobban tudja támogatni a vezetőket. Egy német tudós azt mondotta, hogy egy husztagu egyesület vezetése több gondot okozhat az embernek, mint egy egész állam vezetése. Valóban igy van. Én azt képzelem, hogy nekünk nagy gondot kell forditanunk a községi jegyzők képzésére. Utóvégre, vegyük csak ugy, ahogy most vannak az állapotok. Annak a jegyzőnek, aki a ministeri rendeletekkel foglalkozik országos vonatkozásban, minden oldalra vonatkozóan kell tájékozódást szereznie. Egyszer a szociális mozgalmakkal kell bajlódnia, azután az egészségügyi kérdésekkel kell törődnie, máskor a közigazgatás meztelen végrehajtását kell szorgalmaznia, úgyhogy rendkivül körültekintőnek kell lennie. Azt kérem a belügyminister úrtól, méltóztassék átnézni a tanfolyam anyagát, és megvagyok róla

f győződve, hogyha a belügyminister ur, aki ősz fejjel ül itt, (Strausz István: Fiatal ember!) aki egy életet töltött el a közig*azgatásban ezt megvizsgálja, bizonyára meg fogja találni azokat a szempontokat, amelyeket a jegyzők képzésébe bele kell vinni. Bizom benne, hogyha gyakorlati szempontból át fogják revideálni ezt az anyagot, akkor a tanfolyamból olyan jegyzők fognak kikerülni, akik jobban simulnak az élethez, mint amennyire tudnak simulni a mostani állapot mellett. Másodszor fel akarom hivni a belügyminister ur figyelmét az ipartestület éknél működő iparhatósági biztosok munkájára. Az iparhatósági biztosoknak mindig nagyon fontos hivatásuk volt a múltban az ipartestületeknél, de uj törvénytervezet szerint, — most készül a kéziműveskaimaráról és az ipartestületi reformról szóló javaslat — rendkivül nagy jogokat, rendkivül nagy beleszólást juttat az iparhatóságig biztosnak, és az ipartestületek szempontjából nagyon fontos, hogy az egyedüli jogtudó ember teljesen átértse nemcsak a közigazgatási részt, hanem az ipari élet minden oldalát, mert az iparhatósági biztos csak 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. ugy tudja értékelni az ipartestület munkáját, ha ez a kiképzett, tanult ur teljesen átérti és nemcsak hivatalának, hanem hivatásának is tekinti ezt a munkát. Legyen szabad itt ia nyilvánosság előtt hivatkoznom arra, hogy az iparosság 100.000 pengőt ad évenként tiszteletdíj gyanánt a különböző iparhatósági biztosoknak, tehát meglehetősen tisztességes összeget, amely elég tisztességes mellékjövedelmet is ad a közigazgatási tisztviselőnek. Már csak ezért is megérdemli az iparosság*, hogy ezek az iparhatósági biztosok kellő kiképzést nyerjenek és ha a kultuszminister például megteszi azt, hogy a tanttói számára különböző tanfolyamokat rendez nyáron és időnként az egyes célok elérése érdekében, méhészeti tanfolyamtól kezdve végig egészségügyi és mindenféle tanfolyamokat, azért, hogy a falu gazdaközönségét, a falu népét vezetni tudják, — akkor méltóztassék megengedni, hogy felvessem és t ajánljam azt a I gondolatot, hogy az iparhatósági biztosoknak, az ipari közigazgatásban való nagyobb kiképzése szempontjából és igy az iparvédelenn érdekében is szükséges volna, hogy a belügyminister ur a közigazgatási tanfolyam mellett néha-néha néhányhetes tanfolyamon kiképeztesse ezeket a közigazgatási tisztviselőket, akik az egyes ipartestületekben működnek és ott az igazgatási munkákat végzik. Azt hiszem, ez lényeges költségtöbbletet sem jelent, mindenesetre azonban nagyon fontos lenne, hogy az ipari életben az iparhatósági biztosnak nagyobb' szerepe legyen s nagyobb tudása és intelligenciája mellett fokozottabb befolyást gyakorolhasson az iparosságra és az iparosság fejlődésére. Ezt a két szempontot a belügyminister ur különös figyelmébe ajánlom és kérem jóindulatát ennek a tervnek kiviteléhez. Különben a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! A belügyi tárca költségvetésének általános vitája alkalmával rámutattam a jegyző lehetetlen helyzetére; rámutatam arra is, hogy a jövendő a jegyzőtől nagyobb feladatok megoldását követeld és nagyobb problémáikkal való foglalkozást kivan. Rámutattam különösen arra is, hogy Magyarországon és főleg kisebb falvakban a társadalom megiszervezésének muukája, vagy legalább ennek a megindítása is csak közigazgatási keretekben, tehát a közigazgatási tisztviselők támogatásával képzelhető el. Na' gyón örülök, hogy Früliwirth Mátyás igen t. i képviselőtársam ugyanezen a véleményen van. Mármost a közigazgatási tanfolyamokkal foglalko'zva, én még emlékszem arra, amikor négy gimnaziális osztály után elment valaki jegyzősegcdnek, ott eltöltött pár esztendőt, azután a várinegyeházbau leültek a holsszu asztalhoz és a vármegye tisztviselői vizsgát tartottak és kiadták neki a jegyzői kvalifikációra vonatkozó oklevelet, Később odáig fejlődött a dolog, hogy először hat osztályt, azután érettségi vizsgát kívántak. A későbbi fejlemény azután a közigazgatási tanfolyamok szervezete. Ezek eleinte egyévesek voltaik, ma már kétéves a. tanfolyam, sőt amint tudom, már azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy a tanfolyamot esetleg három évre emeljék fel. (Zaj bálfelöl.) T. Képviselőház! Az én álláspontom más, leszek bátor azt röviden kifejteni. Én tudom, hogy û közigazgatási tanfolyamokon komoly munka folyik, de az a kvalifi' káció, — különösen elméleti szempontból -^