Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

'Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 195 amellyel ma a jegyzők birnak, véleményeim szerint nem elég- ahhoz, hogy, — különösen akkor, ha a törvény a községek élére a jegyzőt állítja — minden feladatát meg tudja oldani és a kötelezettségét teljesíteni tudja. Mi, gyakorlati köziglazgiatáísi emberek, sokat beszéltünk arról, hogyan lehetne a jegyzőt képessé tenni arra, hogy neesak a falu pennája legyen, hanem szociális, közgazdasági és kulturális téren legalább is megfigyelőképessége legyen, hölgy azok a mozzanatok benne rezonáljanak és azokat legalább tovább tudja adni. Kevés a jegyzők elméleti képesítése, különösen magánjogi vonatkozásban, mert ha már a törvény és a hosszú gyakorlat megengedi, hogy, a jegyzők magánjogi kérdésekkel is foglalkozzanak, akkor legalább tanulják meg a magánjogot. Nagyon keserves példákat tudnék az életből felhozni arra, (Rassay Károly: Az már igaz!) hogy a jegyző a végrendelet külkellékedt nem ismerte és ebből perek hosszú láncolata keletkezett. (Ugy van! bal felől.) Én mint vármegyei főügyész nagyon sok olyan esettel találkoztam, amikor egyenesen rá kellett sütni a jegyzőre azt, hogy a képzettség hiánya, — nem a lelkiismeretlensége, mert hiszen dolgoznak ezek a szegény emberek és a fejlődés 35 esztendő óta óriási nagy, — mondom, a képzettséghiáinya és a munkában való túlterheltsége az oka ezeknek a hibáknak. Én tehát, t. Képviselőház, hogyha lehetséges volna keresztülvinni, r akkor a közigazgatási kvalifikáció egységesítésének elvi alapján állanék, vagyis a jegyzőtől is ugyanazt a, kvalifikációt kívánnám meg — legalább a minimálisát — amelyet a közigazgatási tisztviselőktől. (Helyeslés.) Én ugy reformálnám meg ezt a kérdést, hogy jogvégzettséghez kötném a jegyzői munkásságának már a kezdetét is és azután •egy vagy kétévi gyakorlat után létesítenék számukra egyéves közigazgatási tan folyamot, ahol specializáltán a községi és általános közigazgatásban szükséges ismereteket adatnám elő. Különösen szükséges a közgazdasági és szociális ismeretek valóságos tárházára azt a jegyzőt megtanítani, hogy neesak mechanikusan dolgozzék, hanem gondolkozzék is. A jövendőben a jegyzőre még nagyobb feladatok is hárulnak. Ha egy nagyközséget veszek, ott a helyzet eo ipso ugyanaz, ámbár annyival könynyebb, mert nagyon intellektuális erők állanak rendelkezésre. Legnehezebb lesz épen azokon a vidékeken, ahol apró-cseprő kisközségek dolgait kell igazgatni, — amint Frühwirth igen t. képviselőtársam felhozta — egy húsz tagból álló egyesületnek vagy 200 lakosból álló község ügyeinek intézése talán a legnehezebb, nehezebb, mint egy rendezett tanácsú város ügyeinek intézése is. Mély tisztelettel kérem a belügyminister urat, hogyha erre a kérdésre rákerül a sor, méltóztassék talán a gyakorlat és elmélet embereinek meghallgatásával tisztázni vagy megfontolás tárgyává tenni t azt a kérdést, nem volna-e célszerű a jegyzői kvalifikációhoz is megkívánni előzetesen a jogvégzettséget és ha szigorlatokat nem is, ele három alapvizsgát és egy államvizsgát, azután praxist és ezután következnék egy egyéves közigazgatási tanfolyam, amely gyakorlati vizsga jellegével bírna és ezután kapna az illető jegyzői oklevelet. Azt hiszem, hogy ez a gyakorlatban nié;;' azért is jó volna, mert hiszen ha valakit erre a közigazgatási tanfolyamra ina felvesznek, a belügyminister ur kénytelen szelekciót gyakorolni, de ezzel körülbelül obligót is vállal az állam — vagy legalább is a vármegye — hogy KÉl'VISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. őt valahol jegyzőképen elhelyezi. E szelekció sohasem olyan tökéletes, mintha jogvégzettséget kívánunk, mert amikor a jogot elvégzi az a fiatalember, egyúttal szelektálódik is, azután jön a közigazgatási gyakorlat és a szakvizsga. A közigazgatási kvalifikáció egységesítésének pedig ezenkívül egy másik előnye is volnia, és azt hiszem, ez elég demokratikus gondolat, mert nem látom be azt, hogy a jegyzői karból, különösen kiváló ember, miért ne lehessen esetleg akár vicispán is, ha a kvalifikációja megvan és a tehetsége is megvan. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát a kvalifikáció egységesitésének elvi alapján állok és mély tisztelettel kérem' a belügyminister urat, hogyha majd a reformokra kerül a sor, ezeket a szempontokat méltóztassék figyelembe venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Strausz István! Strausz István,: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Csák Károly és Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársaimmal teljesen egyetértek abban a törekvésben, hogy sok irányban tökéletesíteni kell a jegyzőképzést. Én továbbmennék, mint ők: irányváltozást kívánok elsősorban abban, hogy a jegyzői pálya szabad pályává minősíttessék. Ma egyenesen meg van kötve a jegyzői pályára való lépés, hiszen elsősorban a jelentkezőket a főszolgabíró veszi fel gyakornoknak, segédnek vagy Írnoknak. (Ellenmondások a baloldalon.) De legfőbbképen abban látom a megkötöttséget, hogy a közigazgatási tanfolyamra a belügyminister ur a kérvények alapján választja ki a hallgatókat. Régebben a közigazgatási tanfolyam alapjában véve elhibázott szervezetű volt, azóta nagyon sok rendszerbeli változás történt, de ez a rendszerváltozás nem előnyöket, hanem — merem állítani — hátrányokat teremtett a jegyzőképzésben. Ma egyáltalán nem megfelelő a képzés. Tökéletes képzést a felsőbb iskolától, vagy bármely iskolától csak ugy tudunk várni és remélni, ha a tanítás hivatott tanárok kezébe van letéve. Csák, igen t. képviselőtársam rámutatott arra a fontos közigazgatási feladatra, amelyet a jegyzői testület betölt. Ha visszamegyek a múltba, amikor még nem volt közigazgatási tanfolyam, tárgyilagosan megáll apifhatom, hogy a jegyzők hivatásuknak sokkal tökéletesebben és jobban tudtak^ megfelelni. (Vargha Gábor: Szó sincs róla!) Én magam is a tanfolyam tanára voltam, és a tanfolyamokon sok évig kérdeztem, nagyon jól tudom tehát, hogyan van. Tessék meg'kérdezni, igen t. képviselőtársam a régi jegyzőket. (Rassay Károly: No, de egyszerűbb volt a közigazgatás!) Igen s én azt mondom, hogy azóta hibriddé vált a jegyző feladatköre és felelőssége. Én — mondom — az irányváltozást elsősorban a szabadpályaválasztásban keresem és abban, hogy valamelyik egyetem körébe illesztessék be a jogyzőképzés. A közgazdasági egyetem kínálkozik erre legalkalmasabbnak. (Rassay Károly: A jogi fakultás a legalkalmasabb! — Vargha Gábor: A közgazdaság fontosabb!) Ma a közgazdasági egyetem az, ahova a jegyzőképzést a legcélszerűbben be lehetne illeszteni, s az menjen a jegyzői pályára, aki hivatást érez magában. Elsősorban az elmélet következzék és az elméletet kövesse a gyakorlat. Az igen t. belügyminister ur a maga intézkedéseiben és nyilatkozataiban kétségtelenül arra törekszik, hogy közigazgatásunkat demokratikussá, tegye. Ezt a törekvését úgyszólván minden intézkedéséből és minden kijelentéséből kiolvasom, de azon fordul meg az ő ^8