Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-158
'Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 193 ehhez a címhez, nem ragaszkodom ahhoz, hogy a járási számvevőt adják vissza a járásnak, hanem adjanak a járásnak munkaerőt, mert az, hogy & községi háztartások számadásait a járási számvevő intézte el a főszolgabíró helyett, — mint az igen t. belügyminister ur mondotta — az csak egy része annak a munkának, amit a járási számvevő végzett. Óriási munkatöbblet hárult most át a szolgabirósági személyzetre és a munka természeténél fogva kénytelen azt vagy a főszolgabíró, vagy a szolgabiró végezni, amilyen munka például a kihágási büntetéspénzek nyilvántartása, azok naplózása. Én tegnap kivettem járásom adatait, amelyekből a következők tűnnek ki. 1135 nyilvántartási tétel szerepel eddig a nyilvántartásban, tehát 3—4 ezer tétel nyilvántartása, azok behajtása, tudniillik a jegyzőkhöz intézendő felhívások, tömérdek csekklap kitöltése, a befolyt büntetéspénzeknek, amelyek száma szintén fel fog menni 3—4 ezer tételre, naplózása, az a munka, amely itten felmerül. Ezeknek az összes tételeknek számszerű összeadása, azonkívül a büntetéspénzek kiutalása nagy munkát jelent, amikor 36—38 községre vonatkozólag kell elvégezni ezt a technikai mnukát, a postatakarékpénztári utalványok kiállítását. Ez mind olyan munkatöbblet, amelyre a járási számvevők bevonása után a főszolgabíró munkaerőt rendelkezésre nem kap. A főszolgabíró mindenesetre el tudja látni a reábízott feladatokat, de csak ideigóráig, mert nincsen olyan fizikum, nincsen olyan szervezet, amely éveken keresztül képes volna arra, hogy szabadság nélkül, megszakítás nélkül folyton csak dolgozzék, annyira, hogy saját szemeimmel látom, hogy már a tisztviselőkar asszonyai is résztvesznek ezekben a munkákban. Én teljesen t helyeslem azt, hogy a járási számvevői intézmény be lett szüntetve, de arra kérem az igen t, minister urat. méltóztassék akkor intézkedni, hogy azok a járások megfelelő személyzettel ki legyenek egészítve, mert gyors és jó közigazgatást másként az országnak adni nem lehet. Elnök: Kivan még valaki szólni 1 ? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Nagyon örülök, hogy képviselőtársam is azon a nézeten van, hogy helyesebb, ha nem a járási számvevőség intézményét állítjuk helyre. Ezzel egy bizonyos olyan munkaerő is elvonatott, M mely nemcsak a hivatásszerű teendőket látta el a főszolgabírói hivatalokban, hanem természetesen készséggel és örömmel ráhárítottak olyan más dolgokat is, amelyek nem az ő feladatkörébe tartoztak. Én ismerem Zala vármegyének ezt a helyzetét, ott tényleg lehetetlen helyzet van,, mert lehetetlen az, hogy 78—80, sőt 80-on felüli községgel bíró járásokat egy főszolgabiró egy szolgabiróval elláthasson. Ne méltóztassanak azonban emiatt a hibákat a centrális kormányzatra áthárítani, különösen nem Zala vármegyében. A törvényhatóságoknak volt kötelessége és feladata, hogy járásaikat beosszák még abban az időben, amikor ennek terheit a vármegyék viselték, akkor azonban a vármegyék saját takarékossági szempontjaikat tolták előtérbe a közérdekkel szemben. Ezeknek a hibáknak következményei érezhetők most nyomatékosan ezekben a vármegyékben és ezek közt elsősorban Zala vármegyénél. Ezekben a járásokban volt második szolgabiró is. (Gyömörey István: Csak egyben!) Hát mégis egyben és ott is redukálta a vármegye egy időben. Nem emlékszem az illető alispán nevére, aki leredukálta egy ilyen nagy járásban a szolgabirák létszámát is. Én lehetetlennek tartom és el is ismerem, hogy ilyen sok községgel biró járásokat ily kevés személyzettel adminisztrálni nem lehet. Ott feltétlenül gondoskodnom kell majd erről annak idején, de nem tartom még közvetlenül szükségesnek, hogy ebbe beleavatkozzam, hanem majd a háztartások kérdésénél látni fogom, hogy mik azok a teendők, amelyek még ráháramlanak a felügyeleti hatóságokra s hogy ott nem lesz-e indokolt ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Nem egyenként szeretném ezeket a kérdéseket rendezni, hanem az egész országra nézve egységesen. Épen azért kérem, méltóztassék türelemmel lenni addig, amíg ezzel a kérdéssel behatóan tudok foglalkozni és magam is meg tudom állapítani azokat a szükségességeket, amelyek az egyes vármegyéknél talán szükségessé tennék közigazgatási szempontból az ilyen mérsékelt létszámemeléseket. Előre is kijelentem;, hogy a legrigorózusabban fogom ezt elbírálni, mert elvégre az állam költségvetési rendje nem engedi meg azt, hogy előbb takarékossági elvek alapján létszámcsökkentések legyenek, és most egy más indokolással ismét felduzasszuk a tisztviselők létszámát. Én csak ott vagyok erre hajlandó, — előre is kijelentem, — ahol feltétlenül szükség van rá, ott, ahol ezt nem látom, a legmerevebben fogok a kérdés elől elzárkózni. Kérném, méltóztassanak a rovatot változatlanul elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim:. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a rovatot változatlanul elfogadni? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 4. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): 4. rovat. Átköltözködési költségek: 10.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovits György jegyző (olvassa): III. Egyéb kiadások. 5. rovat. Községi közigazgatási tanfolyamok: 30.350 P. Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! A belügyminister ur legutóbbi beszédében nagyon helyesen rámutatott arra, hogy az elkövetkezendő közigazgatási reformban a községek jegyzőjének azt a helyet kell biztosítani a község életében, amelyet ma is tényleg betölt. A közigazgatás központjává kell tenni a faluban. Ez nagyon helyes kiindulási pont és mindazok, akik a falut ismerik, és a falu belső életét figyelemmel kisérik, látják, hogy a jegyzőnek fokozódó kötelességével parallel halad befolyásának növekedése mindenfelé és ha valakinek a helyzetén kell javítani hatósági és törvényes szempontból, akkor a jegyzőnek ily irányú szerepét kell rendezni és valóban alapjává kell tenni a közigazgatásnak. Tudom jól, hogy a mindenkori belügyministerek rendkívül nagy súlyt helyeztek a jegyzői karra. De ugy is van, hogy minél inkább differenciálódik az állami élet munkája, minél több kötelesség fog ráhárulni az alsóbb hatóságokra, annál fontosabb lesz a jegyző szerepe. Ma már ott tartunk, hogy bizony annak a jegyzőnek, ha tájékozódni akar kötelezettségeiről, ha csak átakarja olvasgatni a rendeleteket és tanulmányozni akarja, hogy a törvényeket hogy kell végrehajtani, ez ugyancsak sok idejét veszi igénybe. Tudok jegyzőket, akik éjszakáikat kénytelenek feláldozni arra, hogy a különböző hatóságoktól érkező intézkedéseket hűségesen és a rendeletek szellemének megfelelően végrehajtsák. Ezért rendkívül lényegesnek tartom, hogy
